Elárverezett Nobel-díj

120 éve, az Osztrák-Magyar Monarchia fővárosában, Bécsben született, és szinte napra pontosan 27 éve Freiburgban halt meg Friedrich August von Hayek (Friedrich Hayek), a 20. századi közgazdaságtan meghatározó gondolkodója, Nobel-díjas közgazdász.

Bővebben magyarul
Bővebben angolul

Ennek a cikknek az apropója elsősorban most nem Hayek értékes és izgalmas munkásságának megismerése (lásd lejjebb), hanem az, hogy felhívjam a figyelmet hagyatékának március 19-én lezajlott árverésére, ahol lehetett licitálni a Nobel-díjára is.

Az aukció teljes anyaga itt tekinthető meg: www.sothebys.com

Az esemény Hayek személyén túl azért volt igazán izgalmas, mert elég ritkán árvereznek el Nobel-díjat 1.155.000,- fontért, azaz kb. 420 millió forintért.

A sok személyes tárgyon kívül, az aukció további két érdekes (és mint kiderült drága) tételt is tartalmazott.

Az egyik Adam Smith Nemzetek Gazdagsága című kötetének 1911-es kiadása Hayek aláhúzásaival és széljegyzeteivel (150 ezer font / 55 millió forint lett a leütési ára), a másik a Bush elnök által 1991-ben adományozott „Presidential Medal of Freedom – Elnöki Szabadság-érdemrend”, az Amerikai Egyesült Államok legmagasabb polgári kitüntetése, melynek 112.500,- font, azaz kb.  41 millió forint lett a leütési ára.

Ahogy a listában a licitek számából látható (meg abból, hogy a becsült árak sokszorosán ment el minden), komoly harc volt az összes tételért, hiszen nem „akárki” hagyatékából árvereztek.

Ha csak rövid, de elég jó összefoglalót szeretne látni Hayek munkásságáról, akkor az alábbi írásokat érdemes átnéznie.

Ezen az oldalon a „Keynes és Hayek – Az összecsapás, mely meghatározta a közgazdaságtant” című könyv recenziójából jól érthető összehasonlításban ismerheti meg Hayek-et.

Ezen az oldalon „A végzetes önhittség. A szocializmus tévedései.” (Bp., 1992. Fordította: Pásztor Eszter.) könyvéből idézett mondatokat találhat, néhányat kimásoltam ide:

„…a pénz egyszerre jelenik meg, mint a szabadság legerősebb, és mint az elnyomás legaljasabb eszköze.”

„A népességnövekedés története valószínűleg végéhez közeledik, de legalábbis egy új szinthez. Mert a gyors ütemű népességnövekedés sohasem a fejlett piacgazdaságokban következett be, hanem mindig csak a perifériákon, a fejlődő gazdaságokban, azokban a szegény országokban, amelyeknek nincs termékeny földjük, sem berendezéseik ahhoz, hogy fenntartsák magukat, de akiknek „a tőkések” új túlélési lehetőségeket ajánlottak.”

„… tetszik vagy nem tetszik, bizonyos viselkedési módok fennmaradását és a belőlük származó civilizációt legalább részben olyan hiteknek köszönhetjük, amelyek nem igazak – vagy nem igazolhatók, illetve nem kipróbálhatók – olyan értelemben, mint ahogyan tudományos állítások azok, és amelyek semmiképpen sem racionális érvelés eredményei.”

Ezen az oldalon „Út a szolgasághoz.” (Bp., 1991. Fordította: Mezei György Iván.) könyvéből találhat idézett mondatokat, néhányat szintén kiemeltem:

„Vagy elfogadjuk a piac személytelen fegyelme által kormányzott társadalmi berendezkedést, vagy bele kell törődnünk abba, hogy a társadalmat néhány egyén akarata irányítja – egyetlen más le­hetőség sem adott számunkra.”

„Az egyetlen dolog, amit egy modern demokrácia nem képes összeroppanás nélkül elviselni, az az, ha békeidőben kell lényeges mértékben csökkentenie az életszín­vonalat, vagy ha hosszú távon stagnálásra vannak ítélve a gazdasági feltételek.”

„…ha a kormányzat korlátlan ha­talmi jogosítványokra tesz szert, úgy a legönkényesebb uralom is tör­vényessé tehető, s egy demokrácia épp ezen az úton hozhatja létre az elképzelhető legteljesebb önkényuralmat.”