Éleződő holdverseny: Az újabb jelentkezők

A csúcstechnológiák nem egyből kerülnek át a hétköznapi életbe, az ilyen technológiákat fejlesztő cégek ezért nem tudják könnyen megmutatni és elmagyarázni képességeiket a nagyközönségnek. Ezen az sem segít, ha az adott technológiának valamilyen katonai alkalmazása van, mert ha egy helyi konfliktus kapcsán az alkalmazás bekerül a hírekbe, az nem sokat javít a cég megítélésén.

Ezért a technológiai képességek bemutatásának jó terepe lehet a világűr. Ha a képességeket egy a Föld körül keringő műholddal demonstrálják, akkor azzal több probléma is adódik. Ha a műhold leesik néhány hónap vagy év után, akkor nincs mit a múzeumba tenni. Ha viszont Föld körüli pályán marad, akkor csak az űrszemét mennyiségét gyarapítja, potenciális veszélyt jelentve az emberek űrrepülésére.

Ott van tehát a megoldás: a Hold! Amit odateszünk, az évszázadokig, évezredekig ott marad. A por nem lepi be, mert nincs szél, ami fújhatná. A küldetés is jobban bemutatható a médiában, mert nem a sötét világűr van a képek hátterében, hanem valamilyen kietlenségében is lélegzetelállító holdi táj. És az sem kizárt, hogy a későbbiekben valamilyen jogalapot jelenthetnek a holdi területfoglalási jogvitákban…

Ezért tehát sok cég, cégcsoport, ország vagy országcsoport gondolja úgy, hogy van elég szakértelme és pénze, hogy valamilyen Holdhoz kapcsolódó küldetéssel mutassa be a technológia képességét, ezért a nagyok – Oroszország, az Egyesült Államok és Kína – mellett újabb szereplők is beszálltak, vagy beszállnak a Hold elérésébe. Kétségkívül, ebben nagy szerepe volt a Google Lunar XPrize díjnak, amely sok kutató fantáziáját beindította, és a kutatási eredmények most ebben a formában – nemzeti vagy vállalati színben – hasznosulnak.

Az egyik első ilyen ország Izrael volt, aki 2019-ben akart a Beresheet szondával sima leszállást végrehajtani a Holdon, de a szonda a felszínbe csapódott és összetört. Nem adják fel, 2024-ben újra próbálkoznak. India 2022-ben kísérli meg a sima leszállást, hiszen a Hold körüli pályán már van szondája. Az amerikai Astrobotic cég Peregrine leszálló egysége viszi a mexikói fejlesztésű, aprócska Colmena rovert. Még idén érkezne a Holdhoz a francia Ariane-6 rakétával a német ALIANE leszálló egység.

Egy brit cég, a Spacebit 2021-ben tervezi felküldeni az Asagumo nevű rovert, amely japán nevét a szerencsét hozó reggeli pókról kapta, mert a rover nem kerekeken gurulna, hanem lábakon lépkedne. Egy másik küldetésen a Japán Űrügynökség 2022-ben nemcsak azt akarja bemutatni, hogy simán le tud szállni, hanem azt is, hogy ezt pontosan az előre eltervezett helyen is végre tudja hajtani. Dél-Korea ugyanabban az évben csak egy keringő egységet küldene. Ausztrália 2023-ban a NASA Artemis programjából egy saját részt kihasítva akarja a kis méretű, ún. nano-műholdjait a Holdhoz küldeni. Törökország ugyanebben az évben egy kemény landolást szeretne bemutatni a Holdon, ezzel jelezve, hogy rakétája egy 400 ezer kilométerre levő, 3600 km/órás sebességgel haladó célt is el tud találni…

Kanada 2024-ben egyből 2 szondát is indítana a Holdhoz, ugyanebben az évben az Egyesült Arab Emirátusok pedig tervezi fellőni a saját építésű Rasid holdjáróját. Az évtized vége előtt Brazília elindítaná a Garatéa-L keringő egységet, a Dél-afrikai Köztársaság pedig a saját fejlesztésű leszállóegységet.

Csak kapkodjuk a fejünket, és reméljük, hogy minél többen sikerrel járnak, szerencsét hozva azoknak is, akik nagyobb programok részesei, köztük a Puli Space Technologies csapatnak, a „Puli Holdi Vízszimatoló” mérőeszköz fejlesztőinek…