Történelmi olvasmányaim alapján úgy tűnik, mi magyarok nagyon jók vagyunk háborús hőseinkről történő utólagos megemlékezésekben. Sajnos ugyanezeknek az embereknek a csatákra való előzetes felkészítésben már korántsem jeleskedtünk, elég talán a második magyar hadsereg hiányos téli felszerelésére gondolni a Don-kanyarban. Persze papíron kifogástalan volt a katonák ruházata és fegyverzete, de más a papír és más a tél. Sajnos az utóbbi érvei bizonyultak meggyőzőbbek.
Úgy tűnik ismét elkövetjük azt a hibát, hogy legjobbjainktól a szükségesnél nagyobb áldozatot követelünk meg. Miközben január közepétől kínai szkafanderbe öltözött orvosok hadát látjuk a híradásokban, Magyarországon két hónappal később (!) a vírus elleni harc frontvonalában dolgozó egészségügyi dolgozók a minisztérium ellenkező tartalmú közleménye ellenére arról panaszkodnak, hogy csak papírmaszkkal rendelkeznek. Ráadásul körzeti orvosaink nagyobb fele a veszélyeztetett korcsoportból kerül ki. Mi lesz a növekvő számú beteggel, ha az őket ellátó orvosok is átkerülnek a segítségre szorulók csoportjába?
Még szerencse, hogy a hivatalos nyilatkozatok alapján Magyarország felkészült a koronavírus elleni küzdelemre. Mi lenne, ha nem készült volna fel?
Az ellentétes tartalmú nyilatkozatok:
https://index.hu/belfold/2020/03/11/mok_koronavirus_jarvany_keszultseg_vedelem/
https://index.hu/belfold/2020/03/11/emmi_magyar_orvosi_kamara_eszkozok_koronavirus_beef/
