Elszórt tárgyak

Van a Holdon mindenféle elszórt tárgy.

Vannak szép nagy darab vasak. Ott vannak mindenekelőtt az emberes holdküldetések Holdon maradt darabjai, elsősorban is a holdkompok leszálló fokozatai, amik kilövőállványként szolgáltak a visszainduláskor. Aztán van néhány holdautó, tisztes távolba leparkolva a leszálló fokozatok mellett. Van, ahol a felszálláskor kiáramló gázok nem borították fel a kihelyezett kamerát, aminek az volt a feladata, hogy közvetítse a felszállást, ha már a leszállás előtt nincs, aki odavigye a kamerát. Ott vannak a kirakott tudományos felszerelések, amik közül már semmi nem működik. Egyedül azokat a speciális tükröket lehetne ma is használni, amit azért raktak ki, hogy a Földről kilőtt lézersugarat visszaverjék, és ebből pontosan meg lehessen állapítani a Hold távolságát.

Ilyen lézertükrök vannak az óriási tarisznyarákokra emlékeztető szovjet rovereken, a Lunohod-1 és Lonohod-2 holdjárókon is. Ezek a 70-es évek óta ott rozsdásodnak (azaz csak rozsdásodnának, ha volna elég oxigén), ahol néhány hónapnyi működés, a földi rádiós távirányítással megtett közel 10 km út végén a holdi körülmények működésképtelenné tették őket.

Van, ahol igazi szeméttelep van: ahol az eleinte szándékosan a Holdra lőtt szondák, majd a később jobb ötlet híján a Holdnak ütköztetett, kiürült rakétafokozatok, használhatatlanná vált keringő orbiterek, és a puha helyett keményre sikerült leszállások roncsai fekszenek kisebb vagy nagyobb krátert kirobbantva, szanaszét szóródva a felszínen.

Van jó pár kevéssé funkcionális tárgy is. Ott van Alan Shepard két golflabdája, amiket az Apollo-14 parancsnoka, a kőzetmintavevőből golfütővé alakított sportszerrel, kis ügyetlenkedés után jó messzire elütött. Van amerikai zászló, az emberiség jószándékát hirdető emlékplakett, és van a lezuhant űrhajóst jelképező 9 cm-es alumínium szobrocska, mellette egy tábla, az addig az időpontig meghalt 14 szovjet és amerikai űrhajós nevével. És van néhány egészen személyes tárgy is, mint David Scott egy Bibliája és Karen Armstrong karkötője.

Mi lesz ezekkel a tárgyakkal az űrturizmus beindulásakor? A NASA szeretné elérni, hogy a világörökség részévé váljanak az Apollo leszállási helyek, kiegészítve azzal a védelemmel, hogy az 1 kilométeres körzetükben nem szabad leszállni, mert a leszálláskor a rakétahajtóműből kiáramló gázok felborogatják a Holdon heverő tárgyakat. Szóval csak messzebb szabad parkolni, és odasétálni a látogatóknak. De mi lesz a látogatók lábnyomaival? Mert ezek is évezredekig megmaradnak! Lesznek kijelölt ösvények, amikről nem szabad letérni, mint egy nemzeti parkban? A fontosabb helyek el lesznek kerítve kordonokkal, mint egy múzeumban? Mi lesz, ha egy vicces kedvű látogató odalép Armstrong lábnyoma mellé? A teremőr felsepri, és belenyomja újra a bakancs talpát? Meglátjuk.

 


Ezek is érdekelhetik Önt:

 

A SpaceX megy a Holdra

 

Tovább a cikkhez
Éleződő holdverseny: Az újabb jelentkezők

 

Tovább a cikkhez
Steve Jurczyk – Akinek újra a holdra kellene vinni amerikát

 

Tovább a cikkhez