máj.
17
2012

Elveszett illúziók – 2. rész

Az amerikai dollár és általában az amerikai gazdaság erősödésre ítéltetett, Lengyelország, Csehország és Törökország gazdasága úgyszintén. Ezek az országok mutatják viszonylag a legstabilabb politikai és gazdasági helyzetet, bennük a legnagyobb a fantázia és nagyon erős irányukban a nemzetközi bizalom is. Az alapblog.hu számára adott interjú 2. részében a Morgan Stanley vezető stratégája, a feltörekvő piacok világhírű szakértője ugyanakkor Magyarországról azt állítja, hogy elveszítette a hitelét külföldön, a befektetők nem érezhetik biztonságban magukat nálunk, így a nyersanyagpiacokon felszabaduló nemzetközi tőke el fog kerülni minket.
Ruchir Sharma szilárd meggyőződése ugyanis, hogy hosszú időre eltűnik a tíz éven át tartó piaci eufória a nyersanyagok, az energiahordozók és az azokban gazdag országok, főként Brazília, Argentína, Oroszország körül. Ezekből a térségekből és a nyersanyagokhoz kapcsolódó részvényekből, alapokból, pénzügyi termékekből megkezdődik a gigantikus pénzkivonás. Ezt az is indokolja, hogy Kína gazdasága nagy valószínűséggel lassul a jövőben, Európa nagy része stagnálni fog , sőt visszaesik, ez önmagában is gyengíti a nyersanyagárakat. Amerikában viszont minden téren olyan új technológiákat fejlesztenek, amelyek révén eleve szűkülni fog a globális igény a nyersanyagok iránt. Ebből következik, hogy a következő években az Egyesült Államok megint előretör a nemzetközi versenyben és olyan helyzet alakul ki a világban, amely erősíti az amerikai dollárt minden más devizával szemben.

Zentai Péter: Az utóbbi években a BRICS (Brazília, Oroszország, India, Kína, Dél-Afrika) csoporthoz tartozó országok a világgazdaság, illetve részben a világpolitika meghatározó sztárjai lettek. Készpénznek vesszük, hogy ők a jövő hatalmai. Erre most jön maga és egy sor újságcikkben, továbbá óriási port kavaró új könyvében, /Breakout nations: In pursuit of the next economic miracles/ kísérletet tesz a globálissá vált közvélekedés megkérdőjelezésére. Ha bebizonyosodna az Ön igazsága, akkor dugába dőlnének a BRICS jövőbeli „mindenhatóságára” épülő nemzeti és régiós politikai stratégiák, a fél világ pofára eshet…
Az eddigi (lásd első részt) válaszaiból számomra azonban csak annyi derült ki, hogy a nyersanyagárak emelkedése által hajtott konjunktúrának egy időre befellegzik. Ám mégis: időközben minden BRICS országban félelmetesen megerősödött a fizetőképes kereslet, gigantikus szolgáltató szektorok jöttek létre, India, Kína, Oroszország komoly ipari termelővé váltak…

Ruchir Sharma: Éveken át semmi mást sem tettem, mint utaztam a világban, beleástam magam minden jelentős régió, minden jelenlegi hatalom és potenciálisan annak tartott ország tőzsdevilágába, piacaiba, és mindennapi életébe.
Kezdem Kínával: meggyőződésem, hogy évek óta túllihegett a várakozás a kínai gazdaság jövőjét illetően. A növekedés ütemének határai a szemünk előtt szűkülnek immár. Az ingatlanár összeomlása fenyeget, az önkormányzatok eladósodottságának mértéke kóros, a belső keresletet, a fogyasztást  képtelenség a korábbi évek ütemében szélesíteni. Ezt a kínai vezetés is felismerte, s látványos lépéseket tesz a téves alapokon nyugvó spekulációs nyomás enyhítésére, más szóval: a gazdaság hűtésére. Kína gazdasága lassulni kényszerül. Ez jó a világnak.
Csakhogy az egész „BRICS mítosz” valójában egy másik mítoszra épül, a „kínai mítoszra”. Azért kezdtek eredetileg és máig tartóan politikusok és befektetők  egészen fantasztikus jövőképet szőni Brazília és egy sor más, nyersanyagban gazdag dél-amerikai, valamint közép-ázsiai ország köré, mert elhitették magukkal és másokkal, hogy Kína és részben India sem tud megállni a gazdasági növekedésben. Pedig meg tud állni…

Z. P. : India az Ön szülőhazája. Nem hisz benne?

R. S. : Indiával ugyanaz a probléma, mint Brazíliával – eltekintve persze attól az alapvető különbségtől, hogy az egyik elsősorban nyersanyagtermelő és másodsorban ipari feldolgozó, a másik, India  esetében ez fordítottan igaz.  A gazdaságuk növekedésük közepette azonban mindketten elhanyagolták az infrastruktúra fejlesztését, e téren megmaradtak szegény harmadik világbeli országoknak. Jóléti társadalmat akartak, akarnak minden áron –éretlenül – kiépíteni: kedvezményes áru-és egyéb hitelekkel támogatott erős fogyasztói réteget, középosztályt.  Az oktatási, főként az egészségügyi ellátórendszerek maradtak primitívek, a közpolitika drága és átláthatatlan, nyilván erősen korrupt. E tekintetben ugyanez a probléma dominál Oroszországban is, a gazdaság egészséges fejlődésének nincsenek infrastrukturális fundamentumai, politikusok és oligarchák egymással való szövevényes erőviszonyai az igazi uralkodó tényezők. Brazília vagy Oroszország – de említhetném Argentínát is – alapvető vívmánya, hogy az utóbbi tíz esztendőben erősödött a középosztály, s annak életszínvonala. Ennek azonban csekély köze volt a gazdálkodás korszerűsítéséhez, a munka hatékonyabbá tételéhez, nem történtek szerkezeti reformok. Minden eredmény csak és kizárólag a nyersanyag-energiahordozó árak emelkedéséből, az abból származó jövedelem megsokszorozódásából fakad, eredendően pedig abból a hitből, hogy Kína folyamatosan, rendkívüli mértékben lesz képes növekedni és ez húzza magával az egész világgazdaságot. Dél Afrika boomja is ebből a hitből fakad.
Ám a piaci bizalom megjósolhatóan gyorsan el fog illanni, mihelyt általános és mély felismerést nyer, hogy Kína lassulni kénytelen és stagnálás vár Európára is. Az Egyesült Államok a tradicionális nagyok közül az egyedüli marad, amely nem fényes, de azért „híréhez” méltó gazdasági élénkülés elé néz. A BRICS mítosz fennmaradásához azonban Amerika élénkülő ereje kevés…

Z. P. : Ön azt üzeni hát nekünk, hogy Oroszország, Brazília, Dél-Afrika csillaga hullóban van. Indiát és Kínát pedig lassulás fenyegeti…

K. S. : Úgy van, ugyanakkor előléptek olyan országok, amelyeket breakout (kitörő, feltörő) nemzeteknek, országoknak nevezhetünk. Ilyen elsősorban Törökország és Indonézia, tehát két hatalmas muszlim ország. Jól tartja magát a jövőben is Dél-Korea és Thaiföld. A másik kitörni képes régió: Közép-Európa, azon belül elsősorban Lengyelország és Csehország. Jók a további növekedéshez és tőkevonzáshoz a feltételek Szlovákiában is.
Általában – ebben nem egyenletes persze az említettek teljesítménye – elmondható mindegyikükről, hogy politikájuk belső fegyelmezettségről, következetességről, strukturális reformkészségről és a világátlaghoz képest konzekvens költségvetési szigorról tanúskodnak. Lengyelországnak azáltal is kiemelkedőek egy modern ipari hatalommá váláshoz az esélyei, hogy Európában a lengyelek fogják a leghamarabb, a leghatékonyabban, a legkorszerűbb technológiák révén kitermelni palagáz vagyonukat, amelyre új ipari forradalmukat alapozhatják. A palagáz feltárása és alkalmazása terén Amerika és Lengyelország lesz a két főszereplő a világban.

Z. P: Magyarország is a „kitörni” készülő Közép-Európa része. Nálunk is erősödik a költségvetési szigor, javulás mutatkozik a folyó fizetési mérlegben és egy sor makroadat is bíztatónak látszik.  Rólunk mi a véleménye?

K.S. : Csak ismételni tudom, amit a könyvemben is leírtam: Magyarország eljátszotta a nemzetközi piaci bizalmat. Rossz a híre. Pontosabban az a híre, hogy nem kiszámítható. Főleg gazdaságpolitikai értelemben nem az. Túl sok maguknál a politikai szöveg és ehhez képest túl kevés a növekedést megalapozni hivatott reform. Követhetetlen a taktikázás az IMF-fel, az EU-val, az egymásra épülő hírek a külföldi befektetők váratlan, meglepetésszerű megadóztatásáról, vagy az adók visszavonásáról. A nyersanyagboom vége által előidézett, szerintem globális befektetési stratégiaváltásból Magyarország nem fog tudni profitálni. Lemaradt róla, ellentétben Csehországgal és Szlovákiával például.

Z. P. : Végül térjünk át a devizák világár. Mely pénz fog erősödni, mely gyengülni?

K. S. : Gyengülni fog – roppant mértékben – a brazil pénz, a real. Tíz évvel ezelőtt még alulértékelt volt, de mára a világ legdrágább pénzévé vált a nemzetgazdaság teljesítményéhez képest. Ami a real-lal történt , az igazi buborék, ami ki kell, hogy pukkanjon. Vele együtt gyengülniük kell a nyersanyagexportőr és ennek nyomán komoly tőzsdei boom-ba „keveredett” országok pénzei (és tőzsdéi) értékének: az ausztrál és a kanadai dollárnak. Ma viszont az összehasonlítást érdemlő jelenlegi és történelmi gazdasági indikátorok, inflációs adatok alapján az USA dollárt tartom messze a legolcsóbbnak. Előbb vagy utóbb komoly erősödésnek fog indulni, azzal az általános piaci felismeréssel párhuzamosan, hogy míg Amerikában huzamosabb ideje alig, vagy egyáltalán nem nőnek a bérek, addig Kínában és egészen mostanáig Nyugat-Európa legtöbb országában meredeken emelkedtek, emelkednek. Az Egyesült Államok gazdasága a világ egyik legversenyképesebb gazdaságává kezd válni –különösen – az amerikai és a kínai bérek közti különbség folyamatos szűkülése miatt. Kína versenyképessége ugyanakkor a jelentős béremelkedések miatt viszonylagosan gyengül. Ez nagyon lényeges tendencia a jövőre nézve.
A dollár jövője szemszögéből végezetül még egy alapvető szempontot megemlítenék, azt, hogy a világot – az energetikai szektort, a digitalizált termelést, információtovábbítást – előrehajtó, szinte kivétel nélkül minden nagy jelentőségű technológiai fejlesztés, megújulás, vívmány hazája továbbra is, rendületlenül az Egyesült Államok.