Erdogan türelmetlenségével nagy bajba sodorta önmagát

A nagy hibát nem most, hanem márciusban követte el az előző jegybankelnök, Agbal elküldésével. Azóta csak halad az akkor elhatározott úton. Az egyre nyilvánvalóbb szakadék felé. Akkor a piac kezdett hinni a szigorúbb török monetáris politikában. A (reál) kamatok elég magasak voltak ahhoz, hogy erősödni kezdjen a líra, az infláció megállt és úgy tűnt, ősszel le is törhet (azaz nagyobb mértében erősödhet a török fizetőeszköz), ahogy kikerül a bázisból a tavalyi líra gyengülés. A dezinfláció megteremtette volna a teret a kamatok fokozatos csökkentésére, ami jó támaszt adhatott volna a gazdasági növekedésnek 2022-re.

Nem bírta kivárni. Pár hónapos türelmi időszak után a vágásra szerződtetett új jegybankelnök csökkenteni kezdte kezdett anélkül, hogy megtörtént volna az inflációs fordulat. Közben a külső környezet sem segített, az elszálló nyersanyagárak, azon belül is különösen az energiaárak újabb inflációs hullámot okoznak. Az eltűnő török reálkamat ismét aláásta a lírát, gyorsuló esésbe váltva, amelyet a hétfői unorthodox monetáris nézetei hangoztatásával Erdogannak igazi pánikká sikerült alakítania.

A kialakult helyzet legfontosabb mozgatója a legkésőbb 2023 közepén esedékes török parlamenti és elnökválasztás. Erdogan ugyanis kifejezetten rosszul áll. Ahogy az ábrán látszik, Erdogan pártszövetségének (AKP+MHP) eltűnt az előnye a fő ellenzéki szövetséggel (CHP+IYI) szemben. Ráadásul a maradék támogatottságon olyan kisebb pártok osztoznak, akik szintén ellenzik Erdogan politikáját.

Eközben Erdogan elfogadottsága is történelmi mélypont körül alakul és a felmérések szerint veszítene az elnökválasztáson az ellenzék népszerű vezetőivel szemben (akik 2 éve már sikeresen győzték le Erdogan jelöltjeit a legfőbb városok önkormányzati választásain). Erdogan úgy látta, nem várhat tovább, előre próbált menekülni a növekedés erőltetésével. Erről szólnak az erőltetett kamatvágások, ahogy a jövőre tervezett történelmi mértékben is nagyon magas minimálbér-emelés is (30-40 százalékról szólnak a találgatások).

Csakhogy az erőltetett növekedés a líra széteséséhez és az infláció elszállásához vezet, ami nem teszi túl boldoggá a fogyasztókat. A török jegybank 2004 óta publikált statisztikája szerint még soha nem volt ilyen rossz a fogyasztói bizalom, mint most. Sikerült alulmúlni a 2008-as válság mélypontját is. Ráadásul az adat még nem is tükrözi az elmúlt napok líra összeomlását, ami biztos nem segített.

A helyzetből nem látszik könnyű, gyors megoldás. A líra piacán látható pánik már elég nagy ahhoz, hogy a múltbeli példák alapján közel lehetne a jegybank beavatkozása kamatemelésekkel. De a mostani helyzetet minden korábbinál világosabban Erdogan közelmúltbeli lépései, nyilatkozatai okozták. Nem kis presztízsveszteség lenne gyorsan visszatáncolni a kamatcsökkentésekből. És akkor hogy lesz jó növekedés a választásokig? A jegybanki tartalékok továbbra is nagyon alacsonyan állnak (valójában negatívak) ahhoz, hogy intervenciókkal erősítsék a lírát (valójában negatívak).

Erdogan ámokfutása okozta líra szétesés új mélypontra lökte a török részvények relatív teljesítményét a világ többi részéhez képest. Az elmúlt 5 évben a harmadára, 10 évben pedig a hatodára(!!!) esett a török piac dollárértéke az MSCI Worldhöz képest. Az egyedi részvények árazását nézve bőven lehet találni nagyon olcsó török eszközöket. Ha Erdogan bukna, nagyon nagy tér lehet a török eszközök átárazódására, jelentős mértékben a líra felértékelődése által vezérelve.

De addig még rögös másfél év jöhet, ha egyáltalán bekövetkezik a váltás. Mi, alapjainkban a török eszközök közül továbbra is néhány olyan kitettségeket preferálunk, ahol a nagyon nyomott árazás jelentős mértékű exporttal, vagy deviza alapú bevétellel párosul. Nem ad elég prémiumot a piac jelenleg ezen eszközöknek a belföldi kitettségekhez képest, figyelembe véve, mekkora líragyengülés van. A tisztán belső török kitettségekben való pozícióvállalásra valószínűleg lesz még jó alkalom a jövőben, a választásokhoz időben közelebb kerülve.