Ernest William Brown, az emberi számológép

William Brown élete

William Brown egy angol matematikus volt a XX. század elején. Olyan részletességgel számolta ki a Hold mozgását, hogy 1984-ig nem is használtak mást, mint az ő egyenleteit. Pedig ezalatt az évszázad alatt sok minden megtudtunk a Holdról és pályájáról. Sikerült radarral befogni a Holdat, leszálltak űrszondák és emberek a felszínén, és a tudományos életben általánossá is váltak az elektronikus számítógépek. És mégis, a Brown által kiszámolt táblázatok olyan pontosak voltak, hogy a csillagászatban és a navigációban tökéletesen megállták a helyüket.

Brown tudományos karrierje ugyan a XIX. században kezdődött, mégis szinte tipikus XX. századi tudóskarrier. Angliában született egyszerű családban, de kiváló matematikai készségeinek köszönhetően a középiskola után Cambridge-ben tanult matematikát. Az alapszakos diploma után is az egyetemen maradt, ahol a témavezetője George Howard Darwin, a biológus Darwin fia volt, aki Brown figyelmét a Holdra irányította.

Brownt 1889-ben a Cambrige-i Christ’s College tanárává és a Király Csillagászati Társaság tagjává választották. Két évvel később az Egyesült Államokba költözött, elfogadva a Pennsilvania-i Haverford College által felkínált tanári állást. Két év múlva már professzor lett az egyetemen. Vagyis a jelenség, amit ma agyelszívásnak neveznek, már ekkor elkezdődött. A tanári állása (és a gőzhajózás) lehetővé tette, hogy a nyarakat Angliában, Cambridge-ben töltse. Ilyenkor sokat volt tanárával, Darwinnal, akivel a kutatásokat együtt végezték.

Kutatásainak eredménye

Haverfordban Brown tovább dolgozott a Hold mozgásának vizsgálatán. Még nem volt 30 éves, amikor megjelentette az első könyvét a Hold látszólagos mozgásáról. Nem volt egyszerű dolga, mert a Hold mozgásának leírásában több mint százféle hatást látunk. A legalapvetőbbeket már Kepler óta ismerték a tudósok, de ahogy az egyre tökéletesebb és nagyobb távcsövekkel egyre pontosabban tudtak szöget mérni, és az egyre pontosabb órákkal az időmérés is egyre pontosabbá vált, a megfigyelésekben az egyre kisebb hatásokat is ki tudták mutatni. Brown könyve az összes ismert hatást leírta, és olyan matematikai formulákat tartalmazott, amelyekkel előre pontosan ki lehetett számolni, hogy a Hold mikor hol fog látszódni.

A munkát a könyv megjelenése után is folytatta. Ekkor már azt a célt tűzte ki maga elé, hogy a tömegvonzás elméletéből és a Newtoni törvényekből vezesse le a Hold mozgását. Mindezt olyan pontosan szerette volna kiszámolni, ahogy csak az adott kor műszereivel megfigyelhető. Vagyis, az volt az elhatározása, hogy az elmélete minden mérési adatot támaszon alá. Amikor Brownt a Yale egyetem professzorának nevezték ki, a kinevezést egy feltétellel fogadta el. Azt kérte, hogy biztosítják számára a pénzügyi forrásokat ahhoz, hogy a tömegvonzási elméletből levezetett összefüggésekből – számítógép hiányában – hivatásos számolók végezzék el azokat a számításokat, amik a Hold mozgását leíró csillagászati táblázatok elkészítéséhez kellettek.

Elméletében figyelembe vett mindent, amit csak az adott korban ismertek. Például azt, hogy a Föld nem pontosan gömb alakú, és a Föld és a Nap hatásán kívül számolt a bolygók gravitációs hatásával is. Amikor tíz évnyi számolás után a gravitációs elmélettel még mindig nem tudott megmagyarázni egy bizonyos jelentős hatást, akkor csalódottságában végső megoldásként ezt egyszerű korrekciós tagként írta le.

Brown, aki sosem nősült meg, a húgával lakott együtt. Általában korán feküdt, hajnali négykor kelt, és egy termosz kávéval, folyamatosan cigarettázva dolgozott az ágyban 9-ig. A legtöbb tudományos eredménye tehát reggeli előtt született. Nyugdíjas éveiben sokat betegeskedett. A tüdeje 72 éves korában mondta fel a szolgálatot.

Brownról egy krátert neveztek el a Holdon.

 


Ezek is érdekelhetik Önt:

 

MEGHALT MICHAEL COLLINS

 

Tovább a cikkhez
ELLENCSAPÁS COVIDRA – A VILÁGŰRBŐL

 

Tovább a cikkhez
HOLDKÖVEK AZ OVÁLIS IRODÁBAN

 

Tovább a cikkhez