A dollár még nyerőben, de nem sokáig

 Az arany viszont sokáig. Egyébként elérkezett a „party” vége.

A Saxo bank vezető közgazdásza magyar szemszögből hasznosnak tartja a forint gyengülését. Lényegi mondanivalója: dollárhiány van a világban, ami miatt egyfajta valutaháború látszik kialakulni. Emögött – áttételeken keresztül – a nulla és negatívvá váló kamatkörnyezet okolható, melyet a jegybankok generáltak. A tőke és pénzpiacok egyelőre még mindig a reálgazdaságtól függetlenül, attól elszigetelve „partiznak”, de már ténylegesen elfogyóban van az „ingyen alkohol, kábítószer” (értsd: a pénz). A bulinak véget kell vetni – mondja Steen Jakobsen.

Zentai Péter: Az, ami Amerikában történik­­ – tudniillik beindulni látszik az alkotmányos vádemelési eljárás Donald Trump eltávolításának céljából- mennyire fog belezavarni a tőkepiaci, a valuta és kereskedelmi háborús folyamatokba?

Steen Jakobsen: Először is tisztázzuk: nem fog sikerülni idő előtt eltávolítani az elnököt, mert ahhoz nincs meg a kellő számú szenátor. Ugyanakkor a különböző kongresszusi albizottságok, főbizottságok és a média főszereplői óhatatlanul elhúzzák a procedúrát, azt a Trump nevéhez kötődő korábbi súlyos ügyekhez fogják kötni. Ez az egész a legvégsőkig, egészen a következő, egy év múlva esedékes elnökválasztásig vagy még tovább is el fog tartani.

Ahogy ez Bill Clinton esetében 1998-99-ben is történt -, összevisszaság lesz úrrá a tőkepiacokon: különböző nyilatkozatok, fejlemények cibálják majd fel s le az árfolyamokat, beleértve a dollárét, jenét, jüan-ét és főként a részvényekét, kötvényekét.

Miért? Eddig is elképesztő dolgok játszódtak le a világpolitikában, de igazából nem mozgatta meg durván a piacokat sem az iráni háborús feszültség, sem a kínai-amerikai, amerikai-európai kereskedelmi konfliktus és egy sor hajmeresztő fejlemény sem a nagy fontosságú országokban, például Olaszországban. Egyáltalán, hogyan magyarázza a befektetők eddigi, nagyfokú nyugalmát?

Mi az, hogy nyugalmát? A befektetők egyenesen imádták az utóbbi időben a geopolitikai feszültségeket, alig várták, hogy kitörjön valamiféle konkrétabb, kézzelfoghatóbb „háborúskodás”. Biztosra vették, ha ilyesmi előfordul, akkor fogják magukat a jegybankok és őrült pénznyomtatásba kezdenek, még lejjebb viszik a kamatokat. A feszültségek éleződése nyomán tendenciózusan inkább fel, mint lementek a piacok, a feszültségek pedig hozták magukkal automatikusan az ingyen pénzt – köszönhetően a jegybankoknak.

Tisztázzunk valamit: a tőkepiacok teljesen elszakadhattak az utóbbi két évben a reális gazdaságtól. Számukra példátlanul élvezetes elszigeteltségben mozoghattak: a tőzsdések, befektetők egy luxus szigeten érezhették magukat, ahol végtelen mennyiségben fogyaszthattak alkoholt, ráadásul ingyen! Ahol mindenki örök fiatalnak, szépnek, okosnak, szerencsésnek, boldognak érezheti magát. A „szigetlakókat” nem kellett, hogy érdekelje mi történik a szárazföldön (értsd a reálgazdaságban), mert annak egyre komolyabb bajai meg sem érinthették őket, a szárazfölddel csak annyi volt (legalábbis mostanáig) a kapcsolatuk, hogy onnan rendszeresen átjött óriáskompokon az újabb és újabb hatalmas mennyiségű alkohol, meg minden más luxuscikk (értsd: a friss ingyen pénz).

Nem kell múlt időben beszélni. Ez így maradhat a végtelenségig.

Nem maradhat.

Miért nem?

Mert tényszerűen nincs már elegendő „alkohol”. A kamatokat már nem lehet lejjebb nyomni. A negatív kamat létezése nagyon súlyos kór kialakulását jelzi, ami tényleg társadalmi és politikai katasztrófákhoz vezethet. Gazdasági értelemben tarthatatlan. Gondoljunk bele: Argentínában ma 80 százalékos hozamszinten vannak az államkötvények. Németországban viszont mínusz tartományban. Mi történik erre? A „nyolcvan százalékos” Argentínából a mínusz százalékos Németországba menekülnek a pénzek.

Vagy: itt Dániában, akárcsak Németországban, már a mindennapok világába is begyűrűzött a mínusz kamat, a „kisember” is élvezheti azt a luxust, hogy ha hitelt vesz fel, akkor gyakorlatilag kevesebbet kell majd visszafizetnie a banknak.

Csakhogy olyan helyzet alakult ki a valóságban, amilyenre korábbról nem emlékezhetünk: a kisember nem kap hitelt! Akkora saját tőkével kell rendelkeznie, hogy jelzáloghitelre legyen jogosult, amilyennel egyszerű dán vagy német halandók nem rendelkeznek. A megvásárolandó – mondjuk – lakás árának, mely manapság óriási, 60 százalékát készpénzben kell letennie. Ennyi pénze nincs az embereknek. Nem is szólva arról, hogy ha lenne is, akkor is a hitel kiutaláshoz további olyan egyéb anyagi biztosítékokkal kell szolgálni a bank számára, amilyeneket csak jómódú, minden értelemben magasan kvalifikált polgárok tudnak felmutatni. A fiatalság túlnyomó többsége számára totál kilátástalanná vált a helyzet, mert 1. önálló lakáshoz nem tud jutni, 2. lakást bérelni pedig ugyancsak képtelen. A jelen pénzügyi körülményei között ugyanis – ha átszámolja az ember – kétszer annyiba kerül az éves bérleti díj, mint amennyibe a saját lakás éves költsége. Csakhogy saját lakáshoz, mint mondtam, egyszerű halandó már nem tud jutni. 

A politika csak képes segíteni!

Egyelőre a politika és a monetáris politika a kisemberekkel szembeni diszkriminációnak asszisztál azzal, hogy – ami érthető persze – szigorítani kénytelen a bankok biztonsági helyzetét, nem engedheti meg, hogy a bankok összeomoljanak, ha majd mégis emelkednek a kamatok és azt a helyzetet nem bírnák elviselni az adósok.

A kormányzati politikáknak, az államnak egyébként az lenne a feladata, hogy olcsó hitelekkel „ajándékozza meg” a széles lakosságot, mindenekelőtt a fiatalságot.

Az olcsó, szinte ingyen hitel tehát meghatározóan a tőkepiacoknak használ.

Igen. A reálgazdaságok és a tőkepiacok, mint mondtam, nagyon nincsenek harmóniában egymással. A nulla közeli vagy mínusz kamatkörnyezet az egyedüli, ami előidézi az egyre kevésbé valószerű pezsgést a nyugati világ nemzetgazdaságaiban. A valóságot azok az indexek mutatják, amelyek szerint – most először az utóbbi 10 évben – egyértelműen csökken a fogyasztói bizalom Európa szerte és részben Amerikában is. Csökken a reálgazdaságban szereplő nyugati, főként a német vállalati vezetők közeljövőbe vetett bizalma is.

Ön korábbi interjúnkban azt mondta, hogy katasztrófának tartja az erős dollárt, mert az tönkreteszi a világgazdaságot, hiszen minden lényeges természeti erőforrást dollárban mérnek, a világban hallatlan mértékben felhalmozódott adósságok is dollárban denomináltak. Nos, a dollár megállíthatatlanul erősödik tovább.

És még képes rá, hogy tovább erősödjön. Ugyanis dollár-szűkében van a világ. És minél drágább az amerikai fizetőeszköz, annál kisebb a felosztható, felszeletelhető „dollár-torta”.

Jelzem: a dollár index soha nem volt olyan magasan reális összehasonlításban, soha a történelemben nem volt annyira drága az összes többi fizetőeszközhöz képest, mint napjainkban.

A FED mennyiségi könnyítéseinek, pénzelárasztásos beavatkozásainak a pénzügyi rendszert bedönteni képes következményeinek ellensúlyozására ugyanis folyamatosan szigorította és szigorítja – főként – a stratégiai jelentőségű óriás bankokra, pénzügyi intézményekre vonatkozó szabályozókat. Az amerikai és általában a nyugati nagy pénzintézmények „befogni” kényszerülnek a készpénz állományt, nagyon korlátozottan engednek szabadon casht, főként dollár casht.

Az összes nyugati pénz közül tehát a dollárból van mostanság a legkevesebb forgalomban.

És emiatt erősödik a dollár az összes nyugati fizetőeszköz ellenében, nem is szólva a kis régiós valutáról. Mosolyra fakaszt, hogy Önöknél, a cseheknél és régiós társaiknál mennyire hajlamos a közvélemény hazai okokat keresni, ha gyengül a pénzük. Holott itt és most, de oly sokszor korábban is, a forint, a korona, a złotyi leértékelődését nem helyi problémák okozzák. Nincs ezzel kapcsolatban baj maguknál. S mi több, a gyengülő forint és társai jelen esetben segítségül szolgálnak a versenyképesség fennmaradásához, lényegében monetáris stimulusként működnek. A forint euróval szembeni gyengülése nem más, mint a dollár erő áttételes hatásának a következménye.

De Amerikának nem jó az erős dollár.

-Nagyon nem jó, és ebben az egy kérdésben ténylegesen konszenzus van Trump és ellenfelei, a demokraták között. Mindannyian azt mondják és gondolják, hogy le kell gyengíteni a dollárt, mert ez árt az Egyesült Államoknak és mindent egybevetve az egész világnak. Csakhogy a FED ördögi körbe került, a gyengítés végett lejjebb kellene vinnie a kamatokat, azokat le kellene nulláznia,

csakhogy annak következményei beláthatatlanul súlyosak lehetnek a jövőre nézve, ezért a FED kénytelen szűkíteni, a dollár szabad mozgását.

Egy biztos: valaminek történnie kell annak érdekében, hogy gyengüljön a dollár. Tényleg Donald Trump fog, valószínűleg hónapokon belül a FED asztalára csapni, egyúttal – belpolitikai szorongatott helyzet okán pláne – kiélezni a helyzetet főként Kínával, részben az EU-val szemben.

Mit ajánl ebben a helyzetben a kisbefektetőknek, vagyonkezelőknek?

Én közgazdász vagyok, nem befektető.

Korábban is elmondta nekünk a véleményét piaci várakozásairól!

A dollárt még longolnám (erősödésre számítva) egy kis darabig, de – amint keményen az asztalra csap Trump – azonnal shortolnám (gyengülésre fogadva). Amiben magabiztos vagyok: az arany nyerni fog abból a helyzetből kiindulva, amiben most vagyunk és amilyen helyzet felé halad Amerika, Kína, Európa, az egész világ. Recesszió, valutaháború, kínai-amerikai hidegháború. Ugyanakkor az átmenet, ami egy merőben másfajta energetikai, technológiai alapon működő világgazdaság irányába visz, és a hatalmas átalakítások nagyon sok energiát fognak elvinni: energiahordozókat. Ezért értékemelkedést prognosztizálok a gáz-és egyéb természeti erőforrások területén. Csak ilyen részvényekben „utaznék”, minden egyéb vállalati papírtól egyelőre megszabadulnék.

Az „arany tehát aranyat ér” most. Milyen drágulást prognosztizálnak?

Unciánként 2-3 ezer dollárig feltételezzük felmenni. A háromezer dolláros uncinánkénti ár annál is inkább reális, mert nem nagyon tudnak változtatni a jegybankok – élükön a FED-del – azon, amit mostanáig csináltak. Ebben az esetben az arany árfolyamának csak felfelé van útja.