Fizetési rendszerek a változás küszöbén? II. rész – Miért nem tarolták még le a Mastercardot, Visát?

A „Fizetési rendszerek a változás küszöbén négyrészes cikksorozatunk első részében, arról olvashatnak, hogy a kazah Kaspi, hogy taszította le a trónról a a két nagy globális szereplőt a Visát és a Mastercardot a kazah piacon.

Ebben a részben azt próbálom górcső alá venni, hogy miért nem vette még át minden országban ezt a piacot egy hazai szereplő.

Mindenekelőtt tisztázzuk, hogy a Kaspi megoldása is csak országon belül működik jól, ezért a külföldi fizetésre alkalmatlan, így egy Visa vagy Mastercard kártyát mindenki továbbra is szeretne magánál tudni. Ellenben a Visa és Mastercard bevételek jelentős része nem az éves kártyadíjból, hanem  tranzakciók feldolgozásáért fizetett díjak után keletkezik, ezért ha a hazai fizetésre nem Visa/Mastercard kártyáját használják, az jelentősen befolyásolhatja ezen cégek profitját.

Tehát, ha mondjuk egy banki szereplő valahogy rá tudja venni a fogyasztót, hogy ne az egyébként számára kvázi ingyenes Mastercard/Visa kártyáját használja fizetésre, akkor részesedni tud a hazai fizetési piacból.

Kicsiben a hitelkártyaverseny erről szól a bankok között, de ott a Mastercard, illetve a Visa továbbra is az üzlet részese, a bankok egymással versenyeznek. Amikor a bankok pénzvisszatérítést ígérnek a hitelkártyás vásárlások után, akkor a kereskedőtől kapott díjuk egy részét engedik át az ügyfelüknek, ezzel érdekeltté téve őt, hogy ne a konkurencia sima bankkártyáját, hanem az ő hitelkártyájukat használják az ügyfelek a fizetésre. A Kaspi valószínűleg a saját kis ökoszisztémájával, ahol az ügyfelek napi szinten használják az appot, azon keresztül vásárolnak, utazást szerveznek, csekket fizetnek be,  ezt el tudja érni, ezért is lehet sikeres.

Magyarországon az „Azonnali Fizetési rendszer” lehetővé tenné technológiailag, hogy a kártyás fizetés helyett a boltban gyakorlatilag utalással fizessünk, de ebben az esetben az a furcsa helyzet állhat elő, hogy még a vásárlónak kell fizetni, amíg kártyás fizetés esetén ez ingyen van. Az ingyenesség legnagyobb kerékkötője a tranzakciós adó, amit a bankoknak az utalások után meg kell fizetniük, ezért ritka az olyan díjcsomag, ahol az utalások teljesen ingyenesen elérhetők.

A másik dolog, hogy a jelenlegi rendszer is egy nagyon jó üzlet a bankoknak. A szerződések számukra most is kedvezőek, ki vannak fizetve, nem annyira érdekük beindítani egy kockázatos üzletet, fejleszteni egy saját rendszert, aminek a kimenetele kérdéses, hogy nettó pozitív vagy negatív. Egy szereplőnek valószínűleg megéri letarolni a piacot, de ha mindenki nekiáll akkor vajon ki jár majd jól? Nem véletlen, hogy a Kaspi sikere egyedülálló dolog a világban, és nehéz őket másolni.

Nagyon nehéz tárgyalások elébe nézhet az a bank, ami a versenytársait készül rávenni, hogy az ő fizetési rendszerét használja a kereskedőknek kiadott POS termináljuknál. A Visa és Mastercard ebből a szempontból különálló szereplők. Ha pedig nem lehet mindenhol használni az egyik bank megoldását, akkor a vásárlók könnyen a kényelmet választják, és maradnak a mindenhol elfogadott VISA és Mastercard kártyájuknál.

Egy új fizetési rendszert központilag sokkal jobban megéri fejleszteni, országos szinten megoldani. Ilyen megoldás a magyar „Azonnali Fizetési rendszer” is.

A két globális szereplő kihagyásával pont a fogyasztó járna jól, mert akkor olcsóbban tudna a kereskedőnél vásárolni a nap végén. Az elsőre nem is magától értetődő dolog, mert a fogyasztónak a fizetés a boltban látszólag ingyenes, pedig most a kártyás fizetésével ő egy rejtett díjat fizet. A kereskedők ugyanis hosszú távon beépítik az áraikba a fizetési szolgáltatás költségét. A kereskedő ebből a szempontból akár mondhatja azt is, hogy neki szinte mindegy, hogy 1, vagy 2 százalékot rak az áraira, ha azt minden más versenytársa is megteszi.

Továbbmenve ezen az úton épp elég nehéz lenne a hazai bankokkal megegyezni, de hogy igazán versenyképes legyen egy bank saját fizetési rendszere, akkor a világ összes bankjával külön kapcsolatban kellene állni, hogy a fogyasztó bárhol fizethessen az ő megoldásával. Ez a nagy versenyelőnye és értékajánlata a Mastercardnak, hogy ő az a hub, akihez mindenki csatlakozik, és elég csak benne megbíznia és vele szerződnie mindenkinek. Ő intézi az elfogadásokat, a kapcsolatépítést. A hálózati hatás emiatt nagyon erős, nehéz őket lenyomni, ők a fizetési rendszerek Facebookjai. Több mint 200 országot és azok bankjait kötik össze, mindenféle szabályozásnak megfelelve, ami óriási belépési korlátot jelent a nemzetközi fizetések terén.

A fizetési rendszerek a változás küszöbén következő részében arról írok majd, hogy annak ellenére, hogy milyen nehéz betörni erre a piacra, mégis hol sikerült visszaszorítani ezt a két globális szereplőt egy hazai fizetési rendszer segítségével, és ha ezek minden országban elterjednek, akkor a Visa és a Mastercard profitjának mekkora része lehet nyomás alatt a következő években.