Forgatókönyvek egy témára: sorsunk a következő húsz esztendőben

Visszafogottan szólva is nem sok jó vár az emberiségre a következő két évtizedben.

Leegyszerűsítetten ez a mondanivalója az amerikai hírszerzőügynökségek összesített jelentésének, amit négy évente közöl a „szolgálatokat” tömörítő kormányzati tanácsadó testület, a National Intelligence Council.

A beszélgetőpartner, Emily Taylor brit  információs szakértő, a kibernetikai hírszerzés oxfordi kutatója kevésbé borúlátó ugyan, de meghatározó jelentőségűnek tartja a frissen publikált jelentés egyik alapvetését: az emberiség félelmei, bizonytalanságai, bizalmatlanságai egymással, a hatalommal, a tudománnyal, az elittel szemben azzal párhuzamosan fokozódnak, hogy egyre óriásibb  mennyiségű és egymásnak ellentmondó információk közepette élik meg a váratlan betegség általi, és környezet, természet pusztítási hullámokat. Ez a szituáció non-stop konfliktusokat vált ki, az információáradattal az ember nem tud mit kezdeni.

Zentai Péter: Olyannyira destruktív ennek a jelentésnek az üzenete, hogy pesszimistává teszi még az optimista embert is.

Reménytelenség, kilátástalanság, az élet értelmetlensége – ilyen dolgok fogalmazódnak meg bennem, miután elolvastam a jelentés legkülönbözőbb helyeken megjelent összegzőit. Jól látom a dolgot?

Emily Taylor: Nem egészen jól. Ez nem az Ön hibája, hanem abból ered, hogy a média feldolgozások rövidítetten és önkényesen kiragadott pontokra helyezik a hangsúlyt.  A drámai, tragikus végkifejletet sejtető tudományos prognózisok ismertetése mellől a média beszámolókból nem egy esetben kimaradnak, vagy csak rövid említésre érdemesülnek az ugyancsak tudományos, hírszerzői elemzések eredményeként akár nagyobb eséllyel bekövetkező   alternatív szcenáriók.  Az olyanok, amelyek a „happyend” alternatíváknak nagyobb realitást prognosztizálnak a jövő nyilvánvalóan rendkívüli kihívásai egy része kapcsán.

Vitathatatlan azonban, hogy – ha számba vesszük a nagy jelentésnek a geopolitika, a társadalmi, a tudományos, a természeti folyamatok várható alakulására és az azokból adódó különböző forgatókönyveit és következtetéseit – hogy embert próbáló, akár globális háborúkkal és polgárháborúkkal fenyegető korszakba léptünk és ez velünk marad, sőt lényegében súlyosbodik a következő húsz évben.

Ugyanerről beszélek…

Az emberiség folyamatosan nézett szembe a történelemben olyan várható drámákkal, amelyeket, ha kizárólag az „itt és most” helyzetből „extrapolálva” ítélt volna meg, akkor totálisan el kellett volna veszítenie az életkedvét. Az ember kollektív öngyilkosságba menekülhetett volna. Az ember azonban élni akar és a végén mindig ennek vet alá mindent.

Mellesleg, emlékezetes, hogy a hatvanas években a kor legnagyobb tudósait tömörítő Római Klub egyebek között óriási globális éhínségeket jósolt a kilencvenes évekre. Az olajár hordónkénti árát háromszáz dollárra prognosztizálta. Tudja, hogy a jósolt időpontra, a kilencvenes évek elejére mekkora volt az ár végül?

10 dollárba került barrelenként, ha jól emlékszem.

Igen. És az emberiség, ellentétben a tudományos nagyságok jóslataival, jobban el tudta tartani magát hat-hét milliárdnyi emberrel, mint a hatvanas években három-négy milliárdos összlakossággal.

Ma azonban nem pusztán a saját fejük után menő, mai szemmel nézve primitív kutatási eszközökkel ténykedő nagy tudósok, hanem mesterséges intelligenciával, a kilencszázhatvanas években legfeljebb tudományos-fantasztikus írók által elképzelt technológiákkal felszerelt, minden – térben és időben – valaha létezett vagy éppen csak kialakulóban lévő tudást feldolgozni képes technokrata hírszerzők „jósolnak”.

Amerikából tudósítottam a kétezres évek elején: emlékszem, hogy az akkor kiadott, a következő húsz esztendőre, azaz a napjainkig szóló globális prognózisban már azt olvastam: 

Influenza-szerű pandémiák árasztják el a világot a következő húsz esztendőben, amelyek sok százezer ember életébe fognak kerülni.”   – Prognosztizálták az amerikai hírszerzők 2004-ben.

Ez így igaz. De tegyük hozzá: ugyanaz a Föld jövőjének alakulását elemző 2004-ben keltezett jelentés tartalmazott olyan forgatókönyvet is, amely szerint a gyógyszerkutatás, a biotechnológia, az orvostudomány, a technológiai fejlődése képes lehet húsz éven belül gátat szabni a várható pandémiáknak.

Az amerikai hírszerzői tudás megalapozottságát azonban kétségtelenül alátámasztja, hogy a 2017-ben megjelent Global Trends Report már, legkésőbb 2023-ra, szinte óhatatlanul bekövetkező influenzának köszönhető pandémiát prognosztizált. Olyat, amely – mint írták akkor – „globális utazási megszorításokhoz vezet, az emberek között kapcsolatok kényszerű átalakulását, korlátozását tudja majd előidézni.”

Eltelt négy év és minden úgy alakul, ahogy prognosztizálták 2017-ben. A pandémia is, a globális turizmus korlátozása is tényszerűen bekövetkezett. Mit tesz ehhez hozzá a témát illetően a friss forgatókönyv együttes?

A National Intelligence Council (az amerikai hírszerzői ügynökségek ernyőszervezete) igazgatója nevével jegyzett dokumentum bevezető része úgy fogalmaz, hogy Második Világháború befejezése óta a Föld összes lakójának életét semmi sem törte meg jobban, mint ez a pandémia. Egyedülálló globális dráma, ami a következő húsz esztendőben folyamatosan termel majd ki újabb és újabb bizonytalanságokat, töréseket a társadalmakon belül és a társadalmak között. Folyamatosan produkál áttöréseket – pozitív és negatív módon – a gazdaság, a tudomány-technológia, a geopolitika és nemzeti kormányzati politikák világában.

Példátlan, beláthatatlan következményekkel járó próbára teszi az ember ellenálló képességét.

Más szóval e téren a prognózis lényege a beláthatatlanság. Akkor helyesen gondoltam, hogy ami reánk vár az maga a teljes kilátástalanság…

Korábban ismeretlen természetű bizonytalanságokkal kell reálisan számolni.

A kötet szerzői ennek okait is feldolgozzák.

Az egyik meghatározó faktor az, amit a maga szavai, pesszimizmusa sugall. Tudniillik, az ember, legalábbis az emberiség növekvő hányada – leegyszerűsítetten kifejezve – nem tud mit kezdeni a néhány év alatt ezerszeresére, tízezerszeresére duzzadt, egymásnak egyre inkább ellentmondó információkkal, híráradattal. Nem tudja kinek higgyen, kiben bízhat. A menekülő útvonalat választja e helyett: inkább nem hisz senkinek, egyre kevésbé fogadja el nem csak a politikai, hanem a tudományos fővonal képviselőinek szavait, gondolatait, s közben erodálódik a társadalmakat összetartó, a fejlődésnek irányt szabó intézmények a tekintélye.

A hírszerzői gyűjtemény prognózis-forgatókönyvei egybehangzó megállapítása, hogy gyakorlatilag minden országban megszűnőben, felszámolódóban van az alapvető összhang kormányzati cselekvési lehetőségek és a társadalom széles rétegeinek elvárásai között.

Minden értelemben polarizálódnak a társadalmak. Kormányok és kormányozottak kölcsönös bizalomvesztésben vannak, de közben a politikai és a tudományos eliten belül is felszínre törnek korábban ismeretlen jellegű polarizálódások, amelyek alapvető kérdések megítélése körül rejtenek magukban konfliktusokat.

A tömegek, az egyszerű emberek milliói, egy-egy társadalmon belül is, olyan – például a pandémiát érintő – ugyancsak alapvető kérdésekben feszülnek manapság egymásnak, ahogy ez korábban elképzelhetetlen volt.

S eközben a technológiai fejlődés önálló életet él, minél magasabb nívóra jutnak a tudományos, kutatási eredmények, annál nagyobb népi és politikai bizalmatlanság veszi körül őket.

Ennél a helyzetnél veszélyesebb társadalmi gyúanyag – szerintem – nincs is.

A hírszerzői szakértőgárda által összeállított várható szcenáriók közül a negatív kimenetelt sugallók arra következtetnek, hogy az emberek egymással, vezetőikkel, a tudományos eredményekkel szembeni bizalmatlanságának fokozódását jelző folyamatok egy sor országban a diktatúrák, kialakulásának kedveznek, új „führerek” megjelenésének.

Azokban az országokban viszont, ahol a politika főszereplői őszinteséggel, sérülékenységük elismerésével, tudásuk korlátozott voltának nem szőnyeg alá seprésével, az alulról jövő kezdeményezéseknek a politikai fővonalba való folyamatos integrálásával  hitelesen, átláthatóan, bárki által  ellenőrizhetően  mindent  megtesznek a társadalmaikon belüli és az országok közötti frontok felszámolásáért, az egyenlőtlenségek csökkentéséért, mos azokban  nagyon erős, hatékony  demokráciák épülhetnek ki a következő két évtizedben.

Amerika képesnek mutatkozhat – a hírszerzői összefoglaló szerint – ilyen megújulásra és arra, hogy a következő évtizedek alapvető tudományos-technológiai területének, a biotechnológiának a húzóerejévé váljék.

A várható amerikai mintákat követve vagy az Egyesült Államokat is meghaladva, Amerikától függetlenül ugyancsak ehhez az újraéledt, reformált demokratikus tömbhöz csatlakozhatnak – írják az elemzők – némely európai, dél amerikai, ázsiai országok. Mindazok, amelyek társadalmai érettnek mutatkoznak, hogy kollektíve megértsék: nagy valószínűséggel újabb és újabb természeti katasztrófák ugyanúgy sűrűsödnek, mint a technológiai forradalmak. Ezekkel együtt élni, az utóbbiakat integrálni, az előbbiekkel szembeszállni, legyőzni képtelenség nemzeti, törzsi alapon. A Global Trends Report ugyanakkor nagyon alaposan láttatja, hogy Kínával és Oroszországgal az élen az országok talán többsége nincs és várhatóan nem is lesz olyan állapotban, hogy megváljon a központi irányítás mindenhatóságába vetett hit-hagyománytól, attól a meggyőződésétől, hogy az ember a tovább éléséhez, az abban való hitéhez teljhatalmú parancsnokokat akar maga fölött. Azokba akar kapaszkodni.

Ha mindezt elfogadjuk, akkor egy a mostanihoz képest konfliktusokkal még inkább telített, viszont a tudományos és technológiai fejlődésnek köszönhetően akár happy end-es meglepetésekkel teli húsz esztendőnek nézünk elébe.

A kötetnek az talán a legreálisabb forgatókönyve, amelynek lényege: Ahhoz, hogy minden sokkal jobb, stabilabb legyen a világban, mint most, ahhoz a dolgoknak egy ideig még a mostanihoz képest is zűrzavarosabbakká, komplikáltabbakká, tulajdonképpen rosszabbakká kell előbb válniuk.