Főúr, fizetni!

La cuenta por favor! The bill please! Zahlen bitte! Il conto per favore! l’addition s’il vous plaît! Λογαριασμός!

A pincér évtizedek óta bármilyen országban, bárhol, erre hozta a számlát és kérdés nélkül letette elém, akárhányan ültünk az asztalnál. Akár ketten, akár gyerekekkel, akár többen, rokonokkal és szeretekkel kibővülve. Egészen mostanáig. Idén először fordult elő, hogy a pincér megállt az asztalnál, ahol a családdal ettünk, lehetőleg mindenkitől nagyjából egyenlő távolságra, és feltette az elsőre rettentően furán hangzó kérdést: “Kinek adhatom a számlát?”

Nem is értettem. Mit akar ez? Elsőre az ugrott be, hogy úristen, hogy nézhetek ki, valami hajléktalannak, hogy feltételezi, hogy nem én fizetek, vagy nem tudok fizetni. Hát kinek adnád, öcsém, ha nem nekem, mit szórakozol itt velem? Aztán persze azonnal leesett, hogy nem erről van szó. Nem betámadásról, hanem alapvető éttermi protokollváltásról. Nem sérthetjük meg a továbbiakban a női vendégeket azzal, hogy nem feltételezzük, hogy ők is tudnának fizetni, vagy azzal, hogy azt gondoljuk róluk, bármiben rászorulnának másra, és ezért kötelezően így kell feltenni a kérdést, ha férfi és nő vagy család ül az asztalnál, és a társaság nem ismerős. Kinek adhatom a számlát? A kérdésben a szemünk láttára megvalósuló női egyenjogúság van, és helyesen, mint ahogy a társadalmi valóság is az, hogy egyre több a magasan képzett, jól kereső, független, anyagi értelemben senkire rá nem szoruló nő. Egyenrangúak vagyunk, akik el is várják ezt a gesztust. Ez a piaci igény hozta létre a protokollváltást, hogy a vendégek között is egyre többen vannak ilyenek. Nézzetek csak körül egy nagyvárosi étteremben bárhol Európában, mennyivel több a női asztaltársaság, mint egy-két évtizeddel korábban. Már az se ritka, hogy többségben vannak.

De azért fizetni nagyon jó dolog. Főúr, nekem adja!

Forrás: Vakmajom a Facebookon

 


Ezek is érdekelhetik Önt:

UN SOGNO ITALIANO

 

Tovább a cikkhez
A BORRAVALÓ ELHAGYÁSÁN MÚLHAT A VENDÉGLÁTÁS JÖVŐJE

 

Tovább a cikkhez
LASSAN ÉLEDEZIK EURÓPA, AZ ÉDES ÉLET VISSZATÉR-E?

 

Tovább a cikkhez