galambok
jan.
26
2012

Galambok

Az amerikai jegybank szerepét betöltő Federal Reserve Board (FED) tegnap bejelentette, hogy a korábban ígértnél másfél évvel tovább, 2014 végéig nem emeli meg az alapkamatot. Őszintén szólva, engem meglepett a bejelentés, hiszen az amerikai gazdaság nemhogy jól tartotta magát a globális problémák (európai szuverén válság, kínai lassulás) ellenére az utóbbi időben, hanem folyamatosan a várakozásoknál jobb adatok láttak napvilágot.

Csökkent a munkanélküliségi ráta, javultak a beszerzési menedzserindexek, emelkedett a fogyasztás. Ráadásul a kötvényhozamok alacsony szinten maradtak és a részvénypiac is emelkedőben van. Meglepő tehát, hogy mindezek után a FED tovább enyhíti az egyébként is nagyon laza monetáris politikát. Nem szabad alábecsülni a jegybankárok elszántságát!

Tavaly év végén a nagy külföldi elemzőházak anyagait olvasgatva csodálkoztam, hogy milyen sokan várnak újabb mennyiségi lazítást (quantitative easing, QE) a FED-től. Azt gondoltam, hogy erre előbb-utóbb sor fog kerülni, de csak akkor, ha az eszközárak (részvények, ingatlanok) jelentősebben esnek. Sőt, ahogy korábban már írtam, azt gondolom, hogy sok évig nagyon alacsonyan fog maradni az alapkamat, anélkül is, hogy ezt előre deklarálnák. Rövidebb távon azonban különösen azért nem vártam monetáris enyhítést, mert az utóbbi időben a FED sokszor került politikai támadások célkeresztjébe. Tévedtem. A bejelentés ugyan nem pénznyomtatás, QE, de egyértelmű üzenet a piacoknak. A FED újra támadásba lendült a devizaleértékelési háborúban. A javuló makroadatok ellenére aggódnak, hogy az erősödő dollár visszavetheti a gazdasági élénkülést (gondolva vélhetően arra, hogy a Nagy Gazdasági Világválság idején is az állt talpra leghamarabb, akinek a legjobban és legkorábban sikerült leértékelnie a devizáját). Az üzenet vártnál korábbi időzítésében talán szerepet játszik az is, hogy idén megváltozott a monetáris politika tekintetében szavazattal bíró csoport összetétele. (A FED Nyíltpiaci Bizottságának, a FOMC ülésein 12-en szavaznak.) Idén négy tag változott (Plosser, Fisher, Kocherlakota és Evans helyett Lacker, Pinalto, Lockhart, Williams). Az elbúcsúzó négy tag közül hárman (Plosser, Fisher, Kocherlakota) relatíve szigorúbb monetáris politika hívei, úgynevezett „héja” (hawk) tagok voltak. Az újak közül ez csak Lackerről mondható el, a többiek inkább „galambok” (dove), hasonlóan a FED elnök Ben Bernankehez és az alelnök Janet Yellenhez. Úgy tűnik, a galambok többségbe kerültek.

A bejelentés hatásra az első reakciók teljesen logikusnak tűnnek. Csökkentek az amerikai államkötvényhozamok (hiszen tovább lesz nulla a rövid kamat, a finanszírozás költsége), emelkedtek a részvényárfolyamok (hiszen ez monetáris stimulus), emelkedett a házépítő részvények árfolyama (hiszen olcsóbb lesz a lakáshitel), gyengült a dollár (hiszen kisebb lesz a kamata) és emelkedett az arany ára dollárban (hiszen leértékelődött a zöldhasú, nőtt az inflációs veszély). A következő napok, hetek egyik legizgalmasabb kérdése, hogy a FED bejelentés hatására megfordul-e a dollár több, mint fél éve tartó emelkedő trendje (a dollárindex 2011 áprilisa óta 12 százalékot erősödött) vagy csak átmenetileg gyengül a zöldhasú. Mindenesetre azoknak, akik temették az eurót (és ilyenek bőven akadtak az elmúlt hónapokban) a tegnapi bejelentés és a reakció intő jel, hogy nem szabad túlbecsülni egyik deviza értékét sem. Nem szabad alábecsülni a jegybankárok ténykedésének hatását sem. Nyugdíjas kollégának a devizák versengésével kapcsolatos hasonlata („paraolimpia”) már-már örökérvényűnek tűnik. Eufemisztikus változatban a mondása így hangzik: „egyik deviza rosszabb, mint a másik”. Reméljük, nem temet maga alá mindent a galambürülék.

galambok