Gonoszság Kora – Járvány Idején

Nagyon rossz ómen, hogy járvány, menekültválság és tőzsdekáosz közepette nem a kompromisszumkészség és a nemzetközi együttműködés, hanem az önzőség, a gonoszság vezette az orosz és a szaúdi vezetőket, mikor romba döntötték az olajárakat. Ez – állítja egy amerikai gazdasági-pénzügyi elemző, vezető publicista, Linette Lopez – alátámasztja azokat a kutatásokat, hogy a kialakulni készülő új világrendben nemhogy nem a kollektív, józan ész által vezérelt közös döntések és partneri viszonyok, hanem épp ellenkezőleg: a szuper egoizmus és az ellenségeskedés fokozására irányuló szándék lesz a meghatározó magatartás. Ez lesz az új Zeitgeist (korszellem). 

Zentai Péter: A médiát, az újságírókat hibáztatja a vírus körüli „felhajtásért” az amerikai elnök éppúgy, mint a kínai és az orosz vezetés, de ugyanezt sejteti minden lényegi globális döntéshozó. Ott tartunk, hogy- ezt egyébként Donald Trump ki is mondta – a „média okozza a tőzsdepánikot, az olajpiac összeomlását”. Tegyük a szívünkre a kezünket: van azért igazság a vádakban, ugye?

Linette Lopez: És pedig miféle igazság? Tehát az a bűnös, aki szállítja a híreket – jókat, rosszakat? Rúgjunk csak bele a „hírnökbe” s ezzel kielégítjük a nép vérszomját? Maradjunk abban, hogy gonosz világ irányába haladunk. Ezt eddig is sejtettük, de az utóbbi napok fejleményei be is bizonyították.

Amennyiben?

A világ hatvan-hetven országában dokumentáltan több mint százezer ember hordoz olyan vírust a szervezetében, amely halálos következményekkel is járhat. Vírust, amely nem kezelhető ismert ellenszerekkel.
Pandémia, világjárvány közepette élünk, s ezt a legavatottabb brit, német, amerikai, sőt kínai szakértők állapították meg -nyilván nem hasraütés-szerűen.
Tehát: adva van egy ilyen helyzet, amelyet abszurditás lenne elhallgatni vagy szőnyeg alá söpörni az internet korában. Ezt még száz évvel ezelőtt se lehetett megtenni. Jóllehet különböző országok politikai döntéshozói kísérletet tettek erre annak idején, amikor is a spanyolnátha szedte áldozatait világszerte.

Hol itt a gonoszság?

A vírus ügyben az elsődleges gonoszság az volt, hogy a kínai állami és pártvezetés tudatosan elhallgatta a szaporodó haláleseteket, nem ismerte el, hogy a tragédiákat a vírus okozza. Viszont álhírterjesztő hazafiatlan elemeknek minősítette a „hírnököket”. Ez gonoszság volt, hiszen direkt nem tettek semmit sem a hatóságok a terjedés megfékezésére, hiszen, ha tettek volna bármit is, akkor elismerik, hogy hazudtak. Ezt sose ismerték el. Aztán egyik napról a másikra kész tényként kezdtek beszélni a vírus létezéséről, viszont államilag ellenőrzött internetes hírportálokon, nyilván a legfelsőbb vezetés engedélyével, netán utasítására. Hírek, elemzések jelentek meg, hogy a koronavírus az amerikai imperialisták újabb fondorlatos (kereskedelmi) háborús eszköze a Kínai Népköztársaság gyengítésére.

Kína egy diktatúra, amelynek mindig vannak abszurd, hazug vonásai, különösen a propagandában. A diktatúrák ilyenek. De a többi fajsúlyos ország nyitott társadalom, a világ irányát inkább ők szabják meg.

Ezt ugye nem gondolja komolyan? A nyitott társadalomnak számító Egyesült Államok elnöke kétségbe vonja a médiában dolgozó százezrek hazaszeretetét, patriotizmusát, amiért intenzíven foglalkoznak a járvánnyal vagy egyáltalán amiért kritizálni merik őt magát.  Aki bármi rosszat ír vagy mond róla, azt azonnal lelki terrornak teszi ki. Dehát egyre inkább ez a jellemző magatartás az egyre autokratikusabb emberek által irányított világ legkülönbözőbb országaiban.

Abból indultunk ki, hogy az utóbbi napok fejleményei ékes bizonyítékkal szolgáltak arra nézve, hogy a gonoszság világa felé haladunk. Mire gondol konkrétan?

Gonoszságra, hiper-önzőségre, szuper-álszenteskedésre, amit a kormányok és vezetőik produkálnak – nagy általánosságban.
Ott tartunk, hogy lassan az országok többségében, minden esetre kulcsfontosságú államokban, eddigi nyitott demokráciákban az jut legnagyobb eséllyel hatalomra, aki a legügyesebben tud ellenségeket, bűnbakokat felmutatni. Olyanok kezébe kerül a világ, akik egy és ugyanazon a napon képesek békés együttműködésről, a világméretű kooperációk nagyszerűségéről papolni, illetőleg nevetség tárgyává tenni a demokratikus intézményeket és a multilateralizmust, a nemzetközi szerződéseket, vagy a végletekig relativizálni, akár az ellenség, főként a média aknamunkájának nevezni a klímaváltozást, aktuálisan éppen a koronavírus súlyosságáról szóló híreket.
Itt és most a piacokon történő drámai, történelmileg rendkívül ritkán bekövetkező eseményekhez való hozzáállásában lehetett tetten érni olyasmit, ami borzalmas ómen.

Éspedig?

Az olajár zuhanása nem jellemezhető szimplán a piac működésének következményeként, valamiféle piaci túlkapásként. Néhány kormány, konkrétan néhány nagyon mérvadó politikus, mindenekelőtt az orosz elnök leleplezhető gonoszsága, bosszúvágya munkálkodott a fejlemények mögött.

Oroszország és minden más ország nyilvánvalóan a saját érdekeit tartja szem előtt – pláne gazdasági témákban.

Járvány idején? Újabb menekült krízis kialakulása idején? Az emberiség félelmeinek fokozódása idején? És vajon miért érdeke a világ vezető olajtermelőinek az árzuhanás?
Egy mélységesen válságos időszak közepette az oroszoknak, illetve, más-más motívumok mentén, de nem sokkal önzetlenebbül a szaúdiaknak, valamint a világ többi kiemelkedően fontos olajtermelőinek csak azon jár az agya, hogy hogyan gyengíthetik Amerikát és Európát. Továbbá, hogy hogyan tehetnek be egymásnak, gyaníthatóan, hisz nem hülyék. Hogyan teremthetnek káoszt a világban, legalább egy kis időre. Vagy hosszabbra. Teszik ezt – nem tudom kellőképpen hangsúlyozni a szót: MOST – amikor a világ és az emberiség nyugalmának helyreállításához elengedhetetlen, hogy a legfontosabb döntéshozók a globális kihívásokat mindenki javára, kollektíve, kompromisszumok révén igyekezzenek megoldani.  De nem! Az orosz elnöknek fontosabb, hogy a helyzetet kizárólag saját hatalmának fitogtatására, belső tekintélyének növelésére fordítsa: és büntessen! Büntesse az amerikai palaolaj-és gáz termelőket, akiknek nagy részét tönkre teszi a klasszikus nyersolaj mesterségesen lenyomott ára. Megfélemlítse az amerikai népet a választások előtt, értésükre adja, hogy Amerika és a világ sorsa nagyban függ a „lenézett, semmibe vett” Oroszország vezérétől.
Úgy tűnik, hogy Putyin és kevésbé látványosan, a nagy arab olajtermelők káoszba, csődbe akarják dönteni az alternatív energiatermelőket, az elektromos autózáson és a szén-hidrogének alternatíváin dolgozó kisebb nagyobb nyugati start-upokat és vállalatokat.
Az olajár zuhanása csak első megközelítésben jó úgymond mindenkinek, főként az autósoknak, de a végeredmény, hogy a politikailag amúgy már legyengült nyugati demokrácia egyidejűleg kerül politikai és gazdasági recesszióba. A nacionalizmusok pedig tort fognak ülni.
Ezáltal a befelé fordulás, az ellenségeskedés ugyanolyan, csak tartósabb vírussá kezd válni, mint a koronavírus.

Az nemzeti önzőségek pandémiájának korába lépünk.