Gyorsan kimásznak…

Gyorsan kimásznak majd a japánok a gödörből, mondja Möbius. Megfigyeltem, hogy ez a csávó minden piaci beesés után 10%-kal megjelenik, hogy venni kell. Ez néha jó stratégia, néha nem. Mindenesetre az érvelés nagyon vicces volt.

„Egy dologban egészen biztos vagyok, mégpedig abban, hogy a japánok ki tudnak majd mászni a gödörből, elég csak az 1995-ös Kobei földrengés utáni gyors gazdasági visszapattanásra gondolni, pedig akkor a gazdasági környezet sokkal inkább kiszámíthatatlan volt. A mi befektetési filozófiánk szerint – amit az alapkezelők és az elemzők is követnek – csak úgy érdemes egy adott ország kitettségét megváltoztatni, hogy legalább ötéves horizontot veszünk figyelembe” – tette hozzá Möbius.

Az 1995-ös földrengés után 18 ezerről kb. 15 ezerre esett be a Nikkei, majd felment 18-20 ezerig, tehát bejött a pánikban a vásárlás, igaz? Hosszú távon semmiképpen sem, mert most ugye 9000 körül van. Ennyit a hosszú távról.

Fontos tény, hogy az ijedős beeséseket gyakran érdemes megvenni, de hosszú távon nem biztos, hogy ugyanez a helyzet. Aki a nagy Kobei pánik után vett japán részvényeket és megtartotta, az nominálisan is legalább 30-40% bukóban van (aki akkor mondjuk BUX indexet vett, az tízszerezte a pénzét!, de a Dow is vagy 3-szor magasabban van). Másrészt meg a gazdaság teljesítménye nem mindig korrelál a piacokkal. A japán nominális GDP nem nagyon ment sehova az elmúlt 15 évben, a piac mégis lefeleződött, mert korábban még mindig eléggé drága volt. Hosszú távon (5+ év) az árazás a legfontosabb, illetve a strukturális növekedési képesség, rövid távon meg sok egyéb más (de az árazás pont nem).