Happy days are here again

Inkább számíthatunk egy kiegyensúlyozottabb, általános életminőség és életszínvonal javulási trend alapján működő világra a következő sok évben, mint olyan, kiszámíthatatlanabb, bizonytalanságokkal telítettebb időszakra, mint amilyen a mögöttünk tudott öt-tíz-tizenöt év volt.

Ezt sugallja az IMF néhány vezető közgazdásza és amerikai egyetemi tudósok egy szűk munkaközössége, köztük az interjúalany, a Stanford egyetem professzora, Nicolas Bloom által frissen publikált úgynevezett Bizonytalansági Világindexnek. A nemzetközi pénzügyi, gazdasági, tudományos, üzleti hangulat trendszerűen javul, mely mögött kézzelfoghatóan erőteljes gazdasági, technológiai, tudományos és minden téren óriási tőkeigényű beruházások húzódnak meg. Ezek irányítói maguk is nyilván optimisták, különben miért csinálnák, amit csinálnak…

Zentai Péter: Másfél év alatt, globálisan, 10-13 millióra becsüli a halálos áldozatok számát az iránymutató gazdasági think tank, az Economist/Economist Intelligence Unit.  Csupán néhány hete annak, hogy egy kis európai országban, Magyarországon nap-mint-nap annyian haltak meg a Coviddal összefüggésben, mintha minden egyes nap ránk zuhant volna egy nagyobb utasszállító gép, amelynek minden utasa életét veszti, miden egyes nap… Ha semmi egyéb nagy világgazdasági, világpolitikai, népegészségügyi, klímakatasztrófa nem fenyegetne, akkor is azt állítanám, fenyegetően terebélyesednek a bizonytalanságok a világban.

Ön és tekintélyes tudóstársai viszont állítják, hogy minden erősen javul, a bizonytalanságok korának befellegzett…

Megmagyarázná?

Nicholas Bloom: A Covid komplexum kapcsán is, de még inkább az egyes nemzetgazdaságokban és ebből fakadóan az egész világgazdaságban, a tudományban, a technológiai fejlődésben ugrásszerűen javulnak az állapotok.  A World Uncertainty Index (Bizonytalansági Világindex) 143 ország legfrissebb, saját maga által publikált, illetőleg a nagy nemzetközi intézmények, például az IMF és a legbefolyásosabb helyi és nemzetközi média információit dolgozza fel periodikusan. Negyedévente jelentetjük meg azt a bizonyos összesítő indexetamiről most beszélünk – de vele együtt azokat az alindexeket is, amelyek szakterületekre lebontva tárgyalják a kockázatok illetőleg a bizonytalanságok helyzetét – lokálisan és globálisan.

Az a bizonyos főindex akkora jelentőségű javulást jelez mindent egybevetve, amilyenhez hasonlóra nagyon kevés példa akad a Világháború befejezése óta.

Felfogni sem tudom, mitől csökkenhetnek a bizonytalanságok, miközben a Covid nem egy lezárt történet, hiszen újabb járványok réme fenyeget. A Kína és általában a Nyugat közötti kereskedelmi, technológiai háború lehetősége folyamatosan vezető téma a médiában, a politikai beszédben, ahogy a Brexit sem csengett le rendesen és ahogy kiújulóban van egy rettenetessé válni képes közel-keleti káosz, vérontás is…

Önmagukban véve nyilvánvalóan reális fenyegetettségeket, kockázatokat hoz szóba. A róluk szóló friss helyi és globális narratívák, a napvilágra kerülő szakszerű és populáris elemzések, cikkek, megnyilatkozások, és legfőképpen a helyi és a globális makroadatok mégis alapvetően ezeknek a lehetőségeknek immár nem a megoldhatatlanságát szugerálják, hanem ellenkezőleg: a megoldhatóságát. Megállapítható az indexből, hogy mindenütt és egyre ütemesebben sűrűsödnek a problémák pozitív megközelítései. Minden egyes Ön által említett és – mivel bőven találni még ilyeneket – nem említett nagyobb probléma kezd legyőzendő és legyőzhető kihívásként prezentálódni. Szöges ellentétben a tavalyi esztendővel…

2020 után persze ez nem csoda…

A tavalyi év a világgazdaságban, a világpolitikában, az emberiség gondolkodásában a mélabú, a kilátástalanság esztendejének számított. A 2020-as Uncertainty Index-ek kulcsszava a zuhanás volt, mind a 143 vizsgált országban, mind a világsajtóban, mind a politikusi, döntéshozói, orvosi és egyéb tudományos megszólalásokban.

Ebben meghatározó szerepet természetesen a járvány játszotta, viszont ne feledjük, nem csak az Egyesült Államokban, hanem az egész világon társadalmi meghasonulásokat mélyített, vagy egyenesen váltott ki hirtelen Donald Trump regnálása. Ez a tényező rendkívül borús, szinte világvége hangulatot generált a tavalyi év őszén. Akkor, amikor értésre adta, hogy a novemberi választások eredményét csak akkor fogadja el, ha ő győz, mert egyébként csalás az egész. A tavalyi harmadik és negyedik negyedévi indexeink feldolgozásai ezt jól alátámasztják, hogy ez a globális bizonytalanságok, a negatív várakozások erőteljes szaporodását váltotta ki.

A 2021-es év első hónapjait tehát – főként a Covid oltásnak, a járvány visszaszorulásának, netán a Trumptól való megszabadulásnak is köszönhető – hangulatjavulás jellemzi. De vajon tartós tendenciáról van-e szó?

Legyen szó Németországról, Magyarországról, az Egyesült Államokról, Kínáról – néhány harmadik világbeli ország, mindenekelőtt India kivételével – a Föld országainak többségében az IMF adatai szerint is robusztus a nemzetgazdaságok felfutása. Erősebb, mint a tavaly készült legtöbb prognózisban foglalt verzió. Az idén átlagosan 6 százalékos globális növekedés abszolút reális. A jövő évre is 4,2 százalékos, történelmi csúcsokhoz közelítő világfejlődési ütemet prognosztizálhatunk, a beindult beruházási hullámának következményeként.

Nem egyszerűen operatív, az üzleti forgalmak bővítését, tavalyi veszteségek kompenzálását, behozását célzó tevékenység jellemzi ezúttal az üzleti szférát, hanem az eszközállomány teljes renoválásának, átfogó megújításának szándéka. A technológiai ágazatok vállalatai – csak az Egyesült Államokban – 2019-hez képest 42 százalékkal növelik az idén a teljes megújulást, minőségi ugrást szolgáló tőkebefektetéseiket (Capital expenditure, Capex). Eközben a fejlett nyugati országokban, élükön az Egyesült Államokkal, páratlan pénzügyi támogatások érkeztek be és érkeznek folyamatosan a kisvállalkozókhoz, az egyszerű emberek százmillióinak bankszámláira. Ezzel párosul, hogy a tavalyi év általános fogyasztás letargiája, undora és objektív költési korlátozásai (nem volt utazás, bezártak az éttermek, a kirándulóhelyek) történelmi csúcsra juttatták a háztartások megtakarításait.

De továbbra is jönnek a rossz hírek, például arról, hogy esetleges negyedik járványhullám is elkerülhetetlen, egyáltalán nem biztos, hogy jók, hatásosak a vakcinák. A Közel-Kelet lángokba borulhat. Kína fenyegeti a világot. És így tovább…

Kimutatható, hogy mindezek jelentőségét mind a globális média, mind a politikai közbeszéd, főként pedig a pénzügyi, gazdasági, üzleti szféra sokkal kevésbé veszi tragikusan, mint tavaly, sőt bármikor az utóbbi években. A jelek szerint beleuntak az emberek és maguk a döntéshozók is, a pesszimizmusba, az kifújni látszik. A globális közhangulatot önmagában véve drámai mértékben javítja a lezárások alóli kollektív felszabadulás érzete, objektíve pedig, hogy a tudományban, technológiai megújulásban kézzelfogható virulás megy végbe, hogy milliónyi új munkahely látszik elérhetőnek, értelmet nyer a kisemberek, fogyasztók százmilliói számára, hogy átképezze magát, hogy önmaga is megújuljon, hogy a tavalyi esztendő tanulságait önmaga számára alaposan feldolgozza.

Azt szokták mondani, hogy minden csoda három napig tart, de jön aztán a keserű felébredés. Én ettől tartok…

Jelenleg tapasztalható a globális bizonytalanság enyhülése, amelyben – különösen Amerikában, a világ mérvadó példaországában, kísérleti műhelyében – a tőkepiacok túl jutottak a bizonytalanságok diktálta rendkívüli kilengéseken, a trend egyre világosabban felfelé mutató. Főként pedig a korábbi objektív gazdasági, technológiai megújulási időkhöz, például a 2009-es mély válságot követő néhány évhez képest tartósnak látszóan kiegyensúlyozottabb, magabiztosabb, megalapozottabb a bizonytalanság enyhülése.

Amerikára konkrétan lebontva, de – a globális adatok átlagolása, feldolgozása alapján – világszerte és elfogultságoktól, wishful thinkingtől (erőltetett optimizmus) mentesen, inkább számíthatunk egy kiegyensúlyozottabb, általános életminőség és életszínvonal javulási trend alapján működő világra a következő öt-tíz-tizenöt évben, mint olyan viharosabb, kiszámíthatatlanabb, bizonytalanságokkal telítetteb időszakra, mint amilyen a mögöttünk tudott öt-tíz-tizenöt év volt.