Németország

Hasadó Németország?

Thüringia tartomány kontra német gazdasági konjunktúra, kontra Európa

Összeurópai és súlyos politikai és gazdasági problémává nőheti ki magát, ha a német elit nem képes megállítani az országon belüli- főként kelet-nyugati – hasadási folyamatot. Hans Peter Wollseifer, a németországi kisvállalati szektor fő érdekvédelmi és lobbi szervezetének elnöke is elismeri,  hogy hosszú évtizedek után először a német belpolitikai helyzet alakulása képes gazdasági lassulást okozni. Az, hogy a keleti Thüringiában, a választások nyomán, a jobb- és a baloldali szélsőség immár sokkal inkább meghatározó szerephez jut, mint az országot eddig folyamatosan meghatározó liberális centrum, az elvezethet a nemzetközi befektetői bizalom csökkenéséhez, a pénz, a működő és emberi tőke kiáramlásához. Thüringiában a marxista elveket valló Bal Párt győzött, a második helyen pedig a német politikai és média elit által fasisztának bélyegzett AfD végzett. Óriási veszteségeket szenvedett a CDU, az SPD és minden más liberális erő.  

Zentai Péter: Németország politikai-gazdasági elitje – szerintem – két évtizeden keresztül szabályosan „bújtatta” – megint csak szerintem – legsúlyosabb problémáját:  a hivatalos egyesítés után is megmaradt két országnak. Németország nem egy ország és hogy erről nem beszéltek, az mostanra óriási, lehet, hogy összeurópai problémává kezdi kinőni magát. Nincs igazam?

Hans Peter Wollseifer: Túloz. Németország mindig is különböző karakterrel bíró tartományokból tevődött össze. A tartományaink között nem elsősorban politikai, hanem kulturális, mentalitásbeli és egyéb, a történelemből, az adottságok differenciáiból és más tényezőkkel is magyarázható különbségek inkább előnyöket, mintsem hátrányokat jelentettek és jelentenek mindmáig. Bajorország, Baden-Württemberg, Hamburg, a Ruhr-vidék különböző közismert sajátosságai és a tartományok nem is annyira korlátozott politikai önállósága – mindent egybevetve – óriási segítséget nyújtottak a II. Világháború után Németország példamutató gazdasági és politikai újjáépítéséhez. Ahhoz, hogy a Szövetségi Köztársaság nemzetközi megítélése kimondottan pozitívvá vált, olyanok szemében is, akik a nácik által okozott szenvedéseik miatt korábban gyűlölték a németeket. Németország mára azáltal lett a világ egyik vezető nemzetgazdasága, hogy nem központosított, hogy szisztematikusan igyekszik ellehetetleníteni az önmutogató, öncélú, más népek, nemzetek ellen irányuló, őket sértő nacionalizmust.

Mindezt magam is nagyra értékelem és általában ezt teszik is a liberális demokráciában hívő embereknek, világszerte. Csakhogy dacára az elmúlt évtizedek sikereinek, az újraegyesítésnek, a józan, antinacionalista német hivatalos gondolkodásnak, valami nagyon megbicsaklott. Ön is tudja, hogy nem azzal van baj, hogy másmilyenek a bajorok, mint a hamburgiak. Hanem azzal, hogy egyre látványosabb jelei mutatkoznak annak, hogy nem sikerült Kelet- és Nyugat-Németország egységesítése. Ez egész Európára vonatkoztatva is részben igaz, de hogy ebből ne legyen nagyobb baj, arról a német politikai és gazdasági elit képes volt gondoskodni. A kelet-közép-európai, évtizedeken át teljesen másként „nevelt” exszocialista országok – így vagy úgy – integrálódhattak a német és az egész nyugat-európai gazdasági fejlődésbe. Ámde, most ország-világ előtt lelepleződött, hogy ami nagyrészt sikeres volt például Csehország és Magyarország integrálásával, az kudarcnak bizonyult a volt NDK-ra vonatkoztatva….

Objektíve ez nem igaz. Össze nem hasonlítható a mai Kelet-Németország relatív gazdasági fejlettsége, lakóinak életszínvonala, életminősége (Nyugat-Németországhoz képest), ha párhuzamot vonunk azzal, mekkora volt a differencia e téren az NDK és az NSZK- között.

Persze értem én, hogy miért tartja aggodalmasnak a jelenlegi helyzetet. Ugyanazért, amiért én. Tudniillik – ahogy a hétvégén Thüringiában, az egykori NDK tartományban ez tényleg lelepleződött – merőben mások a politikai-gazdasági-kulturális prioritások, meghatározó témák Kelet-Németországban, mint a nyugati országrészben. Ennek konkrét leképezése, hogy a német politikai színpadon a széleken elhelyezkedők váltak ezúttal Thüringiában és lényegében egész Kelet-Németországban a meghatározó erőkké. A Nyugat-Németországot biztosan uraló liberális politikai centrum pedig – a múlt vasárnap Thüringiában, a választások nyomán – szabályosan a perifériára került. Magam, akárcsak Németországban, annak fejlődésében meghatározó kis-és középvállalati szféra más főszereplői, mélységes aggodalommal szemléljük, hogy a szociális piacgazdasággal és az EU-val szemben alapvető fenntartásokat hangoztató radikálisabb baloldal vált a legfőbb politikai erővé, közvetlenül a Linke nyomában pedig ott vannak a radikális jobboldaliak, az AfD képviselői, élükön egy olyan emberrel, akit egy friss bírósági döntés szerint nyugodtan nevezhetünk fasisztának…

A helyzet emlékeztet a harmincas évek legelejére.

Ez megint erős túlzás. De az tényleg abszurditást takar, hogy míg a Thüringiával szomszédos nyugat-német tartományban, Baden-Württembergben uralják a tematikát a Zöldek és az ország technológiai jövőjére és a klímaváltozás hatásaira fókuszáló kereszténydemokraták, szociáldemokraták, szabad demokraták, addig ilyesfajta témák még csak szóba se jöttek a thüringiai tartományi kampányban. Míg Keleten a migrációval, a kelet-német tartományok lakóinak radikalizálódásával, illetve azzal foglalkoztak, hogy mennyire „sanyarú a sorsuk a volt NDK-s polgároknak” addig Németország központi, meghatározó politikusai merőben másról beszélnek – országon belül és a nemzetközi porondon egyaránt. Ez komoly és kétes kimenetelű ellentmondást takar, valóban.

Ön és más tekintélyes német szakértők, megfigyelők, gazdaságpolitikusok – mint olvasom – azt állítják, hogy a keleti tartományokban kialakult politikai helyzet, a közvélemény „mássága” a nyugat-német közvéleményhez képest felgyorsíthatja a recessziós folyamatot egész Németországban…De miért?

Azért, mert – ahogy az Ön kérdései is bizonyítják – a külföldi gazdasági és média-politikai szereplők szemében Németország kezd megbízhatatlannak, kiegyensúlyozatlannak látszani. Míg eddig Németországot tartották Európa messze legstabilabb nagy nemzetgazdaságának, addig most mintha elkezdődött volna egy általános imázsgyengülés. És minél többen gondolják, hogy Németországban előretörőben vannak a szélsőségek – mind a bal, mind a jobboldalon – annál inkább válik önbeteljesítő jóslattá, hogy Németország Európa gazdasági és – most először hosszú évtizedek után – politikai „beteg emberévé” válhat. Ez utóbbi nagyon súlyos problémát takar, nemcsak német, hanem összeurópai viszonylatban. Az ugyanis az általános vélekedés világszerte, hogy ha Németország megszűnik stabil demokráciának lenni, akkor abból akár az Európai Unió széthullása is következhet, sőt némelyek szerint háborúkhoz is elvezethet.

A konkrét, aktuális probléma, hogy Kelet-Németországot immár szinte mindenki külföldi tőkeellenes, idegenellenes régiók halmazaként szemléli, ahol a mérsékelt bal-és a mérsékelt jobboldal és az ugyancsak jövőorientált többi, klasszikus demokratikus erő már nem tud labdába rúgni. Ahol szélsőjobb és szélsőbal küzdelme dönti el a jövőt – legalábbis, meglehetősen leegyszerűsítetten, így gondolkodnak kül- és most már belföldi befektetők. Ennek következtében – áttételeken keresztül – nemcsak Kelet-Németországtól, hanem lassan egész Németországtól „megy el a kedvük” a befektetőknek, valamint a Németország gazdasági motor szerepében kiemelkedő szerepet játszó kis- és középvállalkozóknak. Egyúttal csökken a németországi munkahelyeket, kutatóműhelyeket, egyetemeket választó külföldiek száma. Sokan -lehet, hogy – Németországból „emigrálni” fognak a „migránsok” közül. Holott a német ipar, mezőgazdaság, technológiai fejlesztések, akadémiai élet „tartóoszlopai” között a külföldiek öt-hat évtizede kiemelkedő szerepet játszanak, Németország eddigi sikerei befogadó voltának is nagyban köszönhetők.

Abban egyetértünk, hogy politikai okokból is veszély fenyegeti a német gazdaságot, és erre korábban nem volt példa.