Heti összefoglaló – 2021.10.03.

Az uralkodó sztori változatlan

A Delta nem is olyan veszélyes, a gazdaságok nőnek, de a megugró energiaárak + a QE káros hatásai (elsősorban lakásárak felrobbanása) miatt a pénznyomtatást viszonylag gyorsan be kellene fejezni. Azaz némi monetáris szigorítás USA-ból. Nagyjából mindent ez mozgat (dollárbika, US kötvény árfolyamesés, részvénypiaci korrekció). A QE kivezetése alapvetően nem jó hír a részvényeknek (lásd 1.grafikon), de amíg fennmarad a növekedés addig nem is túl tragikus. Ráadásul hirtelen sok pesszimista lett (2. ábra, AAII Investor sentiment survey), az esés mértékéhez képest mindenképp sok, ez rövid távon a részvénypiaci stabilizálódás melletti érv.

A változás akkor jöhet el, ha a piacok rájönnek, hogy Kínából (+Delta) igen komoly lassulás érkezhet. (Ennek legrosszabb stagflatórikus alverziója, ha közben marad az infláció.)

A kínaiak komolyan gondolják azt, amiről Nyugaton is beszélnek: valamit kellene kezdeni a jövedelmi/vagyoni egyenlőtlenségekkel, mert ha túl nagyra nőnek a különbségek, akkor az a társadalomra rendkívül veszélyes (a tech szektor megregulázása szintén részben a „harmonikus társadalom” és a párt egyeduralma érdekében történt. Senkinek sem lehet túl nagy hatalma vagy vagyona). A kínai Párt célja, hogy az emberek elégedettek legyenek, és ehhez sokáig elég volt az, hogy nincstelen, napi egy tál rizsen élő parasztokból milliószámra jól élő városi lakosok lettek, de ennek vége. A volt parasztok nagy része mára gyárakban és szolgáltatásokban dolgozik (1980-ban a GDP 30, 2000-ben 15, ma 7,5%-át adja a mezőgazdaság Kínában, miközben a mezőgazdasági dolgozók aránya ugyanezen időpontokban 70%, 50%, és mára csak 25%).

A boldogsághoz a városiaknak pedig már nem elég, hogy van mit enniük, foglalkozni kell a társadalmi kérdésekkel is. Teng Hsziao-ping idején az volt a lényeg, hogy minél gyorsabban gazdagodjon mindenki, mára azonban az egyenlőtlenségek kezdik Kínát szétfeszíteni, a Párt pedig hatalma megóvása végett beavatkozik.

Ráadásul szeretnék (ismét) valahogyan kezelni az egyre növekvő hitelállományt is, és mivel Kínában a lakáspiac talán még fontosabb (legtöbbjük számára ez az egyetlen vagyonelem, illetve legfontosabb megtakarítási célpont is), mint máshol, ezért logikus ehhez hozzányúlni. Egyrészt le kell állítani a lakásáremelkedést, miközben meg kell akadályozni a gyors lakásárcsökkenést is. Azaz valahogy stabilizálni kéne a lakásárakat, miközben a spekulatív mániát lehűtik. Szabályozással le kell állítani a spekulatív vételeket, miközben a kínálat is korlátozásra kerül, ez azonban számos fejlesztő csődjével jár. Ez jelentős lassulást okozna nem csak a kínai gazdaságban, hanem globálisan is, és egyértelműen kihatna az árupiacokra, hiszen a kínai építőipar számos világpiaci termék legnagyobb felvevője.

Amennyiben a fentiek igazak, akkor az azt jelenti, hogy Kínából komoly lassulás és dezinfláció fog áradni a világra a következő hónapok folyamán. Ha ez tudatosul a piacokban, akkor annak kötvényhozamesés, árupiaci árcsökkenés, és részvénypiaci megingás lehet az eredménye. Nem vagyok erre pozícionálva, mert szerintem egyelőre az eredeti (kötvény-bear) sztorit játsszák a piacok, de figyelni fogok, mert szerintem az év folyamán lesz egy pont, amikor előtérbe kerül a Kína+Delta lassulás történet.

Forint

A forintot több tényező együttese küldte lejtőre. A vártnál kisebb hazai kamatemelés, az amerikai hozamok megugrása, az állami pénzosztogatás, az energiaválság okozta várható infláció (hiszen ez ceteris paribus csökkenti a reálkamatokat), illetve a negyedév végi szokásos gyengeség, ami a számos egymásnak részben ellentmondó jegybanki eszköz miatt van. (Olyan lett mára a monetáris rendszer, mint egy pókháló, bárhol megbökjük, minden más beleremeg. Ezért veszélyes, ha egy jegybanknak túl sok célja és eszköze van.) Most azonban új negyedév kezdődött, tehát legalább a negyedév vége faktor megoldódik.

A továbbiakban pedig a jegybank is kénytelen-kelletlen emelni fogja a kamatokat, még ha nem is olyan gyorsan, mint korábban vártuk. Remélhetően „megszerelik” a forint(swap)-piacot is, hogy a monetáris politika effektívebb legyen. (Azaz, az általuk szándékolt kamatszint valóban meg is jelenjen a piacon). További kamatemelések jönnek. Pláne, hogy az állami osztogatás és a gáz, áramárak emelkedése miatt jövőre ismét igen komoly infláció lehet, amit mindenképp erősebb forinttal kellene ellensúlyozni. Nem véletlenül emelkednek a hazai állampapírhozamok. Szóval muszáj továbbra is a kamatemelkedés – stabil/erős forint irányába mozogniuk. Az elmúlt években minden az MNB (és a magyar gazdaságpolitika) kezére játszott, gigantikus hátszél volt, ment is az örömvitorlázás (magyar gazdasági gyorsnaszád és egyéb toposzok). Most kiderül, hogy megy ugyanez némi ellenszélben…