Heti összefoglaló – 2021.10.10.

Az alapprobléma a tőkepiacokon változatlan. Az államkötvények hozamának emelkedése figyelhető meg szinte minden országban (például a UK tízéves állampapírhozam 2 éve nem volt ilyen magas, a magyar hároméves 6 éves csúcson(!), az amerikai ötéves másfél éve, sőt még a német/francia tízéves is nagyjából két és fél éve nem forgott itt). Ebből következik a többi: dollárerő, feltörekvő piaci gyengeség (például forint is), részvénypiaci korrekció…

A kötvényhozamok emelkedése először leginkább a QE lezárulása miatt kezdett emelkedni, de az energiaárak szárnyalása miatt most már inkább egy generális inflációs félelem kezdi uralni ezeket a piacokat.  Az olaj és szén ára is felfelé tart, de ami egészen súlyos, az az európai gázárak alakulása (1.ábra).

Úgy tűnik, hogy a zöld átmenet valóban drága, még annál is drágább, mint írtam róla korábban. Persze valószínűleg nem marad itt tartósan a földgáz árfolyama, de még ha a jelenlegi árak felén is stabilizálódik, már az hatalmas sokkot jelentene, hogy az iparból és mezőgazdaságból tovagyűrűző hatásokról ne is beszéljünk.

Természetesen számos hatás adódott össze. Például kínaiak bezártak egy csomó szénbányát korábban, mert veszélyesek voltak a levegőminőségre, meg a dolgozókra. Mindeközben a Covid miatt kialakuló árukereslet okán rekordsebességre kellett kapcsolni az iparukat, tehát hiányzott a szén, hiszen a kínai áramtermelésnek még most is 60 százaléka onnan jön. Közben viszont geopolitikai okokból beembargózták az ausztrál szenet, ezért felrobbant a szén ára, ami magával húzta a gázt. Emellett egyesek szerint az oroszok kicsit befenyítik Európát a gázcsapokon keresztül. És közben nem eléggé fújt a szél nyáron Észak-Európában, emiatt be kellett röffenteni a gázos erőműveket, hogy kipótolják.

De azért úgy látom a lényeg valójában az, hogy bár a világ próbál szabadulni a fosszilis tüzelőanyagoktól, de ez nem könnyű, sőt a földgázra kiemelt szükség van, hogy kiegyensúlyozza a szél és Nap energiáját. Szóval a zöld átmenet drága, és nem csak a fűtés lesz drága, hanem minden ipari termék, és az élelmiszer is, hiszen a mezőgazdaság legfontosabb inputjai között van az üzemanyag, és a műtrágya, ezért is mozog együtt az olaj és a mezőgazdasági termékek ára (2.ábra). Kíváncsi vagyok a szavazók mikor fordulnak el a zöld oldaltól, ha rájönnek, hogy ez milyen sokba kerül nekik…

Szóval inflációs nyomás generálta kötvényhozamemelkedés zajlik a világban, és nagyjából mindent ez irányít. Ehhez kapcsolódik, hogy régiónkban is meglepetésszerű kamatemelések vannak (lengyel, cseh), és ezek fényében valószínűleg hiba volt, hogy az MNB visszább vett a kamatemelések üteméből legutóbb. Muszáj lenne stabilizálni a forintot, mert a költségvetési all-in és a külső sokkok fényében elég durva infláció lehet ebből jövőre még túl sok pluszban beimportált infláció nélkül is Magyarországon. Ha közben a forint ismét lejtőre kerül, akkor tényleg probléma lesz. Emiatt simán lehet, hogy 3-4 százalékos alapkamatra lesz szükség itthon jövőre.

Az idei év első felében a pénzpumpából és gigantikus költségvetési stimulusból adódó inflatórikus boom előnyeit élveztük világszerte, most azonban egyre inkább kezdenek kidomborodni a mellékhatások is…


Végezetül hadd ajánljak mindenkinek egy nagyon jó cikket Gajdics Attilától, amely arról szól – én is írtam már röviden erről, de ebben sokkal jobban és mélyebben van kifejtve – hogy a jegybankok tévesen értelmezik az inflációt, és emiatt a célszerűnél sokkal lazább monetáris politikát folytatnak, ami komoly társadalmi problémákhoz (vagyoni egyenlőtlenségek növekedése) vezet.

Egyébként a történet háttere zanzásítva az, hogy a 70-es évek inflációs időszaka után a jegybankok többsége explicit vagy implicit módon bevezette az inflációs célkövetés rendszerét, ami egyre inkább ahhoz vezetett, hogy egy viszonylag leegyszerűsített inflációs mutatót követtek – annak mögöttes tartalmával egyre kevesebbet törődve – és minden lépésüket ehhez igazították, egyéb tényezőket egyre kevésbé vettek figyelembe. Ugyanez a hozzáállás vezetett a 2000-es évek közepén ahhoz, hogy az MNB nem nagyon foglalkozott a devizahitelezési buborékkal, azt másodlagosnak, vagy részben a saját hatáskörén kívülállónak értékelve, amiből sokéves depresszió lett Magyarországon. Hasonló hibába esnek jelenleg a világ jegybankjai is, amikor a szűken értelmezett inflációs célkitűzés miatt a szükségesénél lazább monetáris politikát tartanak, ami eszközárbuborékokhoz és társadalmi feszültségekhez vezet.