Heti összefoglaló – 2021.11.21.

A nemzetközi piacokkal kapcsolatban sok újat nem tudok mondani, de idehaza zajlottak az események. Több hónapos mélypont a forintban, felrobbanó állampapírhozamok, bújtatott kamatemelés. Írhatnék erről sokat, de valójában felesleges, mert tökéletes látleletet adott Surányi György a hazai monetáris politika visszásságairól, amelyekkel korábban többször foglalkoztam én is. Mindenkinek javaslom elolvasni.

Az alapvető probléma természetesen mint tudjuk az, hogy 2008-9 óta a jegybankok egyre kevésbé függetlenek, függetlenségüket a korszellemen kívül egyre csökkenti a fiskális politikába való befolyásuk (QE és hitelprogramok), ami miatt egyre inkább kénytelenek a kormányzattal koordináltan cselekedni. Itthon is ez zajlik.

Emiatt azonban az MNB inflációcsökkentésre vonatkozó törvényi céljai élesen szembekerülnek a gazdaság növekedését támogatni kívánó eszközeivel. Ennek eredménye a tartósan alacsony reálkamatszint, aminek következménye a forint évek óta tartó gyengülése – és egyben ez ágyazott meg az infláció elszabadulásának is. De a helyzet még ennél is rosszabb, mivel az infláció több, mint egy évtizede nem látott felpörgése most már éppen úgy veszélyes lehet politikai szemszögből, mint ha nem kellően robog a gazdaság, így egyszerre kellene fenntartani a gazdasági növekedést (alacsony kamat, gyenge forint, hitelprogramok) és megakadályozni az inflációt (magas kamat, erős forint, hitelprogramok leállítása). Ez az oka a tétova kamatemelésnek, hiszen mint a Bibliából tudjuk, két urat nem lehet egyszerre szolgálni (mégis megpróbálják). Ebből számomra az is következik, hogy a következő egy-két évet Magyarországon magas kamatok fogják jellemezni, és ha nem kerül polgárháborús helyzetbe az ország a választás után, akkor a forint is erősödni fog, de minimum stabil lesz.

Ebből azonban számos dolog következik.

Először is az MNB által a rendszerbe pumpált 10 000 milliárd forintnyi likviditásra nagyjából a jegybanki alapkamatot kitevő összeget kell fizetni, ez mondjuk 4 százalékos kamatszint mellett 400 milliárd forint, az éves magyar GDP 0,8 százaléka. Az MNB masszívan veszteséges lesz, és ez meg fogja terhelni a költségvetést is.

Megemelkedik az állampapírokra fizetendő kamat, és az is lehet, hogy a „szuperállampapírhoz” is hozzá kell majd nyúlni. Ez is a költségvetést fogja terhelni.

Az elmúlt években boldog-boldogtalan nulla közeli kamaton kapott hitelt, ennek vége, a beruházások megdrágulnak. Közben a lakossági jelzálogkamatok is megemelkednek. Mindkettő gazdasági lassulást hoz, ami kevesebb adóbevételt jelent.

Közben a forintot muszáj lesz erősen tartani, ami miatt az exportőrök nyereségessége csökkenni fog, ez is kevesebb adóbevétel.

Mindez komoly problémát is jelenthetne, hiszen visszaérnénk oda, ahová a magunkfajta feltörekvő országok el szoktak jutni 10-20 évente: egy nagy boom után infláció, majd muszáj-megszorítások (egyszerre fiskális és monetáris szigorítás á lá 2008) okozta recesszió.

Az egyetlen megmentő ebben az esetben is az EU pénzeszsákja. Abban reménykedhetünk, hogy az európai pénzeső segítségével elkerülhetjük ezt a recessziót, és egy kisebb lassulással átevickélhetünk rajta. Erre jó esély van – kivéve ha egy nagyon eldurvult politikai krízis ennek keresztbe tesz 2022-ben…