Hogyan alakult az elmúlt 11 év?

Az alábbi ábra rendkívül érdekes. Az egyes eszközosztályok adott éves hozamait mutatja (dollárban) és végül az elmúlt 11 év éves átlagos hozamát eszközosztályonként. Nézzük mi mindent lehet ebből kihámozni:

 

 

Az egyik érdekes megállapítás, hogy ha 2017 az az év volt, amikor gyakorlatilag minden eszközosztály felment, egyszerűen nem volt negatív hozam (dollárból nézve), akkor 2018 volt ennek a teljes ellentettje. Szinte mindenen csak veszíteni lehetett.

Ugyanígy érdekes, hogy az elmúlt 11 évben 2018 volt az egyetlen év, amikor a legjobban teljesítő eszközosztály a likvid cash lett. Ez az eredmény nagyon nem jellemző. Furcsa „válság” az, ahol a részvények esésére a kötvények nem mennek fel. Sokkal megszokottabb ennek ellenkezője, amire 2008 is jó példa: míg a részvényeken dollármilliárdok égtek el, a kötvényeken szépen lehetett keresni. 2018-ban viszont a kötvények eredménye kerek nulla volt, komoly részvénypiaci bukóval párosítva. Itt aztán befektető volt a talpán, aki pénzt tudott keresni.

A győztes és a vesztes osztályokban azonban nagyon hasonlít egymáshoz 2008 és 2018. Az első három és az utolsó három helyezett között egyetlen eltérés van. Az nem meglepő, hogy válságos évben érdemes cash-t és likvid eszközöket tartani. Még az sem, hogy a fejlődő piacok (EM) is rosszul teljesítenek (a legrosszabbul) ezekben az években. De az érdekes, hogy az USA-n kívüli fejlett nemzetközi részvénypiacok (Int’l Stocks) is durván alulteljesítik az amerikai részvényeket, mind a kisebb méretű amerikai cégeket (Small Cap), mind a közepeseket Mid Cap vagy nagyokat (Large Cap).

Ha csak egyszerűen a színek alapján akarunk tájékozódni, feltűnő, hogy helyezését tekintve az egyik legkisebb volatilitást az amerikai nagyméretű cégek mutatták. Összesen két évben voltak az 5. helyen, míg ennél rosszabb helyen egyszer sem. Viszont egyszer sem végeztek első helyen, mégis őket mondhatjuk a legjobb kockázat/hozam párosítású befektetésnek az elmúlt 11 évben. Ezzel a volatilitással és 2008-cal együtt egy átlagos amerikai nagy kapitalizációjú cégen éves 7,2%-ot lehetett keresni úgy, hogy az indulás igencsak rögös 36,8 százalékos veszteséggel indult. Viszont azóta mindössze tavaly volt egy kisebb (-4,6%-os) döccenő, az összes többi évben csak keresni lehetett egy ilyen index tartásával.

Az elmúlt 11 év legnagyobb mélyrepülését a nyersanyagok mutatták. Éves 8,5% esés 11 éven keresztül azt jelenti, hogy a nyersanyagok elvesztették 2008 eleji értékük 62%-át (a kamatos kamat trükkös dolog). Nem véletlen, hogy nem láttunk érdemi inflációt az elmúlt 11 évben. És ha pusztán a makrót nézem, egyhamar nem látszanak a visszapattanás jelei. Bár ha hiszünk abban, hogy az árfolyamok a hosszú távú átlagukhoz tartanak megfelelően hosszú időtávon, akkor az elkövetkezendő évek nagy nyertesei éppen a nyersanyagok lehetnek.

Ha ebben a kontextusban nézünk körül, akkor hasonló gondolatunk lehet a nem amerikai fejlett részvényekkel kapcsolatban is. 11 év alatt éves 0,4 százalékos hozam (dollárból nézve) siralmas eredmény.

Ez a teljesítmény messze eltörpül az amerikai részvények eredménye mellett. Az elmúlt 11 évet ugyanis minden tekintetben az amerikai részvénypiac nyerte meg. Ráadásul toronymagasan. Szinte mindegy volt, hogy kis, közepes, vagy nagyvállalatokat vettünk, éves 7-9%-os, döbbenetes hozamot érhettünk el.

Ismét visszatérve a hosszú távú átlagokhoz visszahúzó árfolyamok gondolatához, könnyen juthatunk arra a konklúzióra, hogy az elkövetkező 10 év az amerikai részvények gyengeségéről, a fejlett európai/nem amerikai részvények és a nyersanyagok szárnyalásáról szólhat majd.

Hogy így lesz-e majd meglátjuk. Mindenesetre néha jó szembesíteni magunkat a múlttal. Levonhatjuk a tanulságokat. Hátha jobban következtetünk belőlük a jövőre nézve…