Hogyan teljesít Közép-Kelet-Európa?

Interjú Szőcs Gáborral, a HOLD Alapkezelő senior portfóliókezelőjével a jelenlegi helyzetről és annak a Közép-Kelet Európai tőkepiacokra vetett hatásairól.

A vírus hogyan érintette ezt a közép-európai régiót a világ többi részéhez viszonyítva? Illetve a nyitással mi várható itt a régióban? 

Térségünk országaiban 3-7 százalék közti GDP visszaeséseket láthattunk 2020-ban. Nyugat-Európához képest jobban viseltük a pandémia okozta megrázkódtatást, ám az USA-hoz képest rosszabbul. (1. ábra) A szokásos válságüzemmódtól eltérően ezúttal a szolgáltatások iránti kereslet zuhant a mélybe, míg az áruk iránti kereslet viszonylag stabil tudott maradni. Térségünk gazdasági visszaesését tompította, hogy a GDP-n belül az ipari termelés, az áruk előállítása a fejlett országokhoz képest nagyobb súlyt képvisel és az exportarány is jóval magasabb, amire a devizagyengülés is pozitívan hatott. Gondoljunk csak a forint közel 10 százalékos leértékelődésére az euróval szemben.

Az előttünk álló időszak globális gazdasági kilátásait leginkább a tavalyi év, korábban elképzelhetetlennek tűnő gazdaságpolitikai válaszreakciói befolyásolják. A monetáris támogatás mellett a költségvetési politika fék nélküli költekezéssel tett arról, hogy ne csak olcsó legyen a pénz, hanem az az emberek pénztárcájába is bekerüljön érdemi hatást gyakorolva a fogyasztásra. A tavalyi év során a különböző jövedelemtámogató programoknak köszönhetően válságokban nem szokványos módon jelentősen nőtt az emberek megtakarítása (2. ábra), ami a nyitás után intenzív fogyasztási ciklust vetít előre. Némiképp kivétel ez alól a régiónk, különösképpen hazánk, hiszen nálunk a költségvetési élénkítő lépések kevésbé az emberek zsebeit célozták. Ugyanakkor Közép-Kelet-Európa gazdasági növekedését az európai uniós helyreállítási alap nagymértékben támogatja majd az előttünk álló években.

A reálgazdasági változásokat hogyan követte le az árazottság? Van-e valami régiós specifikum itt a többi tőzsdéhez képest, ami vonzóbbá teheti a régiót a következő években?

A válságnak voltak nyertesei és vesztesei. Az „új gazdaságot” képviselő szektorok (technológia, zöld energia, elektromos autózás, stb.) számára a beeső állampapírpiaci hozamok és a pandémia miatt átalakuló rövid és hosszú távú kereslet egyaránt támogató volt, így ezek ára az égbe szökött. Ezzel szemben a „régi gazdaság” rézvényei a ciklikus vállalatok papírjai bezuhantak (bankok, biztosítók, bányák, energiacégek, ingatlantársaságok). November óta megfigyelhető némi visszarendeződés, de utóbbiak árfolyama még így is a járvány előtti szintek alatt mozog és nem sokat reflektál az egyébként támogató, nulla közeli kamatszintekből.

Ez számunkra azért is fontos, mert régiónk részvénypiacain ezen ciklikus és lemaradó szektorok súlya relatíve jóval nagyobb, mint máshol (3. ábra). Ráadásul ezen országok részvénypiacainak árazottsága relatíve olcsónak mondható (4.ábra). Azaz térségünk részvényeivel olcsón lehet fogadni a gazdaság talpra állására. A ciklikus gazdasági talpra állást pedig az Európai Uniótól érkező támogatások még magasabb sebességi fokozatba kapcsolják majd. A 2021-2027 közt érkező strukturális támogatások kiegészülve az helyreállítási alap „adományaival” a korábbi évekhez képest nagyobb hátszelet biztosít majd régiónknak. Ezért véleményünk szerint a közép-kelet-európai részvénypiac lemaradóból felülteljesítővé válhat, a következő években.

Volt-e valami érdekes sztori az elmúlt másfél évből itt a régiós tőkepiacon, amit meg tudtunk lovagolni?

Voltak jó és kevésbé jó befektetésink egyaránt. Ugyanakkor a kontrariánus részvény kiválasztási stratégiánkkal volt lehetőségünk jelentős értéket (többlethozamot) teremteni a tavalyi évben. Lélektanilag nem volt egyszerű megnyomni a vételi gombot sem márciusban sem pedig az őszi második hullámban, de most már látszik, hogy jövedelmező volt. A piac a márciusi esésben nagyon bután viselkedett. Megkülönböztetés nélkül adták a részvényeket. Nem csak a nyakig eladósodott és a ciklusra érzékeny papírokat, hanem a jó mérleggel rendelkező és a gazdasági konjunktúrára kevésbé érzékeny részvényeket is öntötték, sok jó kockázat/hozam relációjú asszisztot adva. A bevert osztrák MMK kartongyártó vagy például a lengyel áramszolgáltató Tauron jócskán Covid előtti szint felett zárta az évet. Októberben már szofisztikáltabb volt a piac és csak a ciklikus felét öntötték, de bízva abban, hogy a vírusválság nem tart majd örökké akkor újabb jó vételi lehetőségek adódtak elsősorban a bank és az energiaszektorban. Többek közt a lengyel PZU biztosító, a szintén lengyel Pekao Bank és a görög Motor Oil olajfinomító megvétele is „megérte” a kockázatvállalást. Görögországban ráadásul még készpénzen „ücsörgő” játék és home-decort áruló üzletláncot is lehetett kapni érthetetlenül alacsony áron (Jumbo). Görögországra egyébként kifejezetten optimisták vagyunk. Az ország GDP-je lényegében 13 éve nem nőtt. Rengeteg elhalasztott fogyasztás/beruházás halmozódott fel és az ország az új uniós támogatási ciklus, valamint a helyreállítási alap egyik legnagyobb nyertese lesz.

Azt mondják a kötvények rossz befektetések, jönni fog az infláció. A részvények viszont hosszú emelkedésen vannak túl. Mi mégis a részvényekben látjuk a jövőt, hogy van ez? Nem kockázatos? Vagy szelektívnek kell lenni, az árazottság és az aktív kiválasztás a megoldás?

Az infláció jövőbeli alakulása sokat foglalkoztat bennünket. Úgy tűnik, a vírussal párhuzamosan kiszabadult az MMT-szellem a palackból, így a különböző kormányok sokkal bátrabban fognak a fiskális élénkítés eszközéhez nyúlni a jövőben, mint korábban. Mindez pedig jóval nagyobb eséllyel hordozza magában az inflációt, mint a korábbi, monetáris élénkítés esetében, mert most közvetlenül azon társadalmi rétegekhez jut el a pénz, akik nagy arányban el is költik. Az infláció előszele már jól látható az egyes nyersanyagárak és a tőkepiacon árazott inflációs várakozások emelkedéséből. Összességében úgy véljük jelentősen megnőtt az esélye, hogy az elmúlt évtizedek dezinflációs folyamata megfordult, más lesz a következő 30 év, mint az előző.

Ezért is gondoljuk, hogy reáleszközöket érdemes tartani. Lehetőség szerint azonban nem túl drága reáleszközöket és olyanokat, melyek számára az infláció profitnövekedést is hozhat. Szóval, nem mindegy, hogy milyen részvényt veszünk. Az aktív részvénykiválasztás szerepe megnő, mivel szelektívnek kell lenni. Szerencsénkre van hova „nyúlni”, vagyis fektetni. Nem is kell messzire menni.

Jelenleg elsősorban pont azok a vállalatok vannak nyomott árazáson, amelyek profitjainak egyébként kedvezne az infláció emelkedése, legalábbis eleinte. Közép-Kelet-Európa pedig bővelkedik ilyen részvényekben. A nyersanyag-kitermelők valószínűleg az infláció egyik forrásai lehetnek a szűkös kínálati oldal és stimulusok okozta erős kereslet miatt. A pénzügyi szektor pedig fő elszenvedője a jelenlegi nagyon nyomott hozamkörnyezetnek. Ha ebben javulás állna be az emelkedő infláció hatására, az valószínűleg nagyobb pozitívum lenne a profitokra nézve, mint az árazási szorzók infláció okozta szűkülése.