Hogyan tesztelnek a nagyvilágban?

Az elmúlt hónapokban sokat lehetett arról olvasni, hogy milyen módon lehet a leghatékonyabban lassítani a Covid vírus terjedését. A WHO jelenlegi álláspontja szerint akkor járunk el helyesen, ha megfelelő távolságot tartunk egymástól, maszkot viselünk – legalább a zárt terekben, és a folyamatos teszteléssel felkutatjuk a gócpontokat, mielőtt még kezelhetetlen mértékben elterjedne a vírus. Mivel ez utóbbi az egyik legköltségesebb eleme a megelőzésnek, érdekes lehet tisztában lenni a tesztelés lehetőségeivel és korlátaival. Következzen tehát egy kis Covid Testing Economics 101.

Az első kérdés, ami nyilván felmerülhet, hogy mennyibe kerül egy tesztet elvégezni. Alapvetően kétfajta teszt áll rendelkezésre. A szerológiai teszt esetében a vérmintából állapítják meg, hogy átestünk-e valaha a betegségen, találhatóak-e a Covid vírussal szemben termelt antitestek a szervezetünkben. Ezzel szemben a PCR teszt az orrból és garatból levett mintákból tudja megállapítani, hogy jelenleg aktív fertőzöttnek számítunk-e. Jelen helyzetben az utóbbi az érdekes, ezért ezen tesztek jellemző árait összegyűjtöttem a környező (vagy fontosnak vélt) országok esetében.

Közép-Európában nagyjából 30.000 forint környékén szóródnak a piaci árak, míg a csillaggal jelölt hatósági kedvezményes árak jellemzően 20.000 forint körül alakulnak. Ezzel ellentétben Nyugat-Európában inkább 50.000 forint körüli összeggel számolhatnak a potenciális betegek – leszámítva Olaszországot, ahol érhető módon ingyenessé tették a tesztelést. Amerikában pedig a 130 dolláros átlagos ár elfedi, hogy az egyes államok között jelentős különbség lehet.

Hogy ez mennyire fair vagy drága, azt laikusként nehéz megállapítani. Egy teszt elvégzéséhez több dolog is kell. Először is szükség van nagyjából 20 fajta vegyi anyagra – úgynevezett reagensre. Ezen kívül kellenek speciális laborgépek, szakképzett munkaerő stb.

A reagensek árára jó becslést adhat, hogy a lengyel egészségbiztosítási alap 280 PLN-t fizet azokért a tesztekért, amit a labor a saját maga által beszerzett reagensekkel végez el, és 140 PLN-t azokért a tesztekért, amelyek esetében a reagenst az államtól kapja, csupán a gépeken a tesztet kell lefuttatnia. 80-as PLNHUF árfolyammal számolva ez 11.200 HUF anyagköltség, és a maradék 11.200 HUF-nak kell fedeznie a munkaerő költséget, rezsit, és a labor profittartalmát. Még egyszer – laikusként ezt nehéz megítélni, hogy ez mennyire fenntartható, mindenesetre Michal Milczarek az ALAB Laboratoria operatív vezetője azt nyilatkozta a Gazeta Wyborcza-nak, hogy ez az önköltségeik alatt van. Ő talán jobban ért hozzá nálam. Remélem őszinte is volt.

A gondok igazából nem is az árakkal vannak – ez “csak” osztozkodás kérdése az állam és a lakosság között – hanem a kínálattal. Tesztet előállítani ugyanis nem olyan egyszerű. Mint említettem, szükség van speciálisan szakképzett munkaerőre, és laborgépekre. Laboránsok nyilán nem fognak hirtelen kinőni a földből, és új gépeket is nagyjából egy hónap beszerezni. A jelen körülmények között szerencsére ezek az inputok nem jelentenek komoly korlátokat. Ellenben a reagensek termelése okozhat gondot a jövőben. A McKinsey számítása szerint júliusban heti 37-38 millió teszt elvégzéséhez szükséges reagens gyártó kapacitás volt a világon – főként természetesen Kínában.

Ez egyelőre elégségesnek bizonyult. Az oxfordi egyetem által működtetett Our World in Data adatai szerint júliusban heti 10 millió tesztet végeztek a világban, szeptember elején pedig heti 25 milliót. A felfutás főként Indiának köszönhető. A probléma ezzel az, hogy lakosságarányosan még elég keveset tesztelnek az ázsiai országban. Ezer emberre vetítve 0,7 tesztet végeznek el. Ezzel szemben Spanyolországban, ahol éppen felfutóban van a vírus ezer emberenként 2 tesztet. Ha Indiában is hasonló intenzitással kell tesztelni, akkor gyorsan kimerülhet a jelenlegi kb. 12 milliós szabad gyártási kapacitás. És ez csak India – miközben nem túl életszerűtlen azt feltételezni, hogy a téli hónapok közeledtével a népesebb északi féltekén sok egyéb országban is intenzívebb tesztelésre lesz szükség. A helyzetet nyilván javítja, hogy ha valóban heti 37 millió tesztet tudott termelni a világ, akkor az elmúlt hónapokban épülhettek fel készletek, amik kitarthatnak egy ideig. A millió dolláros kérdés, hogy meddig?