holdkomp

Biztos pont egy idegen világban

Még mindig az első holdra szállás. Milyen lesz? Felkészültünk minden eshetőségre? Van forgatókönyvünk a legváratlanabb helyzetekre?

A leszállás. Persze van az a számítógép, ami akár maga is megcsinálná. Az űrhajósok – eredetileg berepülő pilóták – azért szeretik kézben tartani a dolgokat. A műszerek a holdkompban már akkori szemmel nézve sem feleltek meg a legelemibb ergonómiai követelményeknek. A holdkomp sebességét, a Hold feletti magasságát és a maradék üzemanyagot a műszerfal három szélső csücskén levő műszerről kell leolvasni. De ehhez az űrhajósok sok gyakorlással már hozzászoktak.

Végső soron a pilóta-rutinjukra hagyatkozhatnak. Már számos alkalommal szálltak le, igaz, nem a Holdra. Szálltak le anyahajó fedélzetre és sivatagba, számos alkalommal műszeres megközelítéssel. Ennyiben hasonló a holdra szállás. De az eddigi leszállások utolsó másodperceiben, a földet éréskor kinéztek az ablakon, és a fák magasságából, a leszállópálya szélességéből, az oldalt álló emberek magasságából még érzésre ellenőrizni tudták a magasságukat, a menetszél zúgásából pedig csukott szemmel is meg tudták becsülni a sebességüket. De mi lesz a Holdon? Ott egy fa sincs (és remélhetőleg nem ácsorognak bámészkodó emberek sem) a leszállási zónában. A légüres térben nincsen menetszél, csak a fékező rakétahajtómű vibrációja rázza az egész kabint. A kráterek méretéről pedig nem sok mindent lehet mondani.  Van köztük vakondtúrás és Vezúv méretű is, és az ablakon kinézve nem lehet megmondani, hogy mekkora is valójában.

Hogyan lehet mégis találni valamit, ami leszállás utolsó másodperceiben segíti a vizuális ellenőrzést? Az egyetlen dolog, aminek biztosan tudják a méretét, az maga a holdkomp. Úgy tervezték meg a leszállást, hogy hátulról süssön a Nap, és a Hold felszínén látszódjon a holdkomp árnyéka. Egy földi leszállásnál zavarónak érezhették, ha a saját árnyékukra kellett leszállni, mert pont ott voltak a legrosszabbak a megvilágítási viszonyok, ahova megérkezni akartak. A Holdon viszont milyen megnyugtató érzés lehetett meglátni a saját árnyékukat. Az ablakra irányzott filmfelvevő kamera felvételén látszik, hogy a leszállás előtti utolsó másodpercekben a hajtóműből kiáramló gázok kifújják a holdport és az apróbb köveket a holdkomp alól, csíkokat rajzolva a Hold felszínére. Azután a felvételen is megjelent a holdkomp árnyéka, egyre jobban kitöltve a látómezőt. Látszik a holdkompból lefele kilógó rúd árnyéka, ami ha hozzáér a Hold felszínéhez, egy kigyulladó lámpa jelzi a pilótáknak, hogy állítsák le a fékező hajtóművet. A hajtómű leállítása után nem marad más hátra, mint rádión leadni azt a rövid jelentést, amitől az irányítóteremben lélegzetvisszafojtva várakozó repülésirányítók is újra mernek levegőt venni:

– Houston, itt a Nyugalom-tengere bázis, a Sas leszállt…