Hőség: rosszabb, mint a Covid?

Fejlett országokból, eddig irigylésre méltónak tetsző, jómódúak lakta régiókból is megkezdődhet a migráció a folyamatosan hűvösebbnek, elviselhetőbb klímájúnak ítélt vidékek irányába. Ez pedig beláthatatlan kavarodást okozhat a globális ingatlanpiacokon, közvetett, de ténylegesen   súlyos hatásokat kiváltva a tőkepiacokra, a pénzügyekre, a globális gazdasági tevékenységre. Mindenekelőtt azonban az emberiség általános egészségi állapotára nézve jöhet nagy változás!

Egyebek között ezekről a hatásokról beszél az egyre gyakoribb hőhullámok illetőleg az általános melegedés társadalmi, gazdasági, emberi viselkedésre gyakorolt változásait tanulmányozó amerikai tudós, a University of Colorado tanársegédje, Steve Miller. Túl sok optimizmusra nincs okunk, ha figyelembe vesszük, hogy a mindennapi életre sokkal súlyosabb veszélyek leselkednek a mostanihoz hasonló hőségek szaporodása nyomán. Nincs jó okunk örvendezni, akkor sem, ha sokan közülünk élvezik ezekben a napokban a tengert, a tavat, a magas hegyeket.

Zentai Péter: Ön egyetért azzal, hogy a világsajtó ezekben a napokban gigantikus drámai gazdasági, politikai ügyet kreál a hőhullámból?

Steve Miller: Messzemenően egyetértek. Emlékezzünk csak vissza, néhány évvel ezelőtt még politikusok is média-heccként kezelték azokat a növekvő számú újság kommentárokat, interjúkat, amelyek világjárványok fenyegetéseiről szóltak. Pláne azt, hogy ilyen járványok majd tízmilliókat fognak a halálba küldeni…

Sok média- és politikai szakértő és a közvéleménynek mindenütt legalább a fele mindmáig azon a véleményen van, hogy nagy kárt okoz, hogy a média és a politika túllihegi a Föld és az emberiség fejlődésével, változásaival járó jellegzetesen biológiai, természeti jelenségeket, az olyanokat, mint amilyen az utóbb időben a covid járvány. Milliók gondolják úgy, hogy mindig is, minden egyes évben tömegesen betegednek meg emberek az influenzától, de ebbe az emberiség beletörődött, nem csinál belőle nagy problémát. Nem beszédtéma, ezáltal nem válik politikai gyúanyaggá, nem származnak belőle társadalmi konfliktusok.

Az a dráma ebben, hogy 10 milliónyi halott, országok egészségügyi ellátórendszereinek lebénulása, beláthatatlan további betegségi következmények dacára valóban ennyire gyökeret tud verni a tudománytalan, felelőtlen gondolkodás, ráadásul tényleg rengeteg tanult, értelmes ember körében és világszerte.

A hőhullámokra visszatérve, az ezredforduló és a napjaink között eltelt időszakban az extrém hőségek gyakorisága megduplázódott a huszadik század átlagához képest – mindenekelőtt a Föld északi féltekéjén.

Egy-egy hőhullám az utóbbi két évtizedben tetemesen hosszabb átlagos időt visz el, mint az azt megelőző évszázadban általában. 2003-ban, 2016-ban, 2019-ben csak Európában minden egyes esetben ötven-hetven ezer ember halt meg igazolhatóan hőség következtében. Az emberi szervezet belső háztartása – minden egyes emberé! – valamilyen mértékben, de minden esetben, bizonyíthatóan, erodálódik.

De közben Európa-szerte – Amerikáról nem is szólva – teret nyer a légkondicionálás a járművekben, irodákban, otthonokban. Egyre többen engedhetik meg maguknak, hogy tavak, tengerek, uszodák vízében hűsítsék le magukat…

Ez utóbbihoz egy megjegyzés, mellyel kevesen vannak tisztában: a hőhullámok, hőségriadók idején a nyári átlaghoz képest az Egyesült Államokban és Európa-szerte az elmúlt évtizedekben átlagosan triplázódtak a fulladásos halálok.

Szervezetünk ugyanis, különösen gyerekeké és még inkább időseké, nem képes tolerálni a víz és a külső hőmérséklet közti drámai differenciát. A harmincnyolc-negyven fokra felhevült belső testhőmérséklet mindenkinél bénítja a kulcsfontosságú szervek működését.

Ennek halálos következményei azonban valóban nem érintenek milliókat, ellentétben azzal, hogy a légkondicionáláshoz csak mostanság hozzászokni kénytelen európaiak körében végzett vizsgálatok kivetített eredményei szerint tízmilliók szenvednek tartós egészségügyi károkat.  Az első számú veszélyeztetettek a hetven-nyolcvan-kilencven éves embertársaink.

Azt feltételeztem eddig, hogy a hőhullámok leginkább pszichikai, viselkedési problémákat váltanak ki az embernél.

Az emberben, következésképpen az embert körülvevő gazdasági, politikai, társadalmi környezetben is.

Gazdasági alapon például?

Az amerikai adatok alapján következtetni lehet az európai helyzetre is. Nos, az Egyesült Államokban az alkalmazotti lakosság fele végez kinti munkát: építőiparban, mezőgazdaságban, logisztikai ágazatokban, eleve növekvő tendenciát mutat a munkavállalásban a szabad téri alkalmazás. Pillanatnyilag a kaliforniai erdő tűzek – melyek vitathatatlanul szorosan kötődnek minden idők talán legerőteljesebb ottani hőhullámához – csak az elmúlt napokban dollár milliárdokban mérhető anyagi-gazdasági károkat okoztak. A levegő általános szennyeződése nyomán egyelőre beláthatatlan súlyosságú rombolást végeznek a sérülékeny idős emberek és a kisgyerekek szervezetében. Minden erőfeszítés, megelőzési munka, preventív óvatosság dacára – a világ szeme előtt válik nyilvánvalóvá – hogy Kaliforniában folyamatosan szaporodnak és egyre hosszasabban tombolnak a forróság okozta tűzesetek. De ezzel így van Európa is. Görögország, Olaszország, Franciaország, immár Németország.

A hűsölni vágyók, nyaralók éppúgy, mint a verejtékes munkából hazatérők – Észak-Amerikában nagyon jellemzően – növekvő mértékben menekülnek alkoholokba. Ez emeli ugyan a sörgyárak és más egészségre inkább káros, mint hasznos energia italok gyártóinak, pénzügyi értékét, részvényárfolyamát, de egyelőre mérhetetlenül, de bizonyosan tartósan gyengíti az emberi szervezet általános ellenálló képességét, a szív, a máj és más szerveink funkcióit. A hőhullámok szaporodása és az alkohol fogyasztás erősödése egyenes korrelációban van egymással.

A hőhullámok idején is szükségszerűen beszedett vérnyomás, szív- és érrendszeri, valamint a lelkiállapotot karbantartó gyógyszerek olyan módosult hatásokat váltanak ki, amelyek totális tudományos feldolgozása várat magára. Viszont tudományos megfigyelés, hogy az állandóan gyógyszerezett ember nagyobb fizikai szenvedésnek van kitéve, mint aki nem szorul rendszeres gyógyszeres kezelésre.

Márpedig ez utóbbiak a fejlett északi világban kisebbségben vannak -legalábbis az ötven éven felüliek körében. Más szóval – természetesen több jót hoz az egészségre a legtöbb gyógyszer – csakhogy hőhullámokban a jótékony hatások megkérdőjeleződnek. Ez óriási probléma önmagában véve is.

Jelzem, az alkohol vélhetőleg eleve gyengíti a munka termelékenységét…

Az alkohol fogyasztástól függetlenül bizonyítottuk, hogy nyaranta egy (celsius) fokos külső hőemelkedés átlagosan két százalékosan rontja a munkavállalók teljesítményét – legalábbis az Egyesült Államokban.

Külön kiemelendő, hogy a hőhullámokat lelkileg és fizikailag egyaránt az időseken és részben a gyerekeken kívül a férfiak szenvedik meg. A nők e téren is teherbíróbbnak mutatkoznak.

Ami a nemi problémát súlyosbítja, arra vonatkozóan új kutatások zajlanak, mivel megfigyelési alapon felmerülőben van kutatói körökben a gyanú, hogy a gyakoribb hőhullámok az északi országokban egyrészt növeli ugyan a férfiak szexuális aktivitását, viszont csökkenteni látszik nemző képességüket. Erre vonatkozóan – hangsúlyoznunk kell – nincsenek egyértelmű tudományos bizonyítékaink. Minden esetre oda kell figyelni erre a problémára, mert olyan esettel állhatunk szemben, ami alátámaszthat összefüggést a melegedés és a demográfiai hanyatlás között.

Rendelkezésre állnak viszont új németországi tudományos eredmények, amelyek teljes mértékben igazolják – amit egyébként erősen sejthettünk mindig is – hogy euró milliárdos károkat szenved el az európai, az utóbbi időben legerőteljesebben a németországi mezőgazdaság a sorozatos hőséggel együtt járó a szárazságokkal nyomán.  Tendenciózusan növekszenek a hőség okozta terméskiesések, és ebből következően az élelmiszer drágulás mögöttes okai között egyre inkább keresendőek azok, amelyek a hőhullámok gyakorivá válásával, hirtelen nagy szárazságokkal és az azokat általában követő hirtelen drámai viharokkal, esőzésekkel függhetnek össze.

Milyen összefüggések látszanak bizonyítottá válni hosszabb hőség periódusok és társadalmi-politikai kihívások között?

A hőhullámok alapvetően, ahogy erről szóltam is már, az ember munka kapacitásait rontják. E tekintetben – feltételezve, hogy tartóssá válik a felmelegedés és azon belül a hőhullámok szaporodása – az automatizációs, robotosított, mesterséges intelligencia által irányított élet irányában zajló fejlődés hosszabb távon több jóval kecsegtet, mint rosszal. Ez a fejlődés minden esetre szemünk előtt zajlik, és minél inkább nyilvánvaló mennyire esendő az ember az általa nem befolyásolható időjárási, természeti fejleményekkel szemben, annál inkább felgyorsul a mesterséges intelligenciák által vezérelt gazdaság- és társadalom kiépülése.

Addig azonban várhatóan a társadalmi egyenlőtlenségek súlyosbodnak, mert – különösképpen a rendkívüli, ott is szokatlan hőhullámok sújtotta fejlődő világban – a hőség periódusok, az általános melegedés egyre kibírhatatlanabbá teszi a munkavégzést. A szabadtéri munkát olyannyira akadályozza, hogy e téren a prognózisok szerint a világgazdaság – mindent egybevetve, a hőség miatt – több mint négyezer milliárd dollár veszteséget szenved el. Ebből a legsúlyosabb kárvallottak azok a kisemberek, százmilliók, akik egyszerűen nem fognak bírni fizikai munkát végezni ilyen drasztikus és tartós melegekben. Alternatív pénzkereseti forrásuk pedig nem lesz. Ez egyrészt inflációt erősítő faktornak látszik, másrészt a robotizáció, automatizáció felpörgését is sejtető folyamat.

A városi élet lebénulását is vizionálnám. Az emberiség nagyobb hányada városokban fog élni, ahol rettenetes következményekkel járó vízhiány, energiaszolgáltatási káoszok alakulhatnak ki. Ebből jócskán kaptak ízelítőt már némely észak-amerikai nagyvárosok, élükön New Yorkkal, és időközben már nagyvárosok lakói is kezdenek védtelenné válni a hőség okozta szörnyűséges állapotokkal szemben…

A közlekedési káoszokat, kényszerű leállásokat csak – egyelőre elképzelhetetlen gyorsasággal végrehajtott – közúti, vasúti, folyami infrastruktúra renoválások képesek előzetesen elhárítani.

A várható szcenárió: a Covid járványnak a mindennapok életére ható következményei ismétlődnek újabb és újabb variációkban.

Ahhoz tudnillik, hogy a városok élhetőek maradjanak, ne váljanak „tömegsírokká”, kevesebb mozgással, mozgatással, kisebb belső mobilitással kell működtetni a lokális gazdaságokat. Hamarabb, mint bárki jósolta volna, szinte totálisan be kell szüntetni a városon belüli magán-személyautózást, és helyet kell kapnia a mindennapok világában a drasztikusan energia kímélő, vagy forradalmian újfajta lakás-, munkahely -hűtőszisztémáknak.

A fizikai értelemben vett munkahelyek, főként az irodák, részben a plázák az irántuk való érdeklődés kényszerű lefokozása okán jelentőségüket kell veszítsék.  A távmunka, a távtanulás szinte bizonyosan folyamatosan terebélyesedni fog…

A politikai tematikák lokális  főszereplőjévé válnak közben a klíma ügyek – mégpedig a mindenki számára érezhető – hőhullámok és egyéb radikális, hirtelen időjárás változások sűrűsödése és az azok okozta, a városokban és a  vidéken élőket  egyaránt sújtó áringadozások, esetleges áruhiányok, életformaváltások miatt. Végül de nem utolsósorban fontos következmény lehet, hogy fejlett országokból, eddig irigylésre méltóan  gazdagnak számító régiókból is  megkezdődhet a migráció hűvösebbnek, elviselhetőbb klímájúnak ítélt vidékek irányában. Ez pedig beláthatatlan kavarodást okozhat a globális ingatlanpiacokon, közvetetett, de lényegi hatásokat kiváltva a tőkepiacokra, a pénzügyekre, a globális gazdasági tevékenységre.