Hosszabb távon milliókat buknak el a magyar háztartások

A magyar lakosság nem vállal kockázatot és nem tudatos a befektetéseivel, emiatt sok hozamtól esik el. Az elmúlt években a betéti kamatok eltűnése ellenére még nőtt is az új megtakarításokon belül a bankbetétbe félretett összegek aránya, miközben a lakossági állampapírokkal és a szépen teljesítő tőkepiaci befektetésekkel sokkal jobban jártak volna a háztartások. Nagyobb odafigyeléssel, tudatossággal évente akár a GDP fél százalékával többet kereshetne a lakosság a befektetésein, ami húsz éves távlatban háztartásonként már bőven milliós többlethozamot jelentene. Az érdemi megtakarítással rendelkező felső 20 százalék esetében pedig ez már akár tízmilliós nagyságrendű szám is lehet.

Sokat gazdagodtak a magyarok az elmúlt évtizedben

Az elmúlt évtizedben a gazdasági fellendülésnek, a jó befektetési környezetnek és nem utolsó sorban az Uniós pénzeknek köszönhetően érezhetően gazdagodtak a magyarok. Pénzügyi eszközeik (amit sokszor egyszerűen csak „megtakarításoknak” szoktak nevezni) értéke a GDP arányában a tíz évvel ezelőtti 70 százalékról mára 115 százalék fölé emelkedett. Ez 70 ezer milliárd forintnyi pénzügyi eszközt jelent, amellyel szemben a háztartásoknak 12,5 ezer milliárd forintnyi tartozása (hitele) van.

A teljes nettó vagyon becsléséhez a kettő eredőjéhez még természetesen más eszközöket is – leginkább az ingatlanokat – célszerű figyelembe venni, de itt most csak a pénzügyi eszközökre koncentrálok. Ezeken belül is az úgynevezett likvid, azaz könnyen eladható pénzügyi eszközökre, amelyek értéke 2021 közepén 48 ezer milliárd forintra rúgott. (A maradék 22 ezer milliárd forint döntően kft. üzletrész, zártkörű részvénytársaság részvénye és egyéb vállalkozásokhoz kötődő, nehezebben értékesíthető tulajdonosi részesedés.) A likvid eszközökbe rakott befektetések összetételén lehet ugyanis könnyen változtatni.

Kockázatkerülő és nem tudatos magyar befektetők

Persze a változtatásra a befektetések összetételén akkor kerülhet sor, ha tudatos az ember és esetleg hajlandó egy kis kockázatot is vállalni. A statisztikák alapján azonban úgy tűnik, a magyarok nem ilyenek. Miközben órákat töltünk azzal, hogy egy-egy olcsóbb szállást találjunk a nyaraláshoz vagy kedvezményesen tudjunk valamit megvásárolni, addig vélhetően nagyon sokan szinte semmit nem törődnek azzal, hogy mibe fektessék a nehezen félretett megtakarításaikat. A párna alatt vagy a bankszámlán hagyják, amire nem kapnak kamatot. Holott kis odafigyeléssel és kockázatvállalással az évek során érdemi, akár milliós nagyságrendű többlethozamra is szert lehetne tenni. De nézzük most azt, hogy mivel is lehetne több pénzt keresni!

A magyarok befektetési kultúrája nagyon konzervatív. Sok készpénzt, bankbetétet és kötvényjellegű eszközt tartanak, nem szeretik a kockázatot, a hosszabb távú elköteleződést. Legalábbis a pénzügyi befektetések esetében. Az ingatlanoknál ugyanis mindez nem szokta zavarni a lakosságot, ingatlanja szinte mindenkinek van. A befektetések ilyetén megoszlása azért nem egyedi, ez kultúrafüggő. Az angolszáz országokban jóval több részvényt tartanak a háztartások, a volt szocialista országokban leginkább a saját ingatlanban hisznek, Nyugat-Európában pedig a bankbetétek mellett nagy súlyt kapnak a kötvénytúlsúlyos nyugdíjcélú megtakarítások (nyugdíjpénztári és életbiztosítási szerződések keretében történő befektetések).

Az MNB statisztikái alapján 2021 június végén a lakosság 48 ezer milliárd forint értékű likvid pénzügyi eszközein belül 12 százalékot tett ki a forint készpénz és további 21 százalékot a forint bankbetétek aránya. Ezeken gyakorlatilag nulla hozamot lehetett az elmúlt években elérni. A lakossági állampapírok – döntően a MÁP+ sikerének köszönhetően – már a likvid pénzügyi eszközök ötödét teszik ki. Mindössze 3 százalék van tőzsdei részvényben és 20 százalék olyan intézményi befektetési formában (befektetési jegy, nyugdíjpénztár, életbiztosítás), amelyek kockázatosabbak, bár ez utóbbiakon belül is meglehetősen alacsony a részvénykitettség. A kockázatkerülésnek ára van, a részvényekkel hosszabb távon többet lehet keresni, mint a kötvényekkel. A magas betétarány pedig még meglepőbb, hiszen a lakossági állampapírok (MÁP+) lényegében kvázi látra szóló betétként működnek és eközben érdemi (3,5-4-5 százalékos) kamatot fizetnek.

Rengeteg pénz kamat nélküli betétben

Gondoljunk csak bele! Tízezer milliárd forint, azaz háztartásonként közel 2,7 millió forint csücsül nulla kamatozású forint bankbetétben. Figyelembe véve, hogy sajnos a lakosság jelentős részének Magyarországon nagyon csekély a félretett vagyona (durva becslés szerint a háztartások 80 százalékánál a pénzügyi eszközök összértéke nem éri el a 10 millió forintot, miközben hiteltartozásuk is van), a fenti szám azt jelenti, hogy a 10 százalék leggazdagabb magyar háztartás esetén az átlagos bankbetét összege meghaladhatja a 10 millió forintot.

Gondolhatnánk, hogy idővel a pénzügyi kultúra fejlődik és egyre jobban odafigyelnek a pénzügyeikre, befektetéseikre a magyarok. Az elmúlt évek adatai alapján azonban úgy tűnik, nem ez a helyzet. Az állampapírok felé a piacinál sokkal magasabb kamatozású, igencsak vonzó lakossági sorozatok megjelenésével 2012 óta fordultak a magyar befektetők. Miután 2013-tól a bankbetétek hozama gyors csökkenésnek indult, a lakosság az újonnan képződő megtakarításait inkább állampapírba vagy (döntően kötvény típusú) befektetési alapokba fektette. Annak ellenére azonban, hogy 2015-ben szinte teljesen eltűntek a banki betéti kamatok, egyre több megtakarítás kezdett bankbetétbe áramolni. Ezt a trendet a szinte veszteség nélküli kiszállás lehetőségét nyújtó MÁP+ 2019 közepi megjelenése törte meg átmenetileg, de aztán 2020-ban és idén is újra nagyon népszerű „befektetési” forma lett a bankbetét, nulla kamattal.

Úgy tűnik tehát, hogy az utóbbi pár évben, ahogy egyre több új megtakarítás képződött (évente átlagosan 4 ezer milliárd forint), egyre több pénz ment bankbetétbe. A 2019-es megugrás után pedig arányaiban visszaesett az állampapír-befektetések részedése az új megtakarításokból, annak ellenére, hogy ezt mind a jegybank, mind az Államadósság Kezelő Központ számos intézkedéssel próbálta népszerűsíteni.

Kevesek vállalnak kockázatot

Ha valami pozitív fejleményt kell kiemelni, akkor az a magyar háztartások részvényvásárlásainak növekedése az elmúlt másfél évben. Ahogy azt a világ legtöbb országában megfigyelhettük (Dél-Koreától kezdve, Lengyelországon át az Egyesült Államokig), a koronavírus-válság hatására összeomló részvényárak Magyarországon is új befektetőket, új pénzeket hoztak a tőzsdére, még akkor is, ha ezt itthon nem támogatta meg a költségvetés olyan lakossági pénzosztással (támogatások és emelt munkanélküli segélyek formájában), mint például az USA-ban. Aki az elmúlt másfél évben részvényt, részvény vagy vegyes típusú befektetési alapot vett, az nagyon jól járt, sokévi állampapírhozamot és ki tudja hány évnyi banki kamatot megkeresve. Üröm az örömben, hogy ez vélhetően nem érinthetett nagyon sok befektetőt. Nem túl valószínű ugyanis, hogy széles rétegek léptek be a tőzsdei befektetések világába. Az MNB 2017-ben készült lakossági vagyonfelmérésében tudniillik még az szerepelt, hogy a háztartások mindössze 1 százalékának és a még a legvagyonosabb 10 százalékon belül is mindössze 9 százaléknak volt tőzsdei részvénye, (amely kategória nem feltétlenül jelent hazai papírokat, hanem vélhetően érezhető arányban külföldi részvényeket is magába foglal). Befektetési jegyek esetében ez a két szám 3, valamint 24 százalék volt.

Leszámítva a kevés bátor (és vélhetően a vagyonosabbak közé tartozó) befektetőt, aki „tőzsdézésre” vagy inkább kockázatvállalásra adta a fejét 2020 tavasza óta, alapvetően az rajzolódik ki az adatokból, hogy az elmúlt 6 évben, annak ellenére, hogy a bankbetéttel (és a készpénzzel) nem lehetett kamatot keresni, az újonnan képződő pénzügyi megtakarítások egyharmada áramlott az általában véve kockázatmentesnek hívott, de ez esetben inkább hozammentesnek nevezendő eszközökbe, befektetési formákba. Az új pénzek nagyságrendileg 40 százaléka ment állampapírba és alig 5 százalék – 2020-21-et leszámítva pedig kevesebb, mint 2 százalék – találta meg a helyét kockázatosabb befektetésekben, amelyek akár részvénykitettséget is jelenthetnek. Ez nagyon alacsony szám, még akkor is, ha ennél valamivel (pár százalékponttal) magasabb lehet ez a az arány, ha figyelembe vesszük, hogy eközben (főleg 2015-ben és 2017-ben) a befektetési alapokon belül volt egy kis elmozdulás a magasabb kockázatú, több részvényt tartalmazó típusok felé. Persze a részvények, részvénybe fektető befektetési alapok kockázatosak és nem mindegy, hogy mikor száll be a piacra valaki. Aki magas árazottság, a csúcs közelében vásárol, annak akár sok éven keresztül is elmaradhat a hozama az állampapírokétól. Ha azonban valaki rendszeresen tud félretenni és minden hónapban vagy évben hasonló nagyságrendben vesz kockázatosabb eszközöket, akkor azzal a piaci hullámokat ki tudja simítani („átlagoló stratégia”).

A tudatlanság és a kockázatelutasítás ára

Mekkora lehet a tudatlanság (lustaság?) és a kockázatelutasítás hozamáldozata? Tudatlanságról (nemtörődömségről) lehet beszélni amiatt, mert valaki sok pénzt hagy a bankszámláján ahelyett, hogy lakossági állampapírt venne. Magyarországon az elmúlt években ez látványosan kirajzolódott, hiába volt biztosan sokkal jobb befektetés a lakossági állampapír a bankbetétnél. Kockázatelutasításról (ami eredhet tudatlanságból, de akár tudatos döntésből is) pedig amiatt, hogy szinte semmilyen új pénz nem áramlott az ugyan bizonytalanságot jelentő, de hosszú távon magasabb várható hozamú befektetésekbe (hazai és külföldi részvények, befektetési alapok, egyéb intézményi formák). Ez nehezebben változó, kulturális kérdés, de hosszabb (sokéves) távon érdemi hozamáldozattal jár.

Érdemes eljátszani azzal a gondolattal, hogy milyen többlethozamot (azaz vagyonnövekményt) lehetett volna elérni azzal, hogy a nulla hozamú bankbetét és túl magas készpénzállomány egy részét, mondjuk felét, 2014 vége óta – amióta a banki kamatok lényegében eltűntek – magasabb hozamú eszközökbe fektetette volna a lakosság, és az újonnan képződő megtakarításaiból is csak fele annyi ment volna bankbetétbe és készpénzbe, mint az történt.

Az óvatos becslés és az egyszerűség kedvéért tegyük fel, hogy 3 százalékpontnyi többlethozamot tudott volna ezzel keresni a lakosság. (Ez lehetett az elmúlt 6,5 évben nagyjából egy lakossági állampapír költségek levonása után számított többlethozama, és az abszolút hozamú, vegyes és részvényalapok többsége is bőven hozott ennyit az elmúlt 5 évben, a részvényalapok – számos esetben 10 százalékot meghaladó éves – hozamáról nem is beszélve.) Ezekkel a feltételezésekkel 2015-ben körülbelül 140 milliárdnyi többlethozama, azaz plusz vagyona képződött volna a magyar lakosságnak. Háztaratásonként 37 ezer forint, első olvasatra nem kifejezetten magas összeg.

De nem szabad elfelejteni a kamatos kamat és az idő áldásos hatását! A többlethozamot is be lehet ugyanis fektetni jobb hozammal. Az elmúlt hat és fél évben így összesítve már 1100 milliárd forintos többletvagyonnál járunk.

Tovább folytatva a hipotetikus gondolkodást, ha mindezt – azaz a betétek és készpénzek arányának lefelezését és azoknál 3 százalékponttal jobb hozamú állampapírba és befektetési alapba történő fektetését – ma lépnék meg a magyar háztartások, akkor 20 év múlva jelenbeli pénzben kifejezve közel 7 ezer milliárd forinttal lenne gazdagabb a hazai lakosság. Ez háztartásonként 1,8 millió forint. Figyelembe véve, hogy a háztartások ötödének van csak érdemi pénzügyi megtakarítása, így számukra ez már tízmilliós nagyságrendű többletvagyont jelent. Ezek alapján talán érdemes az olcsóbb bevásárlási vagy nyaralási lehetőségek megtalálására szentelt idő egy részét inkább a befektetések tudatosabb kezelésére szánni!