feb.
14
2019

Huuliharppukostaja

Érdekes, egyben meghökkentő ábrát közölt a napokban a visualcapitalist.com.
Az ábra azt mutatja, hogy az elmúlt 200 évben milyen volt a szektorösszetétele az USA tőzsdéinek.

Forrás: visualcapitalist.com

Jól látható, hogy a 19. századot két szektor uralta az amerikai tőzsdéken, előbb a pénzügyi szektor, majd a vasúti (közlekedési).

Az 1868-1873-as időszakban, közvetlenül az amerikai polgárháború után 33 ezer(!) mérföldnyi vasúti pálya épült annak köszönhetően, hogy a kormány földterületet és támogatást adott a fejlesztésekhez.

Ennek köszönhetően a teljes amerikai tőzsdei kapitalizáció több, mint 60%-a a vasúthoz kapcsolódó cégekből származott.

Emlékszik még a „Volt egyszer egy vadnyugat” című film mindig rendkívül elegáns Mr. Morton-jára (Gabriele Ferzetti), aki csonttuberkulózisa miatt alig tudott mozogni luxusvagonjában?

Ő bérelte fel a főgonoszt, Frank-et (Henry Fonda), hogy segítse a vasút építését azzal, hogy „eltakarítja a pályáról az akadályokat”.

Szerepe szerint ő egy olyan „vasútlovag” volt, aki meglovagolta az akkori hihetetlen vasút-buborékot (a filmben többször is vastag bankókötegekkel a kezében mutatják).

A film jól ábrázolja az akkori idők ezzel kapcsolatos körülményeit, rengeteg ember kapott munkát a vasútépítéseken, a vasút mellett, az állomásoknál gyakorlatilag hónapok alatt nőttek ki városok a földből, gazdagítva ezzel a spekulánsokat, a korán érkezőket. (Ne feledjük, hogy a tőzsdei vasút-korszak vége után csak kb. 50 évvel készült ez a film, azaz nekik még lényegesen közelebb volt az az időszak, így mást is jelentett nekik, mint a mai nézőknek.)

Ezen az oldalon az akkori idők vasúti részvényei között nézelődhet.

Az 1900-as évek elejére aztán a befektetők a többi szektorba is önteni kezdték a pénzt és az egyensúlytalanságok kiegyenlítődtek, a nagy gazdasági világválság óta gyakorlatilag csak a dotcom buborék és annak kidurranása tudta ilyen hirtelen megváltoztatni a szektorok arányát az összkapitalizáción belül.

Aki nem, vagy csak rég látta a filmet, itt legálisan és biztonságosan (és még elfogadható minőségben) megnézheti magyarul.

Itt pedig minimális térítésért cserébe jó minőségben és teljesen legálisan (de feliratosan) nézheti meg a filmet.

A film 1968-ban készült és szinte pontosan 50 éve volt a premierje. IMBD pontszáma 8,5(!), szereposztása pazar, igazi klasszikus, tele erős jelenetekkel és mondatokkal, Morricone zenéje pedig verhetetlen.

A zene kapcsán egy meghökkentő idézet a Wikipédiáról: „A zene hamarabb készen volt, mint a film: Leone, Morricone muzsikája alapján tervezte a jeleneteket, illetve figyelembe vette a zenét a vágás során.”

„Huuliharppukostaja”, ez volt a finn mozikban a címe.

Kíváncsi lennék, hogy fiatal kollégáim hallottak-e egyáltalán róla…

 

(A cím pontos fordítása: szájharmónikabosszúálló)