Ingatlanpiac: az aranykor vége?

Több jelből látszik, hogy lakásárak 5 éve tartó emelkedése valamikor 19 nyarán igencsak lelassult vagy meg is állt. Emögött a befektetői kereslet, ami a vételek 50%-át is adhatta eddig, lecsökkenése, a nem befektetői vevők számára az újlakás árak magassága (belső kerületekben bőven 1 milla/nm fölött, de átlagosan is akörül) és a megugrott új lakásépítés miatti kínálat megnövekedése állhat. Ha olyan mintát követne a piac, mint az előző ingatlanpiaci fellendülésben, amikor 2000-től kb. 2005-ig mentek az árak, ami után még ömlött be a hitel a rendszerbe és csomóan persze akkor szálltak be, mindig a tetején vesznek a legtöbben, de az árak már csak kicsit mentek/stagnáltak, akkor most a 14-19 közti emelkedés után 2-3 évig az árak évi max. pár százalékos emelkedése vagy stagnálása következhetne. (Persze ez csak analógiás okoskodós jóslat, semmi nincs mindig ugyanúgy.)

„A hirdetési árakból, vagy a hirdetési portálokon megjelenített átlagárakból ugyanis már nem tudnak kiindulni, hiszen azok nem festenek valós képet a piacról. Az ilyen adatok alapján beárazott, illetve mondhatjuk, hogy túlárazott ingatlanokra pedig nem érkezik vevő. Mint mondta: az ma már nem stratégia, hogy „kirakom jó magas áron, aztán valaki majd elviszi, nekem nem sürgős”. Ugyanis senki nem viszi el az ilyen lakást. Említett is egy példát, melyben egy ingatlant 220 millióért hirdetett egy másik közvetítő induláskor, és most egy értékbecslés után náluk 159 milliónál jár az ára, de még így sem lesz könnyű eladni. (…) az ingatlanpiac olyan, mint egy tehervonat: hosszú ideig tart, mire megáll. De az már látszik, hogy elkezdett fékezni.”

Forrás: Vakmajom a Facebookon