aug.
24
2018

Ingatlanszüret a szőlőben

Már fel sem figyelek azokra a szalagcímekre, tolakodó felkiáltásokkal tűzdelt újsághírekre, melyek arról szólnak, hogy szárnyal az ingatlanpiac, egekben vannak az ingatlanárak, meg hogy egyébként is mennyire jó befektetés a ingatlan – a napokban azonban érdekes nyilatkozatot, panaszos mondatokat olvastam a balatonfelvidéki szőlőterületek kapcsán az ottani szőlőművelőktől, mert a gyönyörű panorámás Balatonra néző szőlőkben (állítólag illegálisan) sokszor „kastélyszerű” villákat építenek nyaralónak vagyonos befektetők (ide kattintva olvashat a részletekről).

A szőlőtulajdonosok találkozót is kezdeményeztek az agrárminiszterrel ezügyben, az egyik nyilatkozó abban látja a megoldást, hogy az építkezőknek „legyen kötelező több hektár művelendő területet is vásárolni”.

Érdekes ez a helyzet, hiszen a szőlőtulajdonosok inkább nyertesei az ingatlanpiaci áremelkedésnek, ugyanis területeik nagymértékben felértékelődtek, igaz, nem a szőlőművelésnek köszönhetően, hanem csak azért, mert földjeik olyan helyen vannak, amelyek a szőlőművelés mellett alkalmasak például kiváló panorámájú nyaralók létesítésére is.

Valójában elég gyakori ez a jelenség, de azért ezeket a panaszokat akkor is meglepődve hallgattam. (Bizonyos vélemények szerint túl naiv vagyok, ezek valójában nem is panaszok, hanem értékesítési szándékok.)

Egyébként hasonló történetért nem is kell messzire menni, ha kinézek az alapkezelő irodájának ablakán (Budapest, Alkotás utca 50.), a budai domboldalakra látok. Ezeken a dombokon Buda visszafoglalása után újraindult a szőlőtermesztés, melyet a kb. 130 évvel ezelőtti filoxéra járvány végzett ki.

A kipusztult szőlők helyére azonban már csak kevés helyen telepítettek újra szőlőt, elkezdődött az a folyamat, mely most a Balaton-felvidéken zajlik. Felmentek az árak a környéken, nyilvánvaló lett, hogy építési telekként értékesebbek a területek, így az akkori szőlők helyén ma családi házak és társasházak vannak, az egykori szőlőültetvényeknek pedig nyoma sincs már, és biztosak lehetünk benne, hogyha a filoxéra nem végzi el a „feladatát”, akkor sem maradtak volna meg a szőlők. A Balatonnál is valami ilyesmi várható, bele kell törődni a nyilatkozóknak, hogy a szőlőművelést kiváltja majd más gazdaságosabb tevékenység, ami nyilván nem tetszik a szőlő szerelmeseinek. (Egyébként nekem sem tetszik, de ez van.)

Hasonló probléma jelenik meg a nagy autógyári beruházásoknál is, ahol bizony sokszor nagyon értékes kiváló minőségű termőföldet áldoznak fel. Vajon mekkora mezőgazdaságilag is értékes területet fog elfoglalni a BMW Debrecenben? Nagy és értékes termőterületeket betonoztak le, nagy ipari üzemek, óriási bevásárlóközpontok, logisztikai parkok épültek Budapest környékén az agglomerációban, nagyobb városaink agglomerációiban is, ahol kiváló minőségű termőföldek, mezőgazdasági célból is nagyon hasznos területek estek/esnek áldozatul a kereskedelmi, ipari hasznosításnak.

Tudom, „sportszerűtlen” a példa, de megpróbálhatjuk azt is megmegbecsülni, hogy bármelyik autópályánk mekkora értékes területet „vesz el” (ilyen logikával) „örökre” a környékbeli termelőktől.

Utóbbira egy gyors közelítő számítás: A nagyon gyenge forgalmú M6-os autópálya kb. 200 km hosszú, az egyszerűség kedvéért vegyük az aszfaltcsík + oldalrészek szélességét 50 méternek. Így leegyszerűsítve az jön ki, hogy ezer hektárt (200× 1000×50/10000), azaz 10 négyzetkilométert (!) foglal el az M6-os autópálya hazánk többnyire nagyon értékes mezőgazdasági területeiből.

Valószínűleg 30 év múlva a Badacsony vagy a csopaki hegy oldalában lesz még néhány hobbikert (szőlő), de minden más (addigra már felosztott) telek be lesz építve lakóingatlannal ugyanúgy, mint itt Budán a domboldal, vagy mint például Pécsen a Mecsekoldal.