feb.
18
2019

Jevons paradoxona és a városi dugók

Lassan egy éve költöztem ki családommal Budapestről Veresegyházra. Első pillanattól kezdve arra törekszem, hogy az elővárosi vasúti közlekedést vegyem igénybe. Egyrészt egy kilométerre lakom az állomástól, másrészt kényelmes utazást biztosít a vasút, így reggelente és hazafelé utazva is van időm olvasni. Az utazás nagyságrendileg 10 perccel tovább tart, mint anno a XIII. kerületből tartott.

Azonban vannak nehezebb napok, amikor autóval kell elindulnom Budapestre. Nos, ekkor két dolgot választhatok, vagy elindulok reggel fél hétkor, és ha szerencsém van, nem kell dugóban üljek, vagy bevállalom az araszolást, ami az M3-as autópálya mogyoródi felhajtójától kezdődik és a belvárosig tart.

A soha véget nem érő dugók sokasága viszonylag újkeletű jelenség, 10-15 éve indult el a Budapest vonzáskörzetéhez tartozó agglomerációban. A torlódó autók között ülve sokat gondolkodtam rajta, hogy az emberek miért választják a stresszt, az idegeskedést, és a forgalomban töltött órákat. A jelenségre William Stanley Jevons paradoxonát találtam a legmegfelelőbb válasznak.

A Jevons-paradoxon azon a megfigyelésen alapszik, hogy egy természeti erőforrás kiaknázásában bekövetkező hatékonyságnövekedéssel gyakran jár együtt az adott erőforrás fogyasztásának növekedése. Jevons 1865-ben a The Coal Question című művében írt először e jelenségről. Azt figyelte meg, hogy noha az ipari szénfelhasználás egyre hatékonyabbá vált – ezáltal egységnyi szénmennyiségből több terméket tudtak előállítani –, az abszolút szénfelhasználás mégis növekedett. Például, ahogy a szén bányászatának fajlagos költségei csökkentek, úgy terjedtek el a széntüzelésű mozdonyok.

Ebből következik, hogy a Jevons-paradoxont gyakran használják annak alátámasztására, hogy az energiatakarékosság reménytelen, mivel a hatékonysággal egyaránt növekszik az igény is. Ettől függetlenül persze a jobb hatékonyság hozzájárulhat az életminőség javulásához is.

Jelen esetben tehát arról beszélhetünk, hogy a fejlődő úthálózat egyre több gépjárművet vonz az utakra. Amint könnyebbé válik az ingázás, egyre többen cserélik le ingatlanjukat, és költöznek ki a városból, nagyobb méretű, saját kerttel rendelkező családi házakba, zöldebb és csendesebb környezetbe. Ahogy egyre többen veszik igénybe a megnövekedett kapacitású úthálózatot, úgy válik az ismét ugyanolyan túlterhelté, mint korábban a kisebb kapacitású.

Budapesten és vonzáskörzetében is ezt a folyamatot tapasztalhatjuk. Az elmúlt években megépültek az autópályák, melyek öt különböző irányba ágaznak szét Budapestről, és kiegészülnek egy gyorsforgalmi úttal is Vác irányába. Az M0 körgyűrű Pestet átölelő része pedig össze is köti őket. Érdemes megemlíteni, hogy hamarosan kijelölésre kerül az M0 budai szakaszának nyomvonala is. Azonban, ha egy pillantást vetünk Budapest és környékének vasúti hálózatára láthatjuk, hogy nem csupán az úthálózat fejlesztésére lenne érdemes koncentrálni, mivel a vonat menetrend szerint közlekedik, a szerelvények pedig könnyen bővíthetők.