Biden jobb, mint Trump?

A Wall Street válasza: Igen

A tőkepiaci főszereplők, az amerikai nagyipar irányítói között azok alkotják a többséget, akik nagy demokrata párti sikert prognosztizálnak. Amint az Amerikában széles ismertségnek örvendő tőkepiaci stratéga, pénzügyi kommentátor, az UBS, a Deutsche Bank és a Bank of America ex-vezető elemzője, Marshall Gittler összegzi számunkra: a pénz- és a technológiai világ „nagyjai” kimondottan örvendeznének akár egy totális demokrata győzelemnek.  Azért, mert szerintük a Biden csapatban nincs egy baloldali szocialista sem, mert az Amerika infrastrukturális megújításának terve – megvalósulása esetén – óriási hasznot hozna a tőzsdevilágnak, az egész társadalomnak és a világgazdaságnak egyaránt. Továbbá azért, mert ismét a bizalom légköre venné körül a nyugati szövetségesek közti viszonyt és reálisabb keretek között zajlana a vita Amerika és Kína között.

Néhány héttel a választások előtt azonban egészen drámaian alakulnak a társadalmi állapotok az Egyesült Államokban. Ha marad az elnök Donald Trump, a dráma folytatódik.  

Zentai Péter: Ha abból indulok ki, hogy Donald Trump radikálisan csökkentette a vállalati adó- és járulékterheket, hogy ő és szinte minden pénzügyi-gazdasági döntéshozó társa, a kereskedelmi miniszter, a pénzügyminiszter, a legfőbb informális tanácsadója: veje is a „big business”, az üzleti élet felső régióit képviseli, akkor nyilvánvalónak gondolom, hogy az amerikai tőkepiacok főszereplői egyértelműen leteszik a voksot Trump mellett. Nem rossz ómen egy elnökjelölt számára, ha maga mögött tudja a gazdasági-pénzügyi hatalmasságokat…

Marshall Gittler: Csakhogy nem úgy állnak a dolgok, ahogy lefesti. A Wall Street az idén valóban egységet mutat az elnökválasztás kapcsán, de nem Donald Trump, hanem kihívója, Joe Biden mellett. Hogy mennyire így van ez, azt az bizonyítja, hogy a demokrata jelölt dupla annyi pénzügyi támogatást tud felmutatni a Wall Street legjelentősebb donorjaitól, mint a jelenlegi elnök. Persze el kell ismerni, hogy négy évvel ezelőtt Hillary Clinton is jóval több pénzt gyűjtött Trumphoz képest, Hillary mégis vesztett. Ha csak erre emlékezünk, akkor újabb adalékkal támaszthatjuk alá a bölcsességet, miszerint a „pénz nem minden”.

Akkor hát jó eséllyel a 2016-os szcenárió ismétlődésére kell felkészíteni magunkat? Ahogy akkor Hillary, úgy most Biden az esélyesebb, neki adja a Wall Street a több pénzt, de a végén megint Trump lesz a befutó?

Ez természetesen nem kizárt, kétségtelenül van komoly hasonlóság a négy évvel ezelőtti és a jelenlegi helyzet között. Mégis, a differenciák a lényegbevágóbbak: 2016-ban sok milliónyian csak a legutolsó pillanatban döntötték el kire adják a voksukat, 2020-nak viszont az egyik legfőbb jellegzetessége, hogy szinte egyáltalán nincsenek habozó szavazók. Négy évvel ezelőtt újnak, vakmerőnek és hitelesnek számított a nép szemében, ahogy Donald Trump provokálja, sorozza, „lövi” a klasszikus washingtoni elitet, fiatalosságot, bátorságot jeleztek twitteres támadásai, napi üzengetései, csevejei. Az az érzés fogta el az amerikai tömegeket, hogy „ez a pasas a nap minden órájában beszél hozzánk, megosztja gondolatait velünk, emberszámba vesz minket”.

Csakhogy ez az egész mára unalomba fulladt. A sajátjának tartott televíziónak, a Fox News-nak adott legutóbbi interjúban nem tudta szavakba önteni, hogy mégis mit tervez a következő négy évre, mik a belgazdasági és külpolitikai elképzelései. A legegyszerűbb nézők milliói előtt derült ki, hogy a „király meztelen”.

Ha Bident kérdezik ugyanerről, akkor ő képes komplex válaszokat adni ilyen kérdésre?

A válaszai koherensek, minden esetre azt tükrözik, hogy nem fog improvizálni. Más kérdés, hogy erre nem is igazán képes. Viszont biztosan nem kalandor, ellentétben a jelenlegi elnökkel.  Biden esetében senkinek sem lehet kétsége afelől, hogy csapatmunkához adja a nevét, és e munka lényege az lesz, hogy a kiszámíthatatlanság helyét a kiszámíthatóság foglalja el kül- és belpolitikában, pénzügyekben, környezetvédelemben, oktatásban, egészségügyben.

Maga Biden személye az egyik legfőbb tényező, ami miatt – a lehetséges párhuzamok dacára – mégiscsak alapvető a különbség a 2020-as várható szcenárió és a 2016-ban történtek között. Négy évvel ezelőtt a demokrata jelöltet, Hillary Clintont sok millióan szabályosan gyűlölték, ugyanis leképezte a washingtoni politikai korrupciót, a kis és nagy hazugságokon alapuló kormányzást. Az emberek nem elhanyagolható része mondta ki: „bárki, csak Hillary nem ”. És ezért voksoltak Trumpra.

Most pedig Trumpot gyűlölik sokan…

Sokan gyűlölik, de inkább rettegnek tőle. Azt a benyomást kelti – és ezt belátják az őt támogatók is – hogy bármikor bármire képes, akár polgárháborús állapotokat is kész generálni. Azt, hogy önmagán kívül tulajdonképpen semmi és senki sem érdekli. Mármost ez a rettegés érzet az, ami a milleniumi nemzedéket és a Z generáció 18 évesnél idősebb (1980-2002 között születettek) tagjait úgy aktivizálja 2020-ban, ahogy fiatalokat még soha korábban elnökválasztás nem tudott megmozgatni az Egyesült Államokban.

Ami még rendkívüli mértékben rontja Trump újraválasztási esélyeit az az, hogy 2016-os „törzsszavazói”, a hatvan éven felüliek jelentékeny hányadát már „nem hozza tűzbe” ez az ember. A vírus kezelés körüli abszurd megnyilvánulásai összességében azt üzenték, hogy a főként időseket, öreg beteg embereket sújtó krízis Trumpot abszolút hidegen hagyja. Nos, ennek – lefogadhatóan – meglesz a böjtje. A nyugdíjasok, öregek által roppant sűrűn lakott Floridát és Arizonát az idős emberek nagy fokú csalódottsága miatt veszítheti el Trump. Márpedig, ha ez a két állam elvész, akkor minden elveszett számára.

Mire fogad a Wall Street? Egyáltalán, mit vár a nagytőke az új elnöktől? 

A médiában szokás megszemélyesíteni a Wall Streetet. Általában úgy prezentálni az amerikai üzleti életet, mint valamiféle egységet. Mindez szakszerűtlenség, sőt butaság. Az üzleti életet, beleértve a tőkepiaci szereplőket is, millióféle érdek és szubjektív beállítottság jellemzi. Ugyanakkor tény, hogy minden üzleti, pénzügyi tevékenység számára a kiegyensúlyozott, főként kiszámítható környezet ezerszer jobb, mint ennek az ellenkezője. A csapások, a váratlan fejlemények, a világban kitörő járványok, természeti és politikai tragédiák azonban nem szűrhetők ki. Ezek függetlenek attól, hogy ki az Egyesült Államok elnöke.

De ha maga az amerikai elnök kreál hazája számára kiszámíthatatlanságot, drámákat, ha az elnök az, aki direkt összeveszejti és egymással élesen szembeállítja a társadalmi és üzleti csoportokat, akkor az ellen tenni lehet. Tehet a nép egésze és azon belül tudnak tenni a Wall Street vagy a nagyipar irányítói – tudniillik elmennek szavazni és a két lehetőség közül a jobbikat vagy a kisebbik rosszat, a kevésbé veszélyesnek tartott jelöltet választják meg.

De mi a válasza a kérdésemre? Milyen szcenárióval számol leginkább az Ön által ismert tőkepiaci szereplők nagy része?

Két lehetőség bekövetkeztének szurkolnak leginkább. Az első, hogy demokrata elnökünk lesz és demokrata többség alakul ki mind a szenátusban, mint a képviselőházban. Tehát abszolút demokrata győzelem. Annak ellenére ez a többségi kívánalom – ha úgy tetszik a Wall Streeten – hogy a pénzügyi élet nagyjai hagyományosan konzervatívok. És most mégis! Mert Biden és csapata – a kilátásba helyezett adóemelések ellenére – hitelesen és elkötelezetten tőkepárti, a csapatba nem férkőzhettek be a demokrata párt „szocialistái”, baloldali lázadói. Az ország infrastruktúrájának átfogó modernizálásának Biden nevéhez kapcsolt tervei találkoznak a tőkepiaci főszereplők profit várakozásaival.

A dollár és a tőkepiacok egésze várhatóan stabilizálódik, a nyugati szövetségesek közötti viszony gyorsan javul egy totális demokrata párti győzelem nyomán.

A másik szcenárió, amire még szívesen várna úgymond a piac: Donald Trump nyer, de a Kongresszus mindkét háza demokrata kézre kerül. Trump mozgástere ezáltal radikálisan beszűkülne. 

E forgatókönyv bekövetkeztének azonban roppant csekély a valószínűsége.

Ez utóbbinál reálisabb, hogy Biden lesz az elnök, a képviselőházban szintén a demokraták alkotják majd a többséget, de a szenátus megmarad a republikánusok „birodalmának”.

Ez a változat sem rossz a piacoknak, megnyugvást hozna önmagában véve az a tény, hogy a legnagyobb kockázat, tudniillik Donald Trump megszűnik tényező lenni. Egy Trumptól megszabadult republikánus párt eleve konstruktívabban állna hozzá a demokraták belső társadalmi békére, munkahelyteremtésre összpontosító törekvéseihez, ugyanakkor akadályát képezne a szenátuson keresztül, hogy a demokraták hagyományos túlköltekezési hajlamának.

De nem csekély valószínűséggel Trump marad mégiscsak az elnök… Mit hozna ez a tőkepiacokra, a dollár helyzetére?

Ha marad Trump, akkor marad a kiszámíthatatlanság, ami idővel csak mélyülne.  Más kérdés, hogy közben – mint mindig – ehhez a szcenárióhoz is alkalmazkodna mindenki. Az igazi tragikus kihívás, amivel reálisabban szembe kell néznünk és amire – még ha beszélünk is már róla – nem vagyunk felkészülve és senki e világon nincs felkészülve: ha Donald Trump bejelenti győzelmét november harmadikán, negyedikén. Anélkül, hogy bevárná a levélben leadott szavazatok összeszámlálását, mondván, „abból úgyis csak csalások következnek”, „a levél szavazatok érvénytelenek”. Ez egy olyan tragédia nyitánya lenne, ami akár globális káoszhoz vezetne.

A káosz ez esetben a tőkepiacokról indulna ki, mindenekelőtt a Wall Streetről.