Jön a hét bő esztendő

Hét éve tart a magyar gazdaság mélyrepülése, hét szűk esztendőn ment keresztül a magyar lakosság. A 2006 óta tartó töpörödés-zsugorodás olyan gazdasági visszaesést hozott, amely bár Budapestet is érintette, de itt a visszaesés, az életszínvonal csökkenése nem volt annyira mély, ám több vidéki régióban az 1989-es rendszerváltás utáni mély depresszióhoz mérhető az, ami bekövetkezett.

A hazai recessziós hullám még bőven a 2008-9-es válság előtt indult a Gyurcsány-csomaggal, amely a 2001-2006 közötti költségvetési gyeplőelengedést korrigálta kénytelen-kelletlen. Mire ez nagyjából 2009-ben befejeződött volna, belefutottunk a globális gazdasági válságba, aminek hatására Európában 2010-13 között komoly, a GDP közel 4%-át kitevő megszorítás volt, és ennek köszönhetően legfőbb exportpiacunk recesszióba került. Ha ez még nem lett volna elég, akkor a devizahitelekből származó súlyos lakossági fogyasztásvisszaesés és a bankrendszer összehúzódása, a hitelezés drámai visszaesése is sújtotta az országot.

Egymás után tehát három hatalmas csapás is ért minket: előbb a költségvetési szigor, később az exportpiacok összeomlása, majd a bankrendszer problémái. Mindhárom rendkívül negatívan hatott a növekedésre. Nem csoda, hogy ma a magyar GDP a 2005-6-os szintek környékén van, azaz semmiféle növekedés nem volt ezen időszak alatt, sőt a belföldi fogyasztás inkább a 2004-5-ös értékekre csúszott vissza. Nagyon ritka, hogy ilyen sok negatív tényező egyszerre érintsen egy országot, de úgy vélem, hogy szerencsére ennek vége van. Számos olyan tényező sorakozik fel, amelyek a tartós kilábalás felé mutatnak, míg a korábbi lehúzó erők megszűnőben vannak.

Tudom, hogy a legtöbb hazai közgazdász pesszimista a magyar gazdaság kilátásait illetően, én azonban úgy vélem, hogy számos ciklikus tényező okozta negatívumot strukturálisnak néznek, és ezek el fognak tűnni.

A legfontosabb felfelé mutató tényezők:
– Európa befejezte a megszorítást, lassú kilábalás lesz, azaz fogunk tudni – méghozzá egyre többet –exportálni;
– a hazai költségvetés fenntarthatóvá vált, régiós összehasonlításban sem költünk sokat, nem kell több, jelentős állami megszorítást;
– a bankrendszer lassan megszabadul rossz hitel állományától, a hitel-betét ráta helyreállt, elindulhat a hitelezés, ráadásul:
– az MNB proaktív lesz, olcsó hitelekkel fogja elárasztani a gazdaságot;
– a globálisan alacsony kamatok mind az állam, mind a vállalkozások számára olcsó finanszírozást tesznek lehetővé;
– a forint leértékelésén (2014 után) keresztül további kompetitív előnyre fog szert tenni a hazai gazdaság.

A beinduló növekedés hatására pedig ismét több marad az állam és a lakosság zsebében, azaz többet tudnak költeni, amely az elmúlt hét év ördögi köre után egy „angyali kört” fog kialakítani, a jobb gazdasági eredmény magasabb költekezést, az pedig jobb gazdasági teljesítményt fog hozni.

Tehát a korábbi 3 recesszióba hajtó tényező (állami megszorítás, európai recesszió, bankrendszer válsága) megszűnik, és a gazdaság fel fog tápászkodni. Lehet azon vitatkozni, hogy mekkora lesz a fellendülés, de én úgy gondolom, hogy a hét szűk esztendőnek Magyarországon vége, így hosszú távú befektetőknek mind a hazai részvény, mind a hazai ingatlanpiac jó lehetőségeket tartogat.

www.zsiday.hu