Jönnek a törökök, a török vendégmunkások!

Olcsó munkaerő? Ma már nem létezik, főleg itthon nem. Helyette van drága, már ha van. A feszes munkaerőpiac mindennapos fejtörést okoz a vállalatoknak mikro szinten és korlátozza a gazdasági növekedésünket makro szinten. Igaz ez hazánkra és Közel-Kelet-Európára, de már egyre inkább Nyugat-Európára is.

Nem mondható el ez azonban Törökországról, amely komoly gazdasági krízis időszakát éli. Az elmúlt évtized erőteljes devizaalapú hitelboomjával támogatott és túlfűtött gazdasági növekedés tavaly véget ért. Összeomlott a líra, egekbe szökött a dolláros hitelek lírában számolt értéke, a bankok visszafogták a hitelezést, a cégek visszafogták a beruházásokat, a lakosság pedig a fogyasztást. Mindezt még fűszerezte Erdogan unortodox válságkezelése, ami nem jött be és bár visszakozott, de oltani nem tudta a tüzet, csak csillapítani. A fájdalmas és elkerülhetetlen böjt pedig megkezdődött. Az ország recesszióba süllyedt, a munkanélküliség pedig megugrott.

A török munkanélküliség alakulása (%)

A verseny a munkavállalóikért pedig beindult. Közel fél évezreddel ezelőtt nem örültünk nekik, most viszont hívjuk a törököket. Nem csak mi, hanem mások is. Ideje belehúzni. A MOL már megtette, bár hivatalosan csak annyit közöltek, hogy 3000 vendégmunkás érkezik a tiszaújvárosi poliol beruházáshoz, de meg nem nevezett források szerint többségében EU-n kívüli, török vendégmunkásokról van szó. Hiszen csak az építőipari munkások száma 600 000 fővel 2-ről 1,4 millió főre csökkent 1 év alatt Törökországban. Más, ciklikus szektorokban is sokan kerültek utcára. Pont azokban, melyekben térségünkben hiány van. Jöhetnek építőmunkások, kamionsofőrök, feldolgozó ipari munkások, szakácsok, gyros árusok. Ha a nyelv nem akadály és hazánk nem lehetetleníti el a törökök munkavállalást, jönni is fognak.