A nő, aki megmenti Amerikát?

Kamala Harris nem öncélúan, nem demagóg módon beszél az amerikai kapitalizmusról, hanem építő jellegű kritikát gyakorol vele szemben. Azzal, hogy átlátható, általa egyértelműen megfogalmazott játékszabályokat készül életbe léptetni, és el akarja lehetetleníteni a korrupciós mechanizmusokat, mindezzel az amerikai tőkés modell tartósítását, megújulását szolgálja- adja értésre Emily Glazer, az egyébként alapvetően Donald Trumphoz húzó Fox média komplexumhoz tartozó Wall Street Journal elemzője. Az interjúalany elmagyarázza, hogy az amerikai nagytőke nagy része, a Silicon Valley technológiai óriásaival az élen, Kamala Harris – a demokraták várható al-elnökjelöltje – személyében a Egyesült Államok politikai-gazdasági-pénzügyi rendjének potenciális stabilizálóját látja. Ezért van az, hogy a dúsgazdagokat várhatóan sújtó adók bevezetése ellenére, inkább támogatja őt és Bident, mint a jelenlegi elnök-alelnök párost.

Zentai Péter: A legfrissebb közvélemény-kutatások azt sugallják, hogy Kamala Harrisból igazi amerikai „szupersztár” lehet. Alighogy alelnökjelöltjeként nevezte meg Joe Bident, a kaliforniai ügyészből kaliforniai szenátorrá lett politikust, Kamala Harris néhány nap alatt nagyobb népszerűségnek örvend már, mint maga Biden. És sokkal népszerűbb Trump elnöknél, illetve Mike Pence alelnöknél. Kérem, mondja meg, miért tapsol Kamala Harrisnek még a Wall Street is, a megkérdezett nagy befektetők, privát bankárok többsége miért őt támogatja, ahelyett, hogy a nekik csupa jóval szolgáló Trumpot favorizálná? Éppen Harris asszonyt, aki kaliforniai ügyészként utána ment és eljárásokat indított jelzálog hitelező bankok ellen, aki ráadásul vissza akarja csinálni azon adókönnyítések egy részét, amelyek Donald Trumpnak köszönhetők?

Emily Glazer: Sőt, kimondottan adóemelések járnak a fejében. Ebből nem csinál titkot: bankvezérek, nagy vállalati CEO-k előtt is egyértelműsítette, hogy – a demokrata páros megválasztása esetén – egyik célja éppenséggel a „dúsgazdagok megszívatása”, értsd: mind személy szerint, mind korporációkként adózzanak sokkal többet, mint eddig.

Ezt nem értem…Miért tapsolnak neki mégis?

Ezt azok értik, akik személyesen ismerik őt. Márpedig a Wall Street „nagyágyúi” ismerik. A szenátor asszony ugyanis folyamatosan és szisztematikusan alkalmat biztosított ehhez. Kaliforniai ügyészként, hivatalból, az egyik legfőbb foglalatossága az volt, hogy kiismerje magát a Silicon Valley hig-tech cégeinek, főként robusztus, szinte monopolisztikus óriásainak világában. Azon nagyon kevés hivatalnok közé tartozik, aki fáradságot nem kímélve megismerte és megértette Amerika és a világ jövője szemszögéből, miért olyan a Google, a Facebook, az Amazon és a többi monstrum, amilyen – technológiailag, társaságilag. Kamala Harris az amerikai politikai életben szinte az egyedüli, aki érvelni tud az amerikai közvélemény és az amerikai „tech-giant”-okkal elégedetlen, őket gazdasági-technológiai imperializmussal vádoló külföldi kormányok és konkurensek előtt,  hogy  miért okozna több kárt mindenkinek, mint hasznot, ha – ahogy oly sokan követelik – feldarabolnák ezeket az óriásokat. A bizonyítható tény, hogy Kamal Harris nem öncélúan, nem demagóg módon beszél az amerikai kapitalizmusról, hanem építő jellegű kritikát gyakorol vele szemben. Azzal, hogy átlátható, általa egyértelműen megfogalmazott játékszabályokat készül életbe léptetni, és el akarja lehetetleníteni a korrupciós mechanizmusokat, nos mindezzel az amerikai tőkés modell tartósítását, megújulását szolgálja.

Nem ellene, hanem érte harcol – legalábbis ezt hiszik róla…

Nemcsak hiszik, hanem tudják róla. A jelenlegi helyzetet az egész tőkepiaci és a termelő vállalati szféra kimondva-kimondatlanul átmenetinek érzi. Pártállástól függetlenül benne van a levegőben, hogy a tőkepiac száguldozása fenntarthatatlan, az idő valahogy mégiscsak az összeomlásnak dolgozik, a jelenlegi elnök a jelenlegi „bull” állapotot öncélúan és egyre veszélyesebb kalandokba sodródással igyekszik csupán meghosszabbítani. Persze, hogy sokaknak tetszik ez az állapot, itt és most többet keresnek a tőkepiacok főszereplői, mint valaha – legalábbis ennyire rövid idő leforgása alatt. Nem hülyék a befektetők, a vállalati CEO-k, egyre többen felismerik, hogy rendet kell teremteni, a társadalmi feszültségek folyton nőnek és az erőszakos megoldásokat minden áron el kellene kerülni. Ehhez másfajta, nem megosztó, hanem a társadalmat összefogni képes személyiségre van szükség a legfelsőbb politikai-pénzügyi állami irányítási szinteken.

Kamala Harris a bizonytalanságok, zűrzavarossá válni képes pénzügyi-gazdasági, részben világgazdasági viszonyok helyett bizonyosságokat képes teremteni – ez az álláspont kerekedik, sőt kerekedett már felül a Wall Streeten.

Soha korábban nem akartak amerikai tőkések több adót fizetni, ezúttal akarni fognak?  A republikánus párt hosszú évtizedekre visszanyúló története arról szól, hogy minél kevesebb adót akar kiróni az emberekre, főként a vállalkozókra, hogy minél több pénzük maradjon fejlesztésekre. Kamal Harris gondolatai, javaslatai baloldaliak, nem összeegyeztethetők történelmi alapon a republikánus többségű Wall Street-tel.

Ez sosem működött ennyire feketén-fehéren. 2016-ban az úgynevezett munkásosztály juttatta hatalomra a republikánus Donald Trump-ot, a befektetési bankárok többsége Hillary Clintont támogatta. Az valóban figyelemreméltó, hogy Kamala Harris tényszerűen készül kemény fellépésre a nagytőkések világában, de ismétlem,– világossá tette, hogy az egyenlőtlenségek, igazságtalanságok, szabálytalanságok hálózatának felszámolását nem a nagytőke terhére, hanem a vele való kooperáció révén kívánja megvalósítani. Ezt annyira hitelesen tudja „előadni”, hogy képes több pénzt felhajtani a nevével fémjelzett választási kampányhoz a legnagyobb banki, vállalati, milliárdosi donorok köréből, mint Donald Trump csapata.

Nem szólva arról, hogy a high tech szférában ténykedő legnagyobb, leggazdagabb donorok – egy-két kivételtől eltekintve – maguk is felsorakoztak a Soros és Warren Buffett nevével fémjelezhető milliárdos klub mögé, amely egyenesen követeli, hogy fizethessen több adót, sőt ezt nemzeti érdeknek nevezi.

Még valami: Kamala Harris egyértelműsítette, hogy a gazdagoktól és óriási vállalatok profitjaiból, illetőleg a pénzügyi tranzakciók tervezett megadóztatásából beszedett adótöbbletet a társadalmi stabilitás erősítésére, mindenekelőtt az egészségügyi ellátás szélesebb körű elérhetőségére, minőségének jelentős javítására fordítják

Kamala Harris netán Soros és Warren Buffett embere?

Az, hogy valamiben egyetért velük, az nem azt jelenti, hogy az ő emberük! Kamala Harris kapcsán képtelenség felmutatni bármiféle speciális összefonódást bármely tőkés lobbival vagy személy szerint bizonyos, konkrétan megnevezhető milliárdosokkal. Neki – egyebek között azáltal, hogy nő, azáltal, hogy színesbőrű, azáltal, hogy rendkívüli kisugárzása van, azáltal, hogy jobban beszél, mint Trump, Biden együttvéve – nincs szüksége másra, mint hogy önmagát adja és leginkább arra, hogy hitelesen tudja képviselni mind a széles társadalmi, mind a társadalom fejlődését biztosítani képes nagyvállalkozói érdekeket. A megosztás politikája után következzék az egységesítés politikája – most Amerikában erre van tömegigény, és a nagytőkének különösképpen ez az érdeke.

Az eredeti kérdésére a lényegi válasz az, hogy a halmozódó belső gazdasági -politikai és a nemzetközi problémák kezelésében – ellentétben a jelen helyzettel – Kamala Harris nem a bűnbakokra, hanem a megoldásokra fókuszál, nem önmagát, hanem az országot látszik előtérbe tolni.