Káoszba torkollik a Covid utáni fellendülés – de csak egy időre!

A rendezetlenség, ami prognosztizálható, és ez az, ami kiválthat egy hirtelen és relatíve nagyon erőteljes, abszolút szokatlan inflációs hullámot.

A Covid-19 legyőzése és az infláció várható beköszönte közötti összefüggést taglalja az alábbiakban Michael Strain, a konzervatív amerikai agytröszt, az American Enterprise Institute vezető közgazdásza, politikai-pénzügyi szakértője.

Az interjúalany azonban nem tartozik azok közé, akik az inflációt nemcsak bizonyosra prognosztizálják, hanem egy közelgő tartós világgazdasági és pénzügyi jelenségnek gondolják. Szerinte elkerülhetetlenül és hamarosan ”ránk tör” egy évtizedek óta nem tapasztalt nagy áremelkedési, pénzromlási hullám. De, az csak átmeneti tünet marad,  amely a hirtelen fellendüléssel és az átmenetileg jelentkező túlkereslettel és alul kínálattal hozza összefüggésbe.

Zentai Péter: Az infláció veszélyét – ellentétben a legtöbb gyakorlati közgazdásszal – Ön nem relativizálja, sőt az infláció felgyorsulására számít a következő két évben. Illetve arra, hogy az infláció rendkívüli hatásokat vált ki az emberiség, legalábbis a fejlett világban élők minden napjaiban. Mire alapozza inflációs aggodalmait? Mi az, amit a jelek szerint jól ért Ön, viszont legtöbb kollégája – a jelek szerint – nem ért jól?

Michael Strain: Olvasói, ahogy mondta, erősen figyelnek a tőkepiaci mozgásokra, kis- és nagyobb befektetők. Nos, először is az ő számukra kívánom megerősíteni: a pénzromlás gyorsulása és a hirtelen áremelkedési hullámok össze fogják zavarni a tőkepiaci eszközök, részvények, kötvények megszokott árfolyammozgásait. Ez utóbbiakra nem lesz könnyű felkészülni, nagyon nehéz az időzítés. Ugyanis csaknem negyven éve nincs érdemleges infláció a világban, korunk befektetői tapasztalatok híján vannak e téren.

Ugyanakkor szabályosan „belelovalták magukat” abba, hogy a mai világban a folyamatos és gyorsuló technológiai fejlődés állandóan stabilizálja az árakat, nagyjából egy különleges, a gazdaságtörténelem korábbi periódusaiban ismeretlen izgalmas és tartós, olyan egyensúlyi állapot alakult ki, amelynek garanciáját, alapját az infláció nélküliség kreálja – újra és újra.

Kétségbe vonja, hogy minél inkább a mindennapi életünk részévé válik a technológiai haladás minden egyes újabb és újabb eszköze, szolgáltatása, innovációja, annál nagyobb az emberiség termelékenysége és ebből következően mindazon termékek, cikkek, eszközök, szolgáltatások, amelyeket igénybe veszünk, egyre olcsóbbak?

Nem vonom kétségbe ezt az összefüggést. De azt – a Covid-19 járvány kapcsán – nem lenne szabad nem érzékelni, nem sorolni a lényegi következmények közé, hogy világszerte – példátlan hirtelenséggel – leállt, nem is csekély időre és nem tudja senki, hogy még meddig tartóan, a kínálati oldal. A termelési, ellátási oldal egy sor, kritikus jelentőségű, vagy „holnapra” kritikus jelentőségűvé váló szegmense.

Egy sor alapvető vagy megint alapvetővé váló szolgáltatás, a turisztika, repülés, közlekedés, szállítás láncait vesztette, logisztikai bénulások és fellángolások „zsufolódnak” össze. Egyik kontinensen erőteljesebben, zűrzavarosabban, másik kontinensen nem annyira, de mindenütt valamiféle kaotikus állapotok alakulnak ki máris. Ezek az árakra leképződve „robbanni” fognak.

Ugyanolyan hirtelenséggel, ahogy felülről lefelé napok alatt és több fordulóban lebénult a vezető országok gazdasági tevékenysége. Egymással nem szinkronizáltan, hanem nemzeti és regionális, városi szinteken.

Ez néhol és némely területeken káoszszerű viszonyokat teremtett már. Még inkább ilyesmi kell, hogy kialakuljon, amikor a dolgok nagy hirtelenjében az ellenkező irányba, az erőltetett helyreállás, irányába mozdulnak majd. Vélhetőleg valamikor az idén.

Ráadásul senki sem látja előre, hogy a nagy hirtelen fellendülés valóban tartós marad, hogy nem „bújik-e elő” valahol, szintén rendkívüli hirtelenséggel, megint a vírus vagy annak akár veszélyesebb mutánsa. Vagy egy másik vírus…

A rendezetlenség, ami prognosztizálható, és ez az, ami kiválthat egy hirtelen, hatalmasnak tetsző – abszolút szokatlan – inflációs hullámot.

Ami nem biztos, hogy tartósan velünk lesz…

Sőt, valószínűbb, hogy infláció csak átmeneti jelenségként alakul ki. És később, de hogy mikor azt aktuálisan majd senki sem tudja hitelesen megjósolni, helyre kell álljon a gyors és erősödő technológiai fejlődésnek köszönhető antiinflációs nyomás és az általa produkált egyensúly.

Az, ami egyszerűen nem fogja hagyni az árak durva és ellenőrizhetetlen „kiszabadulását”, emelkedését. Addig azonban az összevisszaság uralja a nemzetközi közgondolkodást.

Amihez hozzájárul majd, hogy a tudósok, kutatók egyre kevésbé mernek (a 2019-es kudarcok után végképp nem) jóslatokba bocsátkozni. Ugyanakkor újabb és újabb összeesküvés elméletek fognak napvilágot látni.

A politika, a hivatalos kommunikáció ennek tükrében óvatos kell, hogy maradjon. Annál is inkább, mert Trump bukása, egyúttal a megalapozatlan politikusi nagyszájúság, „szájhősködés” bukását látszik eredményezni – nemzetközi szinten is.

Az infláció vélt kitörése, Ön szerint, meghatározóan a Covid19 következménye?

Egy sor más tényező, körülmény, világfejlemény együttese okozza, hogy inkább előbb, mint utóbb ránk „tör” az infláció… Meghatározóan nagy a demográfia jelentősége. Tudniillik a világ népességén belül folyamatosan emelkedik az idősek aránya, ugyanakkor viszonylag csökken a fiataloké.

A termelés felfuttatása, helyreállítása – a járványt követően – óriási számú új és képzett munkaerőt igényel.

Mégpedig nem idős, hanem harminc-negyven éves emberek millióit, tízmillióit.

Leegyszerűsítetten, átmenetileg a helyreálló mindennapi életben egy sor, a termelést érintő területen, munkaerőhiány alakul ki. Különösen amiatt, hogy a járvány ideje alatt mindenütt nőttek a háztartási megtakarítások és a kormányzati, jegybanki támogatások nyomán a vállalati tulajdonban lévő készpénzállomány nagysága is kiemelkedő most már történelmi viszonylatban. Másrészt készpénztöbblet van a keresleti oldalon. Mi következik ebből? Bérinflációs nyomás egyik oldalon, keresleti túltengés a másik oldalon. Amerikában különösen, de a világ többi részén is, a járvány ideje alatt több készpénz került forgalomba, több pénzt nyomtak, mint bármikor korábban egészségesebb, normálisabb gazdasági körülmények közepette.

Ezt hívják inflációnak! Bekövetkeztének minden ismert feltétele adottá válik.  

Mégis, mely területeket érinti, szinte bizonyosan, az a várhatóan ránk támadó, hirtelenül kiugró első inflációs hullám? És mit tegyenek a kisbefektetők? Az infláció értelmetlenné teszi a takarékoskodást, nemde?

Biztos, hogy így van. Nem sok értelme van a készpénz tartásnak, legalábbis a következő egy-két évben…

Inflációs környezetben, klasszikus történeti alapon, a részvény- illetve a vidéki, de magas színvonalú infrastruktúrával rendelkező ingatlan számít a leginkább bizonyítottan inflációt ellensúlyozó befektetésnek. Természetesen nem mindegy, milyen részvény, milyen országbeli, milyen gazdasági ágazathoz kapcsolódó vállalat papírjairól van szó.

Ha az infláció konkrétan olyan korban indul be, midőn a betegségek, járványok, természeti problémák terjedése jelentik a legsúlyosabb kihívásokat, akkor az egészségszektor számíthat az egyik legjobb befektetési célnak. A formális logika ezt diktálja. Minden olyan ágazat, cég, amely profiljával, innovációival, alapvetőnek ígérkező módon és pláne globálisan,  hozzá tud járulni a betegségek elszigeteléséhez, a gyógyításhoz, az idős gondozáshoz, az „nyerő” a befektető számára. A közlekedés átrendeződése, az új, de szuper környezetbarát, és mind átvitt értelemben, mind szó szerint „önjáró” eszközöket igényel. Az erre fókuszáló, ebben „utazó” cégek, innovációk új aranykorát hozhatja. Beléjük is érdemes fektetni.

A hirtelen nagy fellendülés és a várható inflációs hullám egyaránt emeli – mint mindig – az energiahordozók, ugyanakkor az arany, újabban pedig a kripto pénzek árfolyamát.

Az infláció azonban kimondottan gyengíti például a dollárt, amely világpénz maradt még ugyan, de korlátlanul nyomtatható. Hozzá képest az euró, a jen, a svájci fank, a norvég korona, ausztrál dollár, kanadai dollár – ez utóbbi három azáltal is, hogy energiaforrások adják az erejüket – értékemelkedésen mehetnek keresztül, inflációt ellensúlyozni képes pénzek ezek.

A kötvények, államkötvények és vállalatiak egyaránt ugyanakkor kimondottan relatíve rosszul szerepelnek olyan periódusokban, amelyeknek bekövetkeztére reálisan számítanunk kell.