Kapar a periféria-bika?

Az első világháború előtti aranystandardról olvasgatva folyamatosan az derült ki számomra, hogy a rendszer nem csak azért volt olyan stabil, mivel a magországokban (UK, FR, DE) a jegybankok teljes mértékben elkötelezettek voltak az aranystandard iránt, és baj esetén egymást is kisegítették. Legalább ilyen fontos volt, hogy ezt a befektetők tudták, és hitték is. Mivel a befektetők/spekulánsok tudták, hogy a rendszer iránti elkötelezettség teljes, ezért nagyon sokszor a jegybankoknak sok tennivalójuk azon kívül nem is volt, minthogy ismételten hangsúlyozzák teljes elkötelezettségüket, és a többit a piaci szereplők el is végezték helyettük.

Úgy fest, hogy ehhez hasonló a helyzet jelenleg Európában is. Bár az euró-rendszer még most is alapvetően instabil, ám amióta a döntéshozók (jegybank és vezető politikusok) egyértelmûen kijelentették, hogy bármit megtesznek az eurózóna egybentartása érdekében (Within our mandate, the ECB is ready to do ”   https://www.ecb.int/press/key/date/2012/html/sp120726.en.html), azóta a piacok a lassú javulás útjára léptek, és ha a gazdaságpolitikusok el nem rontják, akkor jó esélye van, hogy a következő hónapok további gyógyulással telnek majd. A még mindig 5% körüli olasz és 6% közeli spanyol tízéves állampapírhozamok még mindig magasak, de fél-egyéves mélypontok felett lebegnek. Ha hihető, ha kredibilis az ECB, és az európai országok politikája, akkor a hozamsivatagban, ahol a biztosnak tűnő befektetések csak nulla százalékot, vagy negatív hozamot generálnak, a befektetők valószínűleg előbb-utóbb meg fogják venni ezeket az állampapírokat is. Nem nehéz elképzelni, hogy a hosszú olasz és spanyol hozamok 3-4%-ra csökkennek a hozamvadászat következtében. Ez pedig teljesen átírhatja az európai részvények értékelését is: egy ilyen hozamesés több tíz százalékkal emelheti az európai periféria-részvények árát még úgy is, hogy várhatóan 2013 is recesszióval telik a kontinensen.

Azért is hihető ez a forgatókönyv, mert annak is van jele, hogy a perifériaországok bankjaiból megállt a betétek kivándorlása, márpedig ez jelentette a legnagyobb veszélyt a helyi bankrendszerre és gazdaságra. Mindez persze nem jelenti azt, hogy a problémák örökre meg vannak oldva. Az euró-válság várhatóan még évekig újra és újra elő fog törni különböző formákban, de most úgy tűnik nekem, hogy a befektetők gazdaságpolitikusokba vetett hite jelentős külső beavatkozás nélkül is segít ezeken az országokon, hiszen azáltal, hogy megveszik állampapírjaikat, csökkentik a finanszírozási költségeket, ergó csökkentik a költségvetési hiányt, tehát kevesebb megszorítást tesznek szükségessé, amitől nagyobb lehet a növekedés…Ilyenkor persze senki nem szól a túlzóan optimista spekuláció károsságáról, nem akarja senki megtiltani, hogy fedezetlenül, tőkeáttétellel nagy mennyiségben perifária-állampapírokat vegyenek a spekulánsok. Bezzeg ellenkező esetben :)

***

Ha ez így lesz, akkor az persze Magyarországnak is nagyon jó, mert minden böszmeségünk ellenére olcsón kaphatunk pénzt a piacról, ami itthon is csökkenti a hiányt. Persze mint máshol, ez nálunk is ugyanúgy elveti a romlás magjait, hiszen ha olcsó a pénz, akkor bármilyen hülyeséget meg lehet csinálni, nincs érte büntetés – éppúgy, ahogy 2002-6 között is az olcsó és bőséges pénz ígérete miatt nem történt meg sokminden Magyarországon, amit ha megteszünk, most nem itt tartanánk…

Forrás: zsiday.hu