Karácsony a Hold körül

1968 nem volt egy sikeres év az Egyesült Államok számára. A vietnámi háború hatalmas anyagi és egyre növekvő emberáldozatokat követelt, és a társadalmon belüli törésvonalak a polgárjogi aktivista és lelkész Martin Luther King meggyilkolásában csúcsosodtak ki. A NASA és az amerikai társadalom is szomjazott a jó hírekre és a sikerre.

Már nem volt sok hátra a Kennedy elnök által a Hold meghódítására kitűzött céldátumig, az évtized végéig.  Bíztató volt, hogy az Apollo program bizonyos részfeladatai előrébb jártak a tervezettnél. A három űrhajós utazásáért felelős Apollo parancsnoki kabin kész volt, és már túl volt az első próbán, a Föld körüli űrrepülésen.  Azt kellett még kipróbálni, hogy ha a hatalmas Saturn-V rakétával az Apollo anyaűrhajót minden korábbinál messzebbre eltávolítják a Földtől, majd az űrhajó orrát a Föld felé irányozva a rakétákat újra begyújtják, akkor ilyen nagy sebességgel a légkörbe visszaérkezve is biztonsággal le tudnak-e szállni. A Holdról visszatéréskor az űrhajó 11 km/s sebességgel érkezik majd a Földre – ezt kellett tulajdonképpen szimulálni. A menetrend szerint ezt a tesztet 1969 tavaszára tervezték.  Aggodalomra adott okot, hogy a holdkomp építése több hónapot csúszott, és az 1968 végére tervezett kipróbálása is átkerült 1969 tavaszára.

A NASA fél szemmel a szovjeteket figyelte. 1968 tavaszán a szovjetek egy nagy tömegű műholdat indítottak a Holdhoz, ami a Holdat megkerülve visszatért a Földre. A CIA kiderítette, hogy a szovjeteknek a Holdat megkerülő űrszondája tulajdonképpen ember nélküli Szajúz űrhajó, és a szovjetek 1968 decemberének végére tervezik a Hold körüli emberes repülést, megőrizve ezzel az első helyüket az űrversenyben.

1968 augusztusában George Low, az Apollo program egy vezetője állt elő az ötlettel, hogy az egymástól függetlenül elvégezhető két tesztet, a holdkomp kipróbálását és a nagysebességű visszatérés tesztet cseréljék meg időben, ráadásul úgy, hogy a nagysebességű visszatérésre a Hold megkerülése után kerüljön sor!  Zseniális ötlet, de hibázni nem lehet, mert még mindenkinek az emlékezetében élt az 1967 februári katasztrófa emléke, amikor az indítóállványon előkészített űrhajóban keletkezett tűz három űrhajós halálát okozta.

1968 december 21-én startolt az Apollo-8 űrhajó, és a Saturn-V hordozórakéta első két fokozatának segítségével Föld körüli pályára állt. Másfél Föld körüli fordulat alatt az összes rendszert ellenőrizték az űrhajósok, majd a harmadik rakétafokozatot begyújtva elindultak a Hold felé. Ezzel elkezdődött a Holdig tartó utazás unalmas három napja, amit a rutinfeladatok mellett egy TV közvetítés és a parancsnok gyomorrontása következtében a kabinban lebegő oda nem illő dolgok begyűjtése színesített (és szagosított).

A Hold mögé érve a beprogramozott fedélzeti számítógép a rakétát begyújtva lefékezte az űrhajót, ezzel Hold körüli pályára álltak. Az űrhajósok fő feladata a Hold fényképezése volt 180 km magasból, hogy részletes fényképek legyenek a holdra szállások tervezett helyszíneiről.  Az asztronautákat lenyűgözte a holdfelszín szürkesége, sivársága és a Hold mögül előbukkanó Föld színessége közötti kontraszt. Ezeket az érzéseket megpróbálták megosztani a nézőkkel is a Hold mellől közvetített első TV adásban.

A Hold körüli kilencedik keringés során ismét TV közvetítés volt a Holdról, ekkor a Földön éppen karácsonyeste volt. Az űrhajósok a közvetítés végén karácsonyi üzenetként a Biblia kezdő mondatait olvasták fel.  Különös érzés lehetett a Teremtés könyvéből felolvasni, hogy „a Föld kezdetben puszta és üres volt”, és közben kipillantani az űrhajó ablakán és közelről látni egy valóban puszta és üres égitestet.

Ahogy az angolszász hagyományokban szokás, az ajándékokat – amiket a feleségeik jó előre becsomagoltak –, csak december 25-én reggel, a hazaúton bonthatták ki az űrhajósok. A NASA is készült egy kis meglepetéssel. Aznap nem a szokásos pépesített űrhajós fejadagokat kapták, hanem vákuumcsomagolt töltött pulykasült és áfonyaszósz volt az ünnepi menü.