Kell-e az imf?

Az IMF-megállapodást illetően kaptam mostanában jó néhány kérdést, és úgy látom, hogy sokan nem látják tisztán ennek a megegyezésnek jelentőségét.

Magyarországnak alapvetően egy dologra van szüksége: viszonylag olcsó finanszírozásra. Ez azt jelenti, hogy ha mondjuk 6%-os hozamszint mellett tudunk kibocsátani forintos és eurós kötvényeket, akkor nincs nagy probléma, hiszen a fennálló adósságunk és hiányunk mértéke európai átlag alatti. Ha nem túl magas a kamatszint, amit erre az adósságra fizetünk, akkor minden rendben van, az adóssághalmunk nem nő beláthatatlanul tovább – a jelenlegi 8% feletti hosszú hozamok azonban nem tartoznak ebbe a kategóriába. Ha túl sokáig bocsátunk ki 8% feletti forintos, neadjisten devizás kötvényeket, akkor előbb-utóbb a hatalmas kamatok fenntarthatatlanná teszik a rendszert. Magyarország legfontosabb pénzügypolitikai célja tehát, hogy olcsón, de a jelenleginél mindenképp olcsóbban kapjon hitelt.

A nagy kérdés természetesen az, hogyan érjük el, hogy a hitelkamataink csökkenjenek. Az egyik legfontosabb tényező a magyar hozamszint meghatározódásában a külső hozamszint, tehát az Európában elérhető alternatív hozamok: ha a spanyolok kötvényekre 7%-ot fizetnek, akkor a magyart nyilván senki nem veszi meg 7%-on, de 8-on sem, ám ha pl. a spanyol/olasz, stb. hozamok már csak 2-3-4%-on vannak (mint most), akkor a magyar papírok relatív vonzereje egyből megnő.

A másik kérdés Magyarország gazdaságpolitikájának hitelessége. Ha a befektetők elhiszik, hogy egy prosperáló jogállam kötvényeit veszik, ahol a vissza nem fizetés kockázata minimális, akkor olcsón adnak pénzt. Ha ennek ellenkezőjében hisznek, akkor drágán. Az IMF-megállapodás csak azért kell a kormánynak, hogy ezt a hitet erősítse: ha mögöttünk van az IMF, akkor hihetőbb, hogy fegyelem lesz, és a többi kötvényes is ki lesz fizetve, mivel nem lesznek finanszírozási problémák. Magyarország azért csak drágán kap finanszírozást, mert a piaci szereplők kétkedve szemlélik a hazai gazdaságpolitikát.

Ugyanakkor a fentiekből látszik, hogy IMF nélkül is meg lehet(ne) teremteni azt a hitelességet, aminek hatására lemennek a magyar hozamok. Semmi elméleti akadálya nincs annak, hogy Magyarország 4-5%-on vonjon be a piacról forrásokat – ennek egyetlen feltétele, hogy a piaci szereplők hite meglegyen bennünk. Magyarországnak valójában nem IMF-re van szüksége, hanem kiszámítható, nyugodt gazdaságpolitikára, amelynek hatására a hozamok maguktól csökkennek le. Ha ez nincs, akkor ennek pótlására be kell hívni az IMF-et, de legalábbis azt kell ígérni, hogy behívjuk őket. Amint korábban is írtam, az IMF nem orvosság, az IMF lázcsillapító: ha bevesszük a rendes gyógyszert, akkor nélkülük is meggyógyulunk, ha meg nem, akkor csak tüneti, időleges kezelésre lesz alkalmas…

Forrás: zsiday.hu