Két ciklus Magyarországon

Habár a kormányzati narratíva szerint Magyarországon egészen különleges (repkednek a “Trianon óta nem látott”, “Mátyás király óta”, stb. kifejezések) gazdasági növekedés zajlik, valójában a 2009-ben indult gazdasági ciklus igen nagy hasonlóságot mutat az 1995-ben indulttal, amit szeretnék pár grafikonnal röviden demonstrálni.

Mindkét esetben hasonló volt a kiindulási helyzet, ugyanis 1994-re illetve 2008-ra – az összeomlás előtti évekre – durva egyensúlytalanságok alakultak ki a magyar gazdaságban. Mindkét esetben elképesztően megnőtt a költségvetés hiánya (bár a második esetben a költségvetési deficit ledolgozása már korábban, 2006-tól elindult), és a folyó fizetési mérleg is hatalmas negatívumot mutatott, ami azt jelezte, hogy az ország jóval többet költ, mint amit megtermel, és a különbséget hitelekből finanszíroztuk. Amint a nemzetközi helyzet elkezdett fokozódni, és a külső tőke megijedt, azaz nem volt hajlandó tovább finanszírozni az egyre veszélyesebbnek tűnő országot, azonnal államcsődközeli helyzet alakult ki. 1994/95-ben a mexikói válság, 2008-9-ben a globális bankválság nyomott satuféket a külső finanszírozásnak. Mindkét esetben azonnali, nagyon nagy véráldozattal járó alkalmazkodást (magyarul csökkenteni  a megalapozatlan túlfogyasztást) kellett kezdeni, ami a grafikonokon jól látszik:

ikerdeficit
2008

Az ezután következő időszakok pedig a hasonló előélet miatt később is jelentős hasonlóságot mutattak. Nézzük először a GDP alakulását! Az öntökönbökő EU-s duplarecesszió és a 2012-es Matolcsy-csomag miatt később indult el a felívelés a második esetben, először egy W-recesszió alakult ki (2009 és 2012 a két mélypont) de utána a növekedés üteme hasonló (naranccsal a 2008-tól kezdődő évek, kékkel az 1994-től induló adatsor látható):

gdphu

Ezután lássuk hogyan alakultak a bérek, egyértelműen nagy a hasonlóság:

wages

És végül a lakásárak alakulása, egy év eltolódással ismét elég komoly egyezés:

lakasar

A 2009-ben indult ciklus tehát láthatóan eléggé hasonlóan alakult eddig, mint az 1995-ben indult, különösen ami a béreket és lakásárakat illeti, míg a GDP-növekedés később indult és gyengébb. A valódi különbség abban van, hogy a jelenlegi ciklust hajtó külföldi tőkét – ellentétben a korábbi ciklusokkal – nem kell visszafizetni, mivel az európai adófizetők nem kérik vissza, azaz hitel helyett most szerencsére vissza nem térítendő támogatásokból nőttünk. Emiatt nem alakultak ki a ciklus közepe/végére, azaz mostanra nagy egyensúlytalanságok, és emiatt remélhetően a(z elkerülhetetlen) visszaesés mértéke és nagysága sem lesz majd olyan komoly, mint a korábbiak.

És hogy miért fontos ez az egész? Bármilyen vállalkozás vagy befektetés sikerének legalább 50%-a abban rejlik, hogy helyesen sejtsük meg, hogy hol vagyunk a ciklusban és mi várható. Ha nem rontjuk el nagyon a ciklusban elfoglalt helyzet becslését, akkor jellemzően nagyon nagy baj már nem tud velünk történni. A fentiek alapján a magyar gazdaság a felívelés érett szakaszába jutott, a külső környezettől függően még lehet 1-2-3 jó éve mind a lakossági fogyasztásnak, mind az eszközáraknak, de mind időben, mind térben a nagyján már valószínűleg túl vagyunk, nem ez az a pont ahol magyar részvényekben, kötvényekben, ingatlanokban el kell kezdeni bevállalni az óriáskockázatot (ez 2009-14 között volt). Ugyanakkor, annál a speciális oknál fogva, hogy a fellendülést okozó külső tőkét nem kell visszafizetni, valószínűsíthető az is, hogy a ciklus nem “sudden stop”/ “hirtelen halál” jellegű összeomlással fog véget érni, hanem lassú erózióval, a növekedés lecsorgásával/eltűnésével. HACSAKNEM olyan lépéseket teszünk, amelyek a hosszútávú, strukturális növekedési potenciált emelik meg az állam szerepének, az intézményrendszernek a gyökeres megváltoztatásával, a humántőke nagyarányú fejlesztésével. Sajnos (ahogyan az elmúlt évtizedekben oly sokszor el lehetett mondani) ezekre sok esély most sem látszik.

adatok: ksh, mnb, takarék lakásárindex, saját gyűjtés