Kevesebb lesz az ember a Földön? Na és akkor mi van?

A technológiai haladás fokozódását, az emberi élet minőségének javulását nem a túl sok, hanem a relatíve kevés ember teszi életbe vágóan szükségessé. Más szóval a fejlődés fokozódik és nem visszaesik, ha kevesebben vagyunk. Viszont az állam megtakarításai ebben az esetben növekednek, mert nem mennyiségi, hanem minőségi alapon, robotizációval, technológiai vívmányok egyre ütemesebb beépítésével kell segítse az oktatást, az orvosi ellátást, a lakhatás minőségi javulását, az idősgondozást, tehát az emberiség mind nagyobb része számára az életminőség javulását.

Ezen állítások mentén veszi védelmébe a sokakban félelmet kiváltó, nemzet- és népfogyatkozási tragédiákat sejtető demográfiai folyamatokat a témával szakértői szinten foglalkozó brit arisztokrata tudós, közgazdász, a brit Pénzügyi Felügyelet egykori irányítója, Adair Turner.

Zentai Péter: A Covid járvány közvetett és közvetlen halálozási eseteinek óriási száma kapcsán az utóbbi hetekben közgazdászok, pénzügyi, gazdasági döntéshozók vitáinak középpontjába került a kérdés, hogy mi lesz az emberiséggel, hiszen miközben egyre kevesebb gyerek születik, az idősebbeket halálos járványok viszik el. Ön azon kevesek közé tartozik, akik állítják, hogy több jó következik a szemünk előtt lejátszódó demográfiai folyamatokból, mint rossz. De miért?

Adair Turner: E vita kapcsán a vészharangot kongatók alapvetően – a Covid járványtól függetlenül – valójában csak Kínára fókuszálnak. Arra, hogy milyen drámát válthat ki Kínára és azon keresztül a világgazdaságra nézve, ha nincs emberi erőforrás utánpótlás. Kínában ugyebár megkezdődött a lélekszám effektív csökkenése, egyre kisebb és kisebb a fiatalok aránya a népességen belül. Ebből arra következtetnek vitapartnereim, hogy lassan, de biztosan megáll a fejlődés a nagyvilágban…

És nem áll meg emiatt?

Nem. Önmagában véve az úgynevezett reprodukciós ráta hanyatlása örök velejárója a történelemben a jólét, éppenséggel a fejlődés terebélyesedésének. Nyugat-Európa, majd Kelet-Európa, Délkelet-Ázsia élvonalbeli államaiban pontosan tetten érhető ez a négy-öt évtizede kezdődött folyamat.

Az Egyesült Államokban – mely a legfejlettebb országok egyike – ez nem volt kimutatható. Most is sokkal kevésbé, mint bármely más országban…

1990 és 2005 között az Amerikai Egyesült Államok valóban reprodukciós világbajnok volt, ám ez tisztán a migrációnak tudható be. Ezen idő intervallumban sokszorozódott meg a spanyol ajkúak, tehát a latin-amerikai bevándorlók aránya az észak-amerikai népességen belül. Ma lényegében továbbra is csak Amerikában, valamint Németországban, Franciaországban és némely skandináv országban mutatható ki, hogy kisebb mértékben van csökkenőben a lakosságszám, mint a világ többi fejlett, vagy nagy fejlődésnek indult országában. Az említett államokban is azonban a meghatározó faktor nem más, mint a migráció. Ahol nincs számottevő bevándorlás, ott hosszú ideje egyre gyengébbek a népességszámra vonatkozó mutatók.

Mindebből legfeljebb az következik, hogy – a népek többségének véleményétől eltérően – éppenséggel segíteni és nem akadályozni kellene a bevándorlást, a migrációt…

Mindebből először is nem aktuál politikát kellene csinálni, nem érzelmeket kell korbácsolni, a nemzet halálát vizionálni. Helyette higgadtan kell tanulmányozni a demográfiai fejleményeket és azok közeli és távlati hatásait. Ezek márpedig alapjában véve inkább jók, mintsem rosszak az emberiség életét illetően.

Mi abban a jó, ha kevesebb gyerek születik, a társadalmak elöregednek és nem lesz, aki eltartsa az idősebbeket? Hogy generálódik így fizető képes kereslet egy-egy országon belül és általában a világban? Hogy tudunk így fejlődni, jólétet és biztonságot teremteni?

Egyébiránt a skandináv államokban, Franciaországban az is kimutatható, hogy náluk azért jobbak a születési adatok, mert éppenséggel a politika teremt jobb körülményeket a családalapításhoz, folyamatosan támogatja a kismamák életének minőségi javítását…

Igen, ez így van, de a skandináv és a francia példa nem működik önmagában véve más nyugat-európai országokban. És nem a döntéshozók hibái, hanem a világban alapvetően jellegzetesen természetes trend folytatódás okán.

Ahogy Kínában, úgy a Kínához képest jóval magasabb életminőséget nyújtani tudó országokban is egyformán csökken a reprodukciós ráta. Japánban éppúgy, mint Szingapúrban. Ez utóbbi azért lényeges, mert ezt a kis, roppant fejlett és nagy szociális jólétet biztosító államot is kínaiak lakják.

Kína úgymond drámai és még drámaibbnak prognosztizált demográfiai állapotai miatt tört ki ugyebár az utóbbi hetekben a globális vita az emberiség fogyatkozásának beláthatatlan gazdasági, társadalmi veszélyeiről. A szakértők többsége Kína diktatórikusan bevezetett, évtizedeken át tartó egy gyerek politikáját, illetőleg más, ugyancsak autoriter rezsimek korábbi, kommunista időkből származtatott születés szabályozási rendeleti kormányzásait hibáztatja és vádolja történelmi bűncselekmények elkövetésével.

Csakhogy vajmi kevés köze van a jelen globális demográfiai trendjeinek az évtizedekkel ezelőtti diktatórikus döntésekhez.

Kína autoriter országnak számít továbbra is, és ha úgy tetszik, ráfoghatjuk erre a tényre a születések visszaesését. Csakhogy, ha körül tekintünk az alapvetően szabad, demokratikus nyugati országokban, kezdve Kanadával, az Egyesült Államokkal, Nagy Britanniával, az ott élő kínaiak körében bizonyítható, hogy az anyaországon kívül élő kínai tízmilliók körében alacsonyabb a termékenység, mint a Kínai Népköztársaságban. Ugyanez a helyzet Japánban, Dél-Koreában, a kínaiaktól természetesen teljes mértékben függetlenül.

És azt is látni kell, hogy a legrosszabbak a reprodukciós ráták a viszonylag fejlettebb, gazdagabb Olaszországban és a szintén roppant erősen katolikus beállítottságú Lengyelországban vagy Spanyolországban. Oroszországban, mely persze nem annyira fejlett, nos ott aztán a lehető legrosszabbak a számok…

Mit jelent mindez?

Az említett államokban – Oroszországban kevésbé, Japánban inkább, Koreában még inkább, Kínában kiemelkedően, Kanadában, az Egyesült Államokban szintén jó ütemben – a népesség relatív csökkenésével párhuzamosan évtizedek óta növekszik a GDP, lényegében, trend szerűen javulnak az életkörülmények.  A leglényegesebb, hogy a népességszám stagnálásával, illetve néhol effektív csökkenésével párhuzamosan világszerte folyamatosan hízik az egy főre jutó jövedelem. Sehol és semmi nem igazolta eddig – a hosszú ideje demográfiai válságot élő Németországban, Olaszországban, Közép-Európában sem – hogy emiatt nem emelkedett volna az életminőség színvonala.

Társadalmi, gazdasági feszültségek azért folyamatosan keletkeztek ezekben az országokban…

De csakis a demográfiai helyzettől kevéssé befolyásolt pénzügyi, gazdasági krízisek okán. Ez utóbbiak jellegzetesen kérészéletűek, ellentétben a hosszú távra szóló demográfiai trendekkel. Amit viszont a ciklikus gazdasági hullámzásoktól függetlenül problémaként mindenütt tapasztaltunk az utóbbi 10 évben, hogy a fiatalok egyre reménytelenebbül igyekeznek önálló lakáshoz jutni, az egészségügyi ellátó rendszerek nem képesek helyt állni, különösen a fejlett országokban és látványosan romlik az infrastruktúra. Ezek az igazi bajok, amelyek, ha nem korrigál rajtuk a világ, akkor sokkal rosszabbá tehetik az emberek életét…

A mondanivalóm tanulsága tehát a következő. Egyrészt bizonyítható, hogy minél szabadabb, nyitottabb, a nők számára egy társadalom, minél inkább csaknem teljes vagy a férfiakéval azonos szintű egyenjogúságban, döntési szabadságban részesülnek, annál gyorsabb ütemben megkezdődik a születésszám csökkenése. Az e folyamattal együttjáró szociális háló erősítése, a családok támogatásának fokozása néhol, kevés helyen, lokális okokból, látványosan ugyan, de a legtöbb országban szinte észlelhetetlenül és csak átmenetileg tudja befolyásolni a szülési kedvet. A szülési hajlandóság nem egy-egy ország lakói többségének konzervatív vagy úgymond progresszív beállítottságától függ. Lengyelországban, Spanyolországban, Olaszországban rengeteg erősen vallásos katolikus házaspár egyre kevésbé hajlandó egynél több gyereket vállalni, Franciaországban, Németországban pedig enyhén ugyan, de növekszik a liberális, baloldali, ateista párok gyermekvállalási kedve. Nincs sem ebben, sem abban meghatározó, tudományos következtetésekre okot adó elem. A nagy család vállalása az állam, a politika és a vallás által de facto nagyon kevéssé befolyásolható faktorrá vált és egyre inkább, a nők függetlenedési trendje a meghatározó.

Minél jobb az életminőség, minél szabadabban dönthetnek a tízen-húszon-harmincon éves lányok, asszonyok – éljenek bárhol a világban – annál egyértelműbben kimutatható, hogy kevesebb gyerek születik, illetőleg, hogy hosszabbodik az átlagosan megélt életkor.

Ki tartja el az öregeket, akiknek a száma folyamatosan növekszik, miből lesz nyugdíjuk a most fiatalabbaknak? Mitől nem fog zuhanni ezek után az életszínvonal?

Attól, hogy a stagnáló vagy lassan, de biztosan csökkenő számú emberiség kevesebb káros anyagot bocsát ki, sokkal nagyobb eséllyel tudja jól kezelni a klímaváltozást. A mezőgazdaságot minőségi és mennyiségi produkcióját tartósan fenn tudja tartani és biztosítani tudja megfizethető élelmiszerellátást. Az emberiség számszerű gyarapodásának stagnálása több idő és emberi energia megtakarítást eredményez. Több tudás fordítódik a biodiverzitás és az egész ökoszisztéma karbantartására, javítására.

A kisebb számúvá zsugorodó munkaerőt egyre jobban kell megfizetni, ezáltal életszínvonala, oktatásának, neveltetésének minősége éppúgy javul, mint általában az összkereslet minősége.  A jobb, igényesebb ellátás és a kisebb számú emberi munkaerő fokozza az automatizációt, a robotizációt.  A technológiai haladás fokozódását nem a túl sok, hanem a relatíve kevés ember teszi életbe vágóan szükségessé. Más szóval a fejlődés fokozódik és nem visszaesik, ha kevesebben vagyunk. Viszont az állam megtakarításai növekednek, mert nem mennyiségi, hanem minőségi alapon, robotizációval, technológiai vívmányok egyre ütemesebb beépítésével kell segítse az oktatást, a lakhatás minőségi javulását, az idősgondozást, az idős emberek életminőségének javulását.

A jelen demográfiai trendjeiből fakad, hogy a következő idők fiatalságának effektíve javulni fog a lakáshoz jutási lehetősége, mivel hatalmas ipari és főleg üzleti, irodai ingatlanok válnak fölöslegessé és változtathatók át lakóingatlanokká. A lakás kereslet eleve csökkenni fog. Mindebből következően – külső vagy felső befolyástól, erőltetett felső döntésektől függetlenül – néhány évtizeden belül ismét beindulhat újabb, alulról jövő, természetes fejlődésnek köszönhető felfelé mutató demográfiai trend – egy a maihoz képest jobb minőségű világban.