Ki mondta, hogy szerencsétlen a harmincas korosztály? Én, de nagyot tévedtem.

Pechesnek indultak. Azok is voltak, de ez tanulságul szolgált a számukra. És midőn beköszöntött 2016-ban a tőzsdei aranykor, a befektetési eszközök tartós áremelkedése a világgazdaság folyamatos fejlődésbe kapcsolt. A technológiák forradalma mélyült, az olcsó pénz elárasztotta a világot… Sorsuk tehát szerencsésre fordult. Az 1980-as években születettekre világszerte még nagyobb „pénzeső” fog hullani viszonylag hamarosan. Rájuk száll szüleik vagyona. A bébi boomerek, a hatvanasok, hetvenesek csendben, de biztosan hosszú évtizedeken át összességében elképesztő vagyonokat halmoztak fel. Azok éppen mostanában szállnak át gyerekeikre…
Mindennek hátteréről és várható pénzügyi, gazdasági, ingatlanpiaci és egyéb következményeiről beszéltünk Ana Hernandez Kenttel, a téma kutatójával, az amerikai jegybank St. Louis-i ága által fenntartott szellemi műhely, az Istitute of Equity tudományos munkatársával.

Zentai Péter: Nem is olyan régen adtam közre interjút, ha jól emlékszem „Elveszett generáció” címmel. Mondandója az volt, hogy a millenniumi nemzedék tagjai (1979-1995 között születettek, lassan a negyvenhez közeledők) beleszülettek valami tömény rosszba.
Eddigi életükben volt két nagy gazdasági válság (2000-2001, 2007-2009), megtapasztalták a fiatalkori munkanélküliséget, eladósodtak, berobbantak az oktatás költségei. Most azonban – éppen az Önök tanulmányát követően – mindenütt azt olvasom, hogy a millenniumiak jó eséllyel a történelem leggazdagabb generációjává válnak.

Ana Hernandez Kent: A két évvel ezelőttig összegyűlt korábbi tapasztalatok, kutatások valóban megalapozottan mutattak rá e nemzedék drámájára. Az azóta végzett, az utóbbi három évben történtekre vonatkozó tanulmányok viszont arra utalnak, hogy a dráma vége nagy valószínűséggel happy end lesz…

Amerikában vagy világszerte?

Éppannyira globális értékűek azok az alapvetések, amelyek karakterisztikusan meghatározták a nyolcvanas években születettek sorsának alakulását 2015-ig, mint azok a fejlemények, amelyek azóta váltak lényegessé. A konkrét adatokban persze komoly eltérések lehetnek a nyugat-európai, amerika, japán vagy éppenséggel a kelet-európai országok között.

A lényeg, hogy a 2001. szeptember 11-i geopolitikai katasztrófa, az azt két éven át követő stagnálás, majd a kérész életű kilábalás, az általános, főként a fiatalokat világszerte érintő munkanélküliség, a tandíjak és a diák-eladósodás berobbanása, végül és meghatározóan a világ pénzügyi alapjait kikezdő 2008-as mélységes társadalmi, gazdasági válság páratlan mértékben szegényítette el az akkori huszonéveseket. Átlagosan negyven százalékkal volt csekélyebb a saját vagyonuk, mint az őket megelőző két nemzedéknek volt az ő huszonéves korukban – relatív értelemben.

Ez a millenniumi nemzedék mindazonáltal – éppen azért, mert egészen rövid idő alatt, több globális és helyi drámát érzékelt saját bőrén, mint a szülei – rengeteg tapasztalati tudást, tőkét halmozott fel és éppenséggel, az ilyen drámák, helyzetek elkerülése végett aktívan részt vett a technológiai forradalomban. Mind fogyasztóként, alkalmazóként, felhasználóként, mind aktív nagyon kreatív hozzájárulóként.

Ez a nemzedék alapvető szerepet játszott 2014-től kezdődő kriptodevizák világának felhozatalában, fókuszba helyezésében, általában is a pénzügyi és technológiai innovációban, továbbá a „sharing economy” megalkotásában. Meghatározó fejlesztője, illetőleg befogadója lett az Airbnb és Uber gazdaságának, vagy például a streamingelésnek. A millenniumiak lettek a legjellegzetesebb modern világjárók, beleértve munkaváltoztatási célú globális migrációjukat.

És ezeken sok pénzt kerestek a végén?

Soha korábban nem volt egyszerre, nagy hirtelenjében annyi fiatal milliomos a világon, mint az utóbbi években éppenséggel millenniumi generáció körében.

Három-négy év leforgása alatt a 2010-es évek elején a reménytelen sorsúnak gondolt nemzedék tagjai – legalábbis az Egyesült Államokban – 86 százalékkal gazdagodtak. Ez precedens nélküli gyors, tömeges vagyonosodási folyamat a világtörténelemben.

Az Egyesült Államokban e nemzedék tagjainak átlagos nettó vagyona felkúszott 51 ezer dollárra három éven belül. Nemhogy nem halmozódtak tovább a diákkorból származó adósságok, a vissza nem fizetett hitelek, hanem azok drámai mértékben csökkentek, a többség az utolsó centig visszafizette adósságait.

Ez hogy lehet? A vagyonosodás alappillére és mércéje kellene legyen egy fiatalabb számára, hogy van-e vagy lehet-e saját otthona. Márpedig nincs és nem is lehet.
Globálisan ugrottak az elérhetetlenség határa fölé az ingatlanárak éppen abban az időszakban, amit az Ön szavait lefordítva a millenniumi nemzedék aranykorának nevezhetünk…

Ez nem ellentmondás. A globális ingatlanpiac olyan önerősítő drágulást produkált, ami mögött nincs már racionalitás, hanem elsősorban emberi esendőség. Például mostanában a félelmek az inflációtól. Ugyanakkor láttuk, látjuk, hogy egész emberi életek összes megtakarításainak ésszel fel nem fogható transzferje megy végbe az ingatlanok irányába.

Ez a piac azonban objektíve túlértékelt, mert az egyensúly kínálat és kereslet között nagyon gyorsan helyre állhat, különösen a járvány gazdasági-társadalmi következményeként.

A millenniumiakat, és a következő két nemzedéket – legalábbis középmezőnyüket – a kutatások szerint egyébként nem igazán izgatja, hogy lesz-e vagy sem önálló lakása. Különben pedig, ahol a lakáspiac árai az egekbe szöktek, ott eleve relatíve anyagi biztonságban érzik magukat a fiatalok. Függetlenül attól, hogy akarnak-e vagy sem saját otthont tulajdonolni. Hiszen azért tanultak oly sokat és fizettek is érte sokat, hogy jól szituált emberekké váljanak, és ehhez magas képzettségre kellett szert tenniük. Ennek következménye, hogy gyors fejlődést produkáló helyekre, főként nagyvárosokba költöztek.

Az európai és az amerikai nagyvárosok persze hogy drágák, de azért azok, mert nagy a fizetőképes kereslet.

A sok tanulás, a több és általánosan minden korábbi ifjú nemzedékénél magasabb képzettség, nagyon is magas általános anyagi megbecsülést kreált a ma harmincasai számára. Ambiciózus hányadukat beszippantották a jövőorientált gazdasági ágazatok központjai, városok, amelyek egyúttal természetszerűleg kulturális és egyéb, főként technológiai szolgáltató centrumok. Persze, hogy ezek a legdrágább ingatlanszegmensek.

Ámde, minél drágábbak és minél többen vesznek – idősebbek, gazdagabbak – új ingatlanokat, annál nagyobb lesz a jó minőségű bérleti kínálat, amely viszont majd egyre megfizethetőbbé válik. Több értéket fognak örökölni a ma harmincasai, korai negyvenesei. Ez rendkívüli fontossággal bír a millenniumi nemzedék anyagi jövőjére nézve.

Ezt hogy értsem?

Nagy szavakat alkalmazva a történelem legnagyobb családon belüli anyagi transzferje megy végbe. Az apák-anyák nemzedéke, a baby boomerek, a mai hatvanas-hetvenesek a kapitalista világban, beleértve némileg a kelet-európai országokat is, összességében világszerte tízezer milliárdokat takarítottak meg.

Amerikában a boomerek, tehát hatvan-hetven éves emberek, a nagy haszonélvezői a 2016-2020 között lezajlott hihetetlen mértékű eszközár-emelkedéseknek.

Nemcsak lakásaik, házaik, hanem befektetési alapokba elhelyezett, vagy bankárok által kezelt nyugdíjmegtakarításaik értéke is duplázódott. Ez a hallatlan felhalmozott vagyon – nem egyenletesen, nem mindenütt, de a kapitalista világ legtöbb országában jellegzetesen – át fog szállni, átíródik a fiúk, lányok nevére. Ők az első számú örökösei a dollár ezer milliárdoknak. Hangsúlyozom, leginkább Amerikában, de azért mindenütt másutt is.

A 2016 és 2019-20 közötti eszközár emelkedés nem ám csak az öröklődés miatt teheti azonban vélhetőleg minden idők legjobb módú nemzedékévé a nemrég még, nem alaptalanul, „elveszett generációnak” tartott mai harmincasokat. Azért is, mert közvetlenül soha korábban nem játszottak annyira fontos bevásárlói, új tulajdonosi szerepet a tőkepiacokon, tőzsdéken a fiatalabbak, mint azok, akik a millenniumi nemzedék tagjai.

Ha körülnézünk – ezt Amerikában tudósok, kutatók alaposan megtették – az utóbbi néhány évben valószínűsíthetően világszerte megduplázódott a friss dollármilliomosok körében a kései huszonéves, leginkább azonban harminc évesek száma.