Ki nyer a végén?

Eszkalálódó generációs háború is meghúzódik az utóbbi hetek, napok nagy vihart kavart tőkepiaci fejleményei, a múlt év rendkívüli részvény árfolyam emelkedései mögött. A klasszikus „papír” pénznek és általában a befektetéseknek a szerepét merőben eltérő módon megítélő tapasztalt, bölcs „régi rókák” és a tapasztalatlan, de óriási önbizalommal felvértezett nagyon fiatal ambiciózus befektető generáció néz egymással farkasszemet. Az idősebbek a saját eszükben, a tapasztaltságukban, a fiatalok az általuk favorizált technológiák mindenhatóságában bíznak. Erin Lowry elemző, pénzügyi közíró, könyvszerző évek óta tanulmányozza a ma fiataljainak áttörőnek tetsző életszemléletét, és már korábban prognosztizálta a most kitörőben lévő, történelmileg példátlan, generációs háború lehetőségét.

Zentai Péter: A fővonalbeli befektetők, a nyugati világ legtekintélyesebb portfólió menedzserei, amint látom, olvasom, igencsak lekezelően beszélnek a lázadók „mini konkurenciájáról”, azokról a tízen- és huszonévesekről, akik csatát nyertek ellenük az elmúlt napokban agyonbeszélt GameStop ügyben.

Mi a véleményük: Nem nyitánya ez a sztori, valamiféle tőzsdei generációs háborúnak?

Erin Lowry: De igen.  Annál is inkább, minthogy ez a „háborúskodás” évek óta érik, mi már három évvel ezelőtt prognosztizáltuk, hogy a millenniumi és a Z generáció (a nyolcvanas években, a kilencvenes évek elején és a kilencvenes évek közepe óta születettek) egyszerre úttörők és áttörők, akik – a technológiai haladás nyomán – a maguk módján fognak keményen betörni  a tőkepiacokra, és teljesen másféle sajátságosan profi ügyfeleivé válnak a pénzügyi szolgáltatóknak.

Konkrétabban mire céloz? Hiszen minden korszakra jellemző, hogy a fiatalok valamilyen formában forradalmiak, legalábbis azoknak tűnnek. Majd az idő múlásával újra és újra betagozódnak a polgárságba. A jobbak, tehetségesebbek, ügyesebbek  pedig az „establishmentbe”, ha úgy tetszik az idősebbek alapvetően konzervatív, de mindig irányt mutató világába…

Ahogy mondja: a korábbi időszakok, korszakok embere hagyományosan valamilyen szellemiséget, ideológiákat követett.

Ámde – a Világháborút követően – 1968 kivételével soha, semmiféle minőségi áttörést nem hoztak az ifjak lázadásai. És mindig érvényesült az alapminta, hogy a minden egyes időszak fiatalsága az valamiképpen tiltakozott az  aktuálisan  uralkodó családi és társadalmi „Zeitgeist” (korszellem) ellen.

A fiatalok általában csak imitálják a forradalmat, lázadásaik önmagukban azonban valójában, legalábbis a világháború befejezése óta – 1968 kivételével – soha, semmiféle minőségi áttörést nem hoztak.

Mint ahogy várhatóan most sem fognak…

Korunkban nincs jellemző, érdemi, szelleminek, ideológiainak nevezhető lázadozás. Csak a „felnőttek”, sőt kimondottan az idősebbek hadakoznak egymással ideológiai alapon: nyitott és zárt társadalom, nacionalizmus vagy kozmopolitizmus, globalizáció hívei erőltetnek egymással szemben valamiféle nagy konfliktust. Ez a konfliktus – szerencsére – nem az utcákon zajlik, hanem a Facebookon és a fővonalbeli médiában.

Tudniillik a negyven-ötven-hatvan év felettiek a hallatlan dühüket, haragjukat, gyűlöletüket – egyebek között a globalizáció és a technológiák uralma ellen – éppenséggel a globalizációnak, a technológiai forradalomnak köszönhetően a virtuális világban élik ki.

A fiatal generációk lényegében kívül állóként figyelik, pontosabban hagyják figyelmen kívül az „öregek közti facebookos polgár-háborúkat”. A milleniumiak, Z-sek beleszülettek ugyanis a virtuális-technológiai, globalizált, országhatárok nélküli világba. Ez a világ az otthonuk, nem is igazán értelmezhető számukra a nacionalizmus kontra globalizáció konfliktus. Kultúrájuknak nem része az ideologizálás, a felesleges „szócséplés”, őket alapvetően meg sem érinti olyasfajta jelszó, hogy „America first” vagy annak saját országaikra lebontott megannyi hasonmás szlogenje.

Mi köze mindennek a tőkepiacokon történtekhez? Ami tény, hogy az utóbbi egy évben – most már dokumentálhatóan – elsősorban a technológiai papírokra fókuszáló tízen-, huszonévesek pörgették fel, röpítették a „csillagos égbe” bizonyos vállalati részvények árfolyamait. Holott azokat már két évvel ezelőtt is méregdrágának ítéltek a tradicionális, a sok bajt, válságot megélt, óvatossá vált negyven év körüli vagy idősebb befektetők.

Egy pillanatra álljunk meg napjaink tőkepiaci szenzációjánál, a GameStop ügynél. Azt a szakértők többsége a tőkepiaci technikákkal és technológiai fejlődéssel való visszaélések mentén tárgyalja. És új, korszerű regulációkat követel mert – és ebben igazuk van – az algoritmusok, tőkepiaci robotok igenis veszélyesek tudnak lenni, amennyiben zűrzavart, netán globális pénzügyi összeomlást generálnak…

Szóval Ön is elismeri, hogy a téma nem generációs konfliktust takar?

Ezt általánosságban nem ismerem el. Mert az elmúlt hónapokban, hetekben, napokban történtek mögött igenis meghúzódik egy látens és lefogadhatóan eszkalálódni képes háború a pénz, a klasszikus „papír” pénz és a befektetések szerepét merőben eltérő módon megítélő generációk között.

Ami feketén-fehéren lelepleződik, hogy a millenniumiak, de náluk is egyértelműbben a Z-generációhoz tartozók érdeklődő „krémje”, egybegyúrja a technológia minden egyes vadonatúj, épphogy megszületett vívmányát és saját életét.

Ember és magas minőségű technológia összeolvadása zajlik a szemünk előtt, és ettől az idősebbek megriadnak, az „emberi világ végét” jósolják. A fiatal nemzedékek viszont nem foglalkoznak ezzel a disztopikus megközelítéssel, hanem természetesnek veszik a fejlődést. Kihasználják,  mert kihasználhatják a technológia adta lehetőségeket az anyagi gyarapodásukhoz.

De hogy veszik ehhez a bátorságot? Nincs előképzettségük, hogy merészelnek beleugrani a mély vízbe, holott talán nem is tudnak úszni?

Most fogalmazta meg azt, hogy mennyire forradalmian mások e nemzedék tagjai, mint elődjeik valaha is voltak. Ennyire tömegesen és ennyire tényszerűen új nemzedékek sosem tudtak korábban „real time világmegváltó” hatást kifejteni.

A különböző fokozatú mesterséges intelligencia formációkban való bizalmuk elképesztően meghatározza gondolkodásukat. Az a meggyőződésük ugyanis, hogy a tanácsadó, a szülő, az Ember maga tévedhet, de az applikációk, az algoritmusok… azok nem. Tehát ha utóbbiakat követik, akkor ők maguk sem fognak tévedni. Ennek szemléletnek köszönhetően mernek „beugrani a mély vízbe”. Az pedig eszükbe sem jut, hogy „nem tanultak úszni”.

Ezernyi kutatás, felmérés igazolja, hogy a most felnőtté váló generációk – ha nem technológiáról, hanem emberi relációról van szó – leginkább önmagukban bíznak meg.

Ugyanakkor, soha korábban nem volt tapasztalható fiataloknál akkora kétkedési potenciál korábban felhalmozott emberi tudás, tapasztalat iránt, mint amit manapság észlelünk fiatalok körében. Szóba állnak ugyan mindenkivel, bár ők maguk keveset beszélnek. A másik emberre – a korától függetlenül – éberen odafigyelnek, de vakon senkit nem követnek.

Ha valakikre intenzíven odafigyelnek és esetleg követnek, azok nem mások, mint a tematikus fórumok – általuk személyesen nem ismert, számukra érzelmileg totálisan közömbös – társrésztvevői. A Reddit e tekintetben a világ értelmesebb ifjúságának leglényegesebb ilyen platform-komplexuma.

Annak a tőkepiaci tartalmú szegmensein megjelenő ezernyi véleményvezér edukál, egyúttal aktív vagy passzív szerepvállalóvá integrálja a globális diskurzusban résztvevő sok milliónyi tízen-, huszonévest. Egy biztosnak tűnik, akiket a „Reddit” kultúra magába szippantott, azok nem válnak már nagy bankok, befektetési alapkezelők ügyfeleivé.

Annál is kevésbé, minthogy a gyakorlatban teljes mértékben visszautasítják a szakszerű vagyonkezelés „alfáját és ómegáját”. Tudniillik, hogy diverzifikálni kell a pénzünk, tőkénk, vagyonunk elhelyezését. A fiatal „befektetői osztály” jellegzetessége, hogy csak és kizárólag konkrét cégekre, szolgáltatásokra utazik. Semmi általánosság, minden a konkrétum.

Hacsak nem kapnak előbb-utóbb jó nagy „frászokat” a valós élettől. Majd akkor, amikor kipukkadnak a reddit.com fórumok által generált lufik. Amikor vélt rendkívüli gazdagságuk és azzal együtt rendkívüli, történelmileg egyedülállónak feltételezett magabiztosságuk egyik pillanatról a másikra megsemmisül…

Meglátjuk, de az előjelek nem erre utalnak. A fórumaikon folyamatosan edukálják, felkészítik egymást, hogy tilos minden pénzünket befektetni, hogy a nyereségek x hányadát mindig ki kell venni, azt gyűjtögessük, ne kockáztassuk, nem szabad az összes profitot visszaforgatni…. és így tovább. A horror forgatókönyvekre is nagyon erőteljesen felkészítik egymást, arra például, hogy adott cégbe, opcióba való beszállásuk végzetes lehet a vagyonukra nézve.

A felmérések azt mutatják, hogy a tízen-, huszonévesek nagyon-nagyon nem akarják minden pénzüket elveszíteni, egyszerre vakmerőek és  óvatosak. Ugyanakkor forradalmi hozzáállás a „tőkepiaci lázadó ifjúság” körében az egyéni felelősségvállalás. Fejben és lélekben képesek feldolgozni, hogy esetleges kudarcukért nem szabad bűnbakokat keresniük, csak önmagukat hibáztathatják.

Önbizalom: ez a leglényegesebbnek tűnő alapja mindannak, amit csinálnak. Tudniillik, hogy csak magukra akarnak támaszkodni. Az önbizalomnak egy soha korábban nem ismert változata, „mutációja”, ami bátorságot ad nekik ahhoz, hogy merjenek aggreszíven megjelenjenni a tőkepiacokon.

Az önbizalomnak is azonban egy új formációját mutatják fel. Olyat, ami nem kapcsolódik beképzeltséghez, nagyképűséghez, hanem inkább ahhoz, hogy – tudat alatt – érzik: korábbi nemzedékekkel szemben ők az elsők, akik átfogóbban, mélyebbről értik és építik az új, technológia-centrikus világot. Azt, amiben az ember és a mesterséges intelligencia összeolvadásnak indult.  Nem bíznak igazából az államban, főként a politikában, a politikusokban, de iskolában sem igazán. De a korábban megszerzett tudást, tapasztalatot, gyakorlatot, korábbi kutatásokat abszolutizálókban sem. Nem ignorálják mindezt, csak távolságtartóan és kritikusan kezelik a régebben keltezett dolgokat, ismereteket.

Szubjektivitásuk, egyéniségük – történetesen a tőkepiacokon – abban érhető tetten, hogy azokat a papírokat, opciókat keresik és veszik, amelyek mögött általuk szeretett, követett, kedvelt, vágyott vagy általuk egyénileg megítélten nagy jövő előtt álló árucikkek, szolgáltatások, fejlesztések húzódnak meg. Kerüljön bármennyibe – például az Apple részvény – itt és most, de ha abban a cégben még mindig, sőt egyre inkább nagyobb és nagyobb  jövőt vélnek látni,  akkor ártól függetlenül, igenis Apple-t vesznek. És közben figyelmen kívül hagyják az avatott szakértők ellentétes álláspontját.

Ezek alapján feltételezhető, hogy a GameStop sztori csak a kezdet és más területeken, más kontextusokban is „támadás indul” a Z-sek és a következő években tizenévesekké válók részéről bármilyen piaci eszköz ellen?

Természetesen. Tessék körbe nézni a világban! Azt látjuk, tapasztaljuk Nyugaton és Keleten, Ázsiában, Afrikában is, hogy a környezet tudatosság nem egyszerű szövegelés a fiatalság szájából, hanem a minden napi életben megmutatkozó hozzáállás: kevesebb szemetelés, nagyobb takarékoskodás: energiával éppúgy, mint élelemmel.

Az egész élelmiszeripart felforgatja, hogy a fiatalabbak – Európában ez nagyon nyilvánvaló – alig esznek húst, vagy, hogy részletes összetétel ismeretek alapján hajlandók csak bármilyen egyéb, jellemzően nagyon egészséges élelmet magukhoz venni. Autózás és repülés iránti vonzalmuk össze nem hasonlíthatóan csekélyebb, mint szüleiké, nagyszüleiké. A pénzt, a pénzvilágot nagyon szeretik, de nem azért, hogy luxus körülmények között élhessenek, hanem – a felmérések szerint – főként azért, hogy az egész világot élhetőbbé, komfortosabbá, mindenki számára kedvesebb, fenntartható hellyé változtassák. A pénzcsinálást egyrészt hobbinak, másrészt a technológiai boom meghatározó eszközének, egyúttal céljának tekintik.

De mindez csak a fejlett, a nyugati világ fiatalságának, annak is egy szeletének a hobbija és célja…

Rosszul feltételezi. Miből gondolja, hogy GameStop sztori lázadó, és csatát nyert tömegoldalát csupa nyugati fiatal alkotja? Nos, a piacot mozgatók nagy része Ázsiában, főként Indiában, részben Kínában, részben az ex-Szovjetunióban és szegényebb országokban él. Eleve meghatározó faktornak ígérkezik a közeljövő – tőkepiaci-világgazdasági, pénzügyi és társadalmi fejlődése szempontjából – hogy korunk áttörő-úttörő tech-fókuszált, feltörekvő, gátakat nem ismerő generációjának háromnegyede nem a legfejlettebb, hanem a fejlődő országok polgára. Ugyanakkor ők, indiaiak, kínaiak, koreaiak, brazilok, izraeliek a lehető legszorosabban épülnek be a legfejlettebb országok piacaiba. Minden esetre nagyobb „mennyiséget”, sokkalta nagyobb létszámot,  és összességében nagyobb tőkeerőt is  képviselnek, mint az amerikai és a nyugat-európai fiatalok.