Kínai űrprogram, Jáde nyúl, Kármán Tódor kráter

A Jade nyúl a kínai mitológiában a Holdistennő kísérője. A róla elnevezett Jáde Nyúl 2 holdjáró idén januárban érkezett a Csang’o-4 űrszonda fedélzetén a Hold felszínére. Nem is akárhova, hanem a Hold túlsó – a Földről sohasem látható – oldalán levő, Déli-Sark-Aitken Medencében levő Kármán kráterhez.

A Hold expedíciókra eddig úgy tekintettek, mint presztízs-küldetésekre, minden utazás az elért technológiai és tudományos eredményeket bizonyítja a nemzetközi közvélemény számára. Kína azonban ezzel a küldetéssel egy lépéssel közelebb került ambiciózus, jelenleg még a fantasztikumba hajló tervei megvalósításához, amik a világűr gazdasági hasznosítására irányulnak.

A Déli-Sark-Aitken medence közel 2500 km átmérőjű és 13 km mély, ezzel az egyik legnagyobb becsapódási kráter a Naprendszerben. Keletkezésekor feltehetőleg a Hold mélyéről a felszínre kerültek olyan kémiai elemek is, amik eredetileg jóval mélyebben voltak, például titán, hélium, alumínium és szilícium. Márpedig ezekből akár már a Hold felszínén is lehetne napelemeket gyártani! Ráadásul kínai tudósok azt feltételezik, hogy a Hold pólusainál levő medencékben, ahová soha nem süt be a nap, elegendő mennyiségben lehet víz (jég formájában). Lehetséges, hogy ebből a napelemekkel előállított áram felhasználásával további űrmissziókhoz szükséges rakéta-hajtóanyag – hidrogén és oxigén – állítható elő. Ha ezek a feltételezések igaznak bizonyulnak, a töredékére csökkenhetne és gazdaságossá válhatna a Marshoz, az aszteroidákhoz vagy a Jupiter holdjaihoz indítandó, értékes kémia elemek bányászatát lehetővé tevő expedíciók költsége.

A Jáde nyúl elemző kamerájával megvizsgálja a felszínen levő kőzetek összetételét, és radarjával 100 méter mélységig „belátva” követi a mélyben a kőzetrétegeket. Vizsgálatai alapján el lehet dönteni, hogy tényleg rendelkezésre állnak-e elegendő mennyiségben a kibányászandó anyagok. Erről nem nyilatkoznak a kínai tudósok. Néha egy-egy információ morzsát nyilvánosságra hoznak, amit a nemzetközi sajtó kissé kiszínezve bombasztikus hírként tálal, mint például hogy narancssárga gélszerű anyagot találtak az egyik kráterben… Hogy pontosan mi is történik, azt még a Hold felé irányított távcsövekkel sem lehet ellenőrizni, hiszen a kínaiak a Hold túlsó felén vizsgálódnak.

Magyar vonatkozása az ügynek, hogy a helyszín kiválasztásában talán közrejátszott némi szentimentalitás is. A vizsgált kráter Kármán Tódorról, az Egyesült Államokban dolgozó, magyar származású rakétafejlesztő mérnökről kapta a nevét. Ő írta le az áramló közegekben a kiterjedt akadály mögött kialakuló és az akadályról leváló örvényeket, amit Kármán-féle örvénysornak neveznek. Kármán Tódor azért lehet kedves a kínai űrkutatóknak, mert ő volt az 1930-as években a témavezetője egy fiatal kínai mérnöknek, Hsue-Sen Csien-nek, aki az 1950-es években a kínai űrkutatás motorjait beindította.

HOLD rovat