Kiyosaki könyvek a meggazdagodásról

Robert T. Kiyosaki kilóg azon írók sorából, akik azt próbálják tanítani, hogy hogyan kell meggazdagodni. Egy teljesen új közgazdasági elméleti és könyveléstechnikai világot teremt, amellyel kizökkenti az olvasót a megszokott gondolkodásmódból. Ennélfogva, a hagyományos számvitelben jártas emberek szemében persze könnyen tűnik bugyutának.

A közelmúltban módom volt számos könyvet felszínesen átfutni, amelyek arról szólnak, hogy hogyan gazdagodjon meg az olvasó. Ezek fő tanulságait az előző cikkemben összefoglaltam. Azonban Kiyosaki könyvei megérdemelnek egy külön eszmefuttatást, még akkor is, ha az extrém véleménye miatt ő mondja a legnagyobb botorságokat is egyben. Ugyanis, Kiyosaki legalább határozottan beleáll egy világnézetbe. Legismertebb kötete, a „Gazdag papa, szegény papa” 51 nyelven jelent meg, és 41 millió példányban kelt el. De írt 25 másik könyvet is, köztük egyet például Donald Trumppal közösen.

Mondandójának kerettörténete szerint, gyerekkorában volt egy gazdag szomszédja, aki sokat tanítgatta őt, és szellemi értelemben szinte az apja volt. Azonban ez a szomszéd merőben más jótanácsokat fogalmazott meg a sikeres élethez, mint a középosztályba tartozó, vér szerinti apja. (A kritikusok szerint Kiyosaki csak kitalálta a „gazdag papát”. De mi inkább foglalkozzunk most a mondanivalójával.)

Pénzügyi értelemben a lényeg az, hogy az író szerint, az olyan ember, aki alkalmazottként tengeti életét, illetve, aki hiteleket vesz fel lakáshoz, oktatáshoz, autóhoz vagy bármi egyéb fogyasztáshoz, az másokért dolgozik, nem önmagáért. Az ilyen embereket Kiyosaki nevetségesnek és szerencsétlennek állítja be. Rendszeresen patkányokhoz hasonlítja őket, akik gondolkodás nélkül valamiféle oktalan versenyben vesznek részt. Reggel korán kelnek, munkában mennek, hiteleket törlesztenek, ám végül nincs módjuk anyagi függetlenséget elérni.

Ezzel szemben Kiyosaki az egekbe magasztalja azokat, akik vállalkoznak, kockázatot vállalnak, és végül már csupán passzív jövedelmekből élnek. Álláspontja szerint mindenki, aki nem ezt az utat járja, annak életét a félelem uralja. A dolgozó nép tehát rabja a biztos megélhetés elvesztése miatti stressznek, és ezzel elzárja magát a kockázatos, hibákkal és újrakezdésekkel teli úttól, amely viszont végül meggazdagodáshoz vezetne.

Pénzügyi szakmai szempontból is van egy nagyon érdekes, formabontó elmélete. Kiyosaki szerint ugyanis nem úgy kell „eszközökre” és „forrásokra” bontani a vagyonunkat, hogy az „eszköz” oldalon vannak mondjuk az ingatlanok és értékpapír befektetések, míg a „forrás” oldalon például a hitelek. Ehelyett ő „eszköznek” nevez mindent, amiből kapunk pénzt, és „forrásnak” mindent, ami elviszi a pénzünket. Így például a ház, amiben lakunk, az „forrás”, mivel arra csak költünk. Azonban egy ház, amit bérbe adunk, az „eszköz”, hiszen jövedelmet biztosít számunkra. Ez a gondolat különösen az amerikai olvasókra hathat felkavaróan, akik a Magyarországon nem is engedélyezett szinten, akár 100%-ban hitelből finanszírozott otthonvásárlásokat folytatnak. Azonban azzal szokták magukat nyugtatni, hogy a házuk egy tempósan felértékelődő „eszköz”, amely így bőven kigazdálkodja, hogy a hitelük kamatozik.

Végső soron Kiyosaki a gyakorlatban két fő cselekvési irányt javasol: Egyrészt, ha nincs jó vállalkozási ötletünk, akkor azt tanácsolja, hogy csatlakozzunk egy „MLM” céghez, tehát piramisszerű ügynökhálózatot működtető valamilyen vállalathoz. Úgy állítja be, mintha ezzel vállalkozóvá válnánk, és sok ügynököt magunk alá beszervezve majd természetesen passzív jövedelemhez jutnánk. A másik javasolt cselekvési iránynak az ingatlanok vásárlása és bérbeadása tűnik ki a szavaiból. Ő maga is ezt csinálta (a könyvek írásán és előadások tartásán kívül). Tehát, arra bíztatja az olvasókat, hogy fokozatosan egyre több lakást vásároljanak, amelyek bevételéből mindig újabb lakások finanszírozhatóak. Végül pedig már csupán a bérleti díjakat fogadva éljenek, teljes anyagi függetlenségben.

Azt javaslom, hogy kezeljük komoly fenntartásokkal Robert T. Kiyosaki műveit! A saját múltját és sikereit érintő állításai jellemzően ferdítések, tanácsai pedig néha kifejezetten illegálisak. Azonban fogadjuk nyitottan az ő gondolatait is, hiszen azzal válik a saját világnézetünk a legkiforrottabbá, ha a lehető legtöbb karakán véleményt meghallgatjuk.


Ezek is érdekelhetik Önt:

 

A SZERENCSE LEGYEN VELÜNK

 

Tovább a cikkhez
A KÖZGAZDASÁGTAN VÉGRE NYIT A VALÓSÁG IRÁNYÁBA?

 

 

Tovább a cikkhez
PAUL AUSTER: 4321 – NINCS MÁSIK ÉLET.

 

Tovább a cikkhez