Kötelező őszi szünetet mindenkinek

Gyakorlatilag az új koronavírus megjelenésének első heteitől tudjuk, hogy a hosszú távú megoldás (vakcina, hatékony gyógyszeres kezelés) megérkezéséig sajnos a gazdasági aktivitás és a betegségben elhunytak száma közötti választással szembesül az emberiség. Az elmúlt bő fél évben azonban rengeteg tudományos ismeretet és gyakorlati tapasztalatot szereztünk a vírus működésével kapcsolatban, láttuk a gyakorlatban, hogy mely társadalmak tudták sikeresen felvenni a harcot, miként lehet a gazdasági hatásokat minimalizálni. Ma már tudjuk, hogy a vírus terjedésének kezdeti szakaszában óriási jelentősége van a kontaktkutatásnak és a tesztelésnek. Tudományos és tapasztalati ismereteink vannak a maszkhasználat szükségességéről, a távolságtartás fontosságáról és a tüneteket produkálók elkülönítésének jelentőségéről. Ismerjük a szuperterjesztők fogalmát és jórészt értjük a szerepüket, kiderült a gyakorlatban, hogy a zárt térben tartott (tömeg)rendezvények a fertőzés melegágyai, ma már azt is értjük, hogy miért. Láttuk, hogy a teljes lezárás radikálisan csökkenti a terjedést, bár azt is megtapasztaltuk, hogy a túl hosszú bezárkózás jelentős gazdasági és súlyos szociológiai hatásokkal jár.

Persze a hatékony védekezéshez sok tényezőre van szükség, a különböző társadalmi berendezkedések nem egyformán sikeresen tudják ezeket alkalmazni. A szabálykövetés kiemelt fontosságú, a vezetők hiteles magatartása meghatározó, ráadásul az első hullám tapasztalatai sem egyformák országonként. Ma sajnos Európában sok ország lakossága döbben rá, hogy az első hullám során tapasztalt sikerek csakis a radikális társadalmi bezárkózásnak köszönhetőek, illetve az USA esetében látjuk, hogy magasabb aktív esetszám melletti nyitás esetén hamarabb érkezik a következő hullám. Úgy tűnik a vírus újabb tulajdonságával szembesülünk a közeljövőben, nevezetesen a szezonalitással. Ha pedig igaz az, hogy az éppen érkező hűvös, esős időjárás és az emiatt bekövetkező magatartásformák változása kedvez a vírus terjedésének, akkor jelen helyzetben teljesen hibás és elégtelen megoldást hoz az európai kormányok nagy része által alkalmazott fokozatos szigorítás.

A lépésről-lépésre történő szigorítással kullogunk az események után, pár hét késéssel reagálunk, ráadásul fogalmunk sincs, hogy az újabb és újabb intézkedések mennyit lassítanak a terjedésen. Tisztában vagyok vele, hogy a gazdasági és mentális hatások miatt rossz stratégia tartósan, hetekre bezárkózni, illetve megpróbálni erre kényszeríteni a lakosságot. Viszont azt is gondolom, hogy ha a lakosság ingerküszöbét eléri a probléma, akkor önmagát fogja korlátozni, így a gazdasági aktivitás mindenképpen vissza fog esni a jelenlegi szintjéről. Az esetszámok és halálozások növekedésével a kormányok is folyamatosan szigorítgatni fognak, az őszi-téli időszakban folyamatosan foganatosítanak majd új intézkedéseket, amit még követni is nehéz lesz. Eközben a gazdaság folyamatosan vegetatív állapotban lesz, szerintem fokozatosan lassul majd a gazdasági aktivitás. Véleményem szerintem ez még mindig elkerülhető lenne, ha az egyébként is közelgő őszi szünetben tartanánk egy mindenkire kötelező érvényű leállást. Ekkor egyébként is zárva lesznek az iskolák és óvodák, sokan szabadságra mennek. Egy ilyen jellegű, előre kommunikált, rövid otthonlét erőteljesen lecsökkentené az aktív esetszámot, jelentősen visszavetné a közösségi terjedést, így azt követően a jelenlegi gazdasági aktivitás hosszabban fenntartható lenne a jelenlegi intézkedések mellett is. Utólag tudjuk, hogy az európai országok jó része tavasszal túl szigorú és túl hosszú leállást hajtott végre, hiszen sokkal kevesebb tudással rendelkeztünk a vírusról. Félő is volt, hogy emiatt az újabb szigorításokat nem lehet majd betartatni a lakossággal. Ma sokkal többet tudunk, szerintem nem lenne szabad alábecsülni az őszi/téli hullám társadalmi és gazdasági hatásait.