Lakáskasszák nélkül – a láthatatlan veszteség

Tegnap óta szinte minden hírportál fókuszában a lakástakarékok megszüntetése áll. Egészen pontosan a lakástakarék szerződések állami támogatásának megvonása, amivel gyakorlatilag minden vonzerejét elveszítik ezek a konstrukciók. A történetnek azonban van egy aspektusa, amivel nem foglalkoznak. Ez pedig az, hogy az állami támogatáson, az „ajándék pénzen” túl létezett e konstrukcióknak egy óriási előnye. A lakosságot hosszú éveken át tartó rendszeres megtakarításra ösztönözte. Tömegek tettek félre havonta jövőbeni lakással kapcsolatos kiadásaikra, ahelyett, hogy azt a havi akár 20 ezer forintot (per fő) kevésbé fontos fogyasztási cikkekre költötték volna. Ezzel is erősödött a háztartások pénzügyi stabilitása, ami egyértelműen hatással volt/van a családok életminőségére. A konstrukció tehát hosszú távú megtakarításra ösztönözte a lakosságot (13 százalék élt is vele) és fejlesztette a pénzügyi tudatosságot, financiális kultúrát.

Nagyon fontos lenne, hogy ez az ösztönző ne vesszen el. A kormánynak meg kellene teremtenie ennek a gazdaságos és hatékony alternatíváját. Kapóra jön, hogy az MNB részéről Matolcsy György és Nagy Márton is nyilatkozott a közelmúltban, hogy a cél a devizás államadósságunk nullára csökkentése. Ez tovább csökkentené az ország sérülékenységét. Ehhez viszont az kell, hogy a lakosság többet fektessen magyar állampapírba. A lakosság megtakarítási hajlandósága és az MNB célja így egy új megtakarítási forma keretében ölthetne testet.

Az ÁKK létrehozhatna a lakosság számára egy új állampapír-vásárlási konstrukciót, mely a lakástakarékokhoz hasonlóan a rendszeres befizetést jutalmazza, például többlethozammal, magasabb kamattal. Ezzel úgy gondolom, mindkét fél jól járna.