Lassul a globális gazdaság

A Janus-arcú jelző illik leginkább a tőkepiacok, különösen pedig a részvények elmúlt negyedévi teljesítményére. Az április a részvényárak emelkedését, május esést, június pedig ismét emelkedést hozott. Az összességében pozitív zárás azonban nem a világgazdaság javuló kilátásainak és az optimista befektetői hangulatnak köszönhető, sokkal inkább ezek ellenkezőjének. Az elmúlt hónapokban napvilágot látó makrogazdasági adatok ugyanis arról tanúskodnak, hogy érezhetően lassul a globális gazdaság. Ezzel párhuzamosan pedig csökkenek az inflációs várakozások és egyre több jegybank tér vissza a – nem túl hosszú ideig tartó szigorítást követően – lazító üzemmódba. A fejlett piaci államkötvényhozamok január közepe óta csökkennek, Európában új történelmi mélypontra estek, az Európai Központi Bankban (EKB-ban) újabb kamatvágásról beszélnek és a piac az amerikai jegybank szerepét betöltő Fed-től is ilyen lépéseket vár. Az alacsonyabb kamatszint pedig felértékeli azokat az eszközöket, amelyek stabil, viszonylag kiszámítható pénzáramlást termelnek, így nemcsak a kötvényeket, hanem a (regionális és szektorális értelemben) biztonságosabb részvényeket is. A tőzsdék második negyedévi pár százalékos emelkedése tehát alapvetően az alacsonyabb kamatszintnek és a defenzív szektoroknak köszönhető.

Ezzel szemben a cashflow-t nem vagy csak bizonytalanabbul termelő, a ciklikus, a globális, de leginkább az ázsiai konjunktúrára érzékenyebb („Kína-kapcsolt”) vállalatok, eszközök árfolyama továbbra is gyengélkedik. Ázsia gazdasága látványosan lassul, ami nemcsak a nyersanyagok (pl. olaj, réz), de a fejlődő piaci részvények relatív gyengeségén is látszik. Ebben a környezetben a korábbinál sokkal lazább hangvételt megütő Fed sem tudott segíteni, a dollár minimálisan tudott csak gyengülni. Erősödött viszont a tipikusan menekülő eszköznek számító japán jen, svájci frank és az arany árfolyama. A befektetők a biztosat keresik és öntik a pénzt a kötvényekbe és veszik ki a részvényalapokból. Miután azonban sokan pesszimistává váltak, az eladók is elfogytak a piacokról, és komolyabb negatív hír, sokk hiányában az alapkezelők alacsony pozícionáltsága a részvényárfolyamok júniusi emelkedését okozta. A befektetők a nyomott inflációban és a tartósan alacsony kamatkörnyezetben hisznek, a növekedésben nem, de kényszerből mégis kell valamit tartaniuk. A kötvényeknek már alig van hozamuk, így a „kötvényjellegű” részvényekre fanyalodnak. A globális konjunktúra további alakulása, valamint az idő eldönti, hogy indokolt-e kényszerből történő kockázatvállalás.