Lehet, hogy a fák mégsem nőnek az égig?

Az alábbi ábrán kék vonallal három jegybank (amerikai, európai és japán) mérlegfőösszegének bővülését lehet látni 2009 óta. Piros vonallal pedig az amerikai S&P500 tőzsdeindex árfolyammozgását láthatjuk, ugyanerre az időszakra vonatkozóan. Ennek fényében minden kockázat nélkül kijelenthető, hogy nagyon magas a korreláció a  jegybanki mérlegfőösszegek bővülése és az amerikai tőzsdei emelkedés között.

Forrás: https://www.yardeni.com/pub/peacockfedecbassets.pdf

Mindeközben az USA inflációja enyhe maradt az elmúlt tíz évben, éves szinten mindössze 2% körül alakult. Tehát nem beszélhetünk inflációs nyomásról a reálgazdaságban.

Infláció alakulása az USA-ban

forrás: www.tradingeconomics.com

Amennyiben vetünk egy pillantást több régió reáleszközeire, a különbség még szembetűnőbb a reál és a nominál eszközök áralakulásainak tekintetében.

Ahogyan az alábbi ábra is mutatja, az elmúlt tíz évet nézve kijelenthető, hogy a globális részvény és kötvény árak háromszor, egyes esetekben akár ötször magasabb ütemben emelkedtek, mint a reáleszközök árai.

https://realinvestmentadvice.com

A befektetési eszközök árainak felrobbanása annak köszönhető, hogy nyomáscsökkentő szelepként működtek. A túlnyomást a rekord alacsony globális kamatlábak és a globális pénzügyi rendszerbe pumpált tízezer millárd dollár értékű likviditási többlet okozta. Az, hogy a reálgazdaságban nincs inflációs nyomás, nem jelenti azt, hogy inflációs probléma sincs. Van, csak nem a reálgazdaságban. Így az nem is tűnik fel sok gazdasági döntéshozó előtt. Amennyiben igaz a feltételezés, hogy a globális eszközárak növekedése a jegybankok mérlegbővülésének köszönhető, akkor érdemes elmondani, hogy mára ugyanezek a jegybankok már nem lazítanak tovább, sőt a FED mérleget szűkít (quantitatvive thightening). Jogos a kérdés tehát: lehet, hogy a fák mégsem nőnek az égig?