dec.
21
2017

Levél Anyámnak

Drága Édesanyám!

Miután komoly megpróbáltatásokon mentem át az utóbbi időben, így év végén, úgy érzem, a jövőre nézve az a legjobb, ha rendbe szedem gondolataimat, feldolgozom és lezárom a múltat, hogy megtisztulva és szabadon előre tekinthessek.

Ki mást kérhetnék arra, hogy segítsen ebben, ha nem téged, édesanyám, és mivel mással kezdhetném, mint azzal, hogy hosszú tagadás, majd hallgatás után el kell ismernem, igazad volt 2017-ben, 2018-ban és 2019-ben is. Kérlek, bocsájtsd meg, hogy kitartóan ellened szegültem és nem hittem neked!

Három éve, 2016 szilveszterén megkérdezted („Ugye, te jobban tudod, hiszen ez a munkád kisfiam…?”), hogy szerintem mivel lehet majd pénzt keresni a piacokon 2017-ben, és én akkor azt mondtam neked, hogy már nagyon magasan vannak a piacok, jobb az óvatosság, inkább lakossági állampapírt vegyél a kis pénzeden. Te ugyan megjegyezted, hogy barátnőd, Margó néni szerint OTP-t kell venni, meg Bitcoint, de én ezt rossz ötletnek tartottam, mivel már túl drágának gondoltam őket. (Margó néni takarítónő majd konyhai dolgozó volt, keményen dolgozott egész életében, két gyereket neveltek fel taxisofőr férjével, ma már nyugdíjasok – a szerk.)

Ti hárman biztosak voltatok abban, hogy a Bitcoin szuper befektetés lesz, mert ahogy utólag megfogalmaztátok: „ezt lehetett tudni előre”. Sajnos olyan korlátolt voltam, hogy nekem nem volt elég annyi érvelés, hogy „Margó néni úgy érzi, ez jó lesz, ebben kell tartani a pénzt”, én azt is tudni akartam, hogy miért. Pont ugyanazt a hibát követtem el, mint oly sokszor gyerekkoromban, amikor tudni akartam, hogy „miért”. „Edd meg a gyümölcslevest!” – mondtad mindig, amikor tiltakoztam és nem nyúltam hozzá a kajához, és már akkor is ezekkel az unalmas „de miért?” kérdésekkel próbáltam előrébb jutni, és aztán persze mindig megettem a gyümölcslevest, de állandóan ott volt az a fárasztó cirkusz (a fürdés dettó…).

Ha akkor elfogadtam volna, hogy hallgatni kell rád, és nem okoskodni, ma tele lennénk Bitcoinnal. Meg OTP-vel, bár az igaz, itt a cégnél ezt a papírt mi is „érdekesnek” tartottuk mindig, de 17 ezer forintos árfolyamon azért kissé magasnak tartottuk ahhoz, hogy visszavásároljuk azt, amit eladtunk 2017 őszén 10 ezer környékén.

Tudom, mit gondolsz, igazad van (jól emlékszel), Sanyi bácsi is megmondta (Margó néni férje – a szerk.), hogy amíg „ilyen” a piac és Csányi a bank vezére, nem szabad eladni az OTP-t, de hát én meg a munkatársaim úgy gondoltuk, hogy ezen az áron eladni nem rossz üzlet. Első látásra tényleg nem volt az, mert sokat nyertünk rajta, de 20 ezren még többet nyertünk volna rajta, ha megtartjuk 2018 szeptemberéig. De nem tartottuk meg.

Tudod, az a sok tanulás meg gondolkodás, az az oka mindennek. Mi itt a cégnél mindig úgy gondoltuk, hogy a sok éves tapasztalatunk, meg amit az egyetemen tanultunk, az a sok pénzügyi mutatószám, meg logikai összefüggés, meg az ezekről való sok-sok gondolkodás, az tényleg jelent valamit és lesz eredménye. Hát lett is, de nem úgy, ahogy akartuk.

Így utólag belátom, hogy teljesen felesleges volt ezekre hagyatkozni, mert csupán zajt jelentettek. Megtanultam(tuk), hogy hinni kell a dolgokban és bizalommal előre tekinteni, ez sokkal fontosabb, mint mindenféle pótcselekvéssel rabolni az időt. Az árfolyamok emelkedni fognak, a „miért” meg az óvatoskodás nem fontos.

Először akkor inogtam meg, amikor a BUX 2018 nyarán átment az 50 ezres szinten, de aztán nem nagyon volt időnk alkalmazkodni, mert októberre már 70 ezer felett volt. Hja kérem, ki gondolta volna egy évvel azelőtt, hogy az Opus, a Konzum meg az Appeninn már nagy súlyú indextag lesz és az OTP és a Mol együttes indexsúlya lecsökken 30 százalékra.

De nem is ez volt az igazán nagy baj, hanem az, hogy 2018 márciusában azt hittük, 3000-nél magasan van az S&P. Így utólag számomra is érthetetlen, hogy miért gondoltuk azt, hogy a 31-es P/E érték magas, amikor ma 60-on van. Ezen ténylegesen is buktunk, mert aztán 3200-nál shortolni kezdtük, amit 4000-nél zártunk. (És milyen jó, hogy zártuk, mert már 5000-hez közelít…)

Pedig te megmondtad előre, hogy az árfolyamok „most már” nem tudnak sokat esni, mert nem logikus, hogy essenek, hiszen olyan régen emelkednek. Bevallom, ennek az érvelésnek a logikai háttere még ma is ködös számomra, de már megtanultam, hogy bizonyos dolgokat nem érteni kell, hanem elfogadni.

Igen, ez a cégnél mindannyiunknak nagy kihívás volt egészen addig, amíg 2019 tavaszán az osztalékbejelentés előtt a Mol átlépte a 10 ezer forintos árszintet. Úgy érzem, ekkor egy csapásra tűnt el minden ellenkezés bennünk, és végre én is tudtam aludni, meg a kollégák is. (Sajnos a család még nem költözött vissza hozzám, azt mondják, hiába lettem sokkal elviselhetőbb, kicsi nekik az egyszobás albérlet a 4 szobás saját lakás után.)

Sokat segített az elengedésben az, hogy a Bitcoin árfolyama addigra átlépte az 1 millió dolláros árszintet. Nem is értem, hogy miért gondoltuk azt, hogy olyan valami, ami teljesen fiktív dolognak tűnik, az iránt nem lesz ekkora kereslet. Margó néni persze mondta, hogy „Kisfiam, meglátod, a hit hegyeket mozgat meg” és, hogy  „hallotta”, a maffia a pénzt mossa vele, meg a sok adócsaló jövedelemeltitkoló offshore lovag ebben fogja tartani a pénzt és ezért tartani kell 100 ezer dollárig biztosan, de mi nem hittük el ezt neki. Még szerencse, hogy a Bitcoint soha nem tudtuk shortolni, mert már minden tőzsdéről száműzték azután, hogy 2018 nyarán 50 ezerről 10 dollárra esett az árfolyam 1 hét alatt és a „fél világ” csődbe ment miatta. De nem Margó néni! A tőzsdei mondás ugyan úgy tartja, „akinek lefelé nincs papírja, annak felfelé sincs”, de Margó néni pont az alján lépett be a Bitcoinba. Legalábbis ezt mesélte, és én akkor ezt nem vettem komolyan. Hiba volt ez is. Vajon megvan még neki?

A bocsánatkérésen túl, igazság szerint azért is írok ennyi idő után, mert úgy döntöttem, hogy elhagyom a céget (most már látom, hogy itt csupa lúzer dolgozik), és szeretnék Margó nénivel dolgozni. Meg szeretném győzni, hogy csináljunk közös céget, ő adja a pénzt meg az ötleteket, én meg segítenék neki, amiben csak tudok. Mondjuk ez nem olyan sok, de tudom, hogy mindig is szeretett, és tudja, hogy megbízható vagyok, soha nem lopnám meg.

Már ki is találtam a cég nevét, TITANIC Zrt.-nek hívnánk. Jól hangzik, nem? Tudom, hogy Margó néni rajongott a filmért, biztosan szeretné ezt a cégnevet is. Ha esetleg mondod is, csak óvatosan mondd neki ezt, kérlek.

Addig is megkérdeznéd Margó nénit, hogy mi a véleménye a piacról? Na persze nem azért kérdezem őt, hogy beépítsem döntéseinkbe, csak kíváncsi vagyok, hogy mi a véleménye, elvégre több szem többet lát. Ja, és kérlek, ne mondd neki, hogy én érdeklődtem. Köszi.

2020. december 21.

Puszillak, Szerető Fiad