Ma sem vitték el a szemetet!

A túlzott állami szerepvállalás hátulütői – 3453. rész

A tudathasadás súlyos és nehezen leküzdhető betegség.

Látva, hogy a ténylegesen olcsó ár mellett hogyan szívatják* szét az utasokat a fapados légitársaságok, a Magyar Állam kemény bírságokat vetett ki két cégre. A jogorvoslati eljárások miatt az ügy még nincs befejezve, ettől függetlenül sokan úgy érezzük, helyes, hogy az állam él szabályozó és felügyeleti szerepével. (Persze egyben reméljük, nem fog átesni a ló túlsó oldalára. Ne feledjük: túlszabályozás egyenlő a drága működéssel!)

Vajon hasonló szigorral csap le, a saját érdekkörbe tartozó vállalatok elégtelen szolgáltatásaira is?

Korántsem. Hónapok óta akadozik a fővárosban a szelektív szemét begyűjtése. Mivel egy átlagos háztartásban a hulladék nagy része szelektív, azaz papír és műanyag, nem jelentéktelen probléma keseríti meg a lakosság mindennapjait. A helyzet nem javul, sőt! Bár jóval többen veszik igénybe a szemétszállító cégek szolgáltatásait, mint a fapados légitársaságokét, úgy tűnik, az előbbiek következmények nélkül csökkenthetik szolgáltatásaik színvonalát.

Nyilvánvalóan tudathasadásos állapot, mikor valamelyik gazdasági szereplő egyszerre tölt be jogszabályalkotói, végrehajtói és ellenőrzői funkciót. Hitchcock Psycho című filmje óta tudjuk, hogy a skizofrénia ritkán vezet jóra.

Úgy tűnik, az állam sem képes kezelni ezt a helyzetet, így a felügyeleti szigor megáll az állami és a magánszektor határmezsgyéjén.

Ha ez így van, Magyarországon a jól szabályozott és felügyelt területek mérete fordítottan arányos az állam által elfoglalt területek méretével. Ez utóbbi folyamatos növekedése pedig csendben, de feltartóztathatatlanul csökkenti a magyar gazdaság versenyképességét.


*Részletek Ács Gábor, a Forbes újságírója remek fapados blogján.