Már egész évben kapható a málna!

Télen, tavasszal jön a déli féltekéről, és az ára nagyjából egyforma egész évben. Nem olcsó gyümölcs, de nagyon romlandó és törékeny, és ezért nem is meglepő az árazása. Már Kosztolányi is megírta, gyönyörű sorával, hogy “romlandóbb, mint a málna vagy a hal”. Csak ő még nem tapasztalhatta meg a globális termelési rendszerek térhódítását és áldásait, és az új fajták jobb piacállóságát sem. Ahogy az egyesült Európa, a közös piac és haza békés csodáját sem.

Az EU-ban a lengyelek és a spanyolok a menők bogyós gyümölcsben, azon kívül Szerbia. A magyar málnatermesztés lassan a nem létező kategóriába esik (a lengyel 2000-szer! több). Július közepén el is fogyott itt a piacról, 1 tonnát tett ki a honi a málnaexport. “Marinéninek van két sor hátul a veteményes mellett” stílusban nem is lehet méretgazdaságos termesztést folytatni, így a magyar málna teljesen el fog tűnni. De ez nem is gond, termeljenek mindent ott Európában, ahol megéri, ahol a szabályozás (például szabad földpiac) lehetővé teszi, és ahol versenyképesen tudnak. Az EU-n belül a közös piacon minden termék “hazai”, a kaja-nacionalizmust szép lassan el lehet felejteni, ahogy autóból se csak a szomszéd faluban gyártottat veszünk. Málna volt, van és lesz, és egyre szebb és gurulósabb és egyre finomabb. Oké, Marinéninél Bödönalsópusztán is jó szemezgetni a poloskás ízű piros bogyókat, néha be is kapva egy két büdös bogarat. Bár úgy a bio, de abból igazi piaci mennyiség sose lesz, ahogy kertje sincs mindenkinek, hogy a saját fájáról tépje a barackot.

S ha már idéztünk, idézzük az egész verset, megérdemli:

Kosztolányi Dezső: Magánbeszéd

Az életet szerettem. Azt, ami lüktet,
azt, ami vágtat a vér rohamán.
És szíveket gyűjtöttem. Elhanyatló,
kedves főket, jó aggok kékerű,
áldott kezét, kisgyermekek csodás,
seprős-pillájú, bűvös szemeit.
Mostan természetesen kiabálok,
izgága dühvel csapdosom üres
kezem. Jaj, jaj, én eszelős
gyűjtő, felsült, rossz üzletember,
nagyralátó fajankó, mit műveltem?
Gyűjtöttem volna inkább szívtelen,
durva követ, goromba vasércet,
halomba rakva, mind-mind itt maradna
vigyázva elfogyó életem hideg
vigyorral, mint zsugorit az arany.
De megvesztem azért, mi elveszendő,
imádtam én a legtöbbet, mi széthull
s romlandóbb, mint a málna, vagy a hal.

Forrás: Vakmajom a Facebookon